Nehéz lenne válaszolni arra, milyenek is vagyunk úgy általában mi, magyarok. Ha arra kérnénk száz magyar embert, hogy emeljen ki mondjuk három, szerinte a ránk általában jellemző tulajdonságot, biztosan nagyon különböző válaszok születnének, de feltehetően lennének visszatérő elemek is. Azon viszont meglepődnénk, ha megjelenne a válaszok között a romantikus, szerelmes beállítottság, vagy ezeknek bármilyen szinonimája, az ilyesmi inkább a latin népekről kialakult képünknek a része.
Ennek fényében is váratlan eredményt hozott egy 45 országban, 9474 házasságban vagy hosszútávú párkapcsolatban élő résztvevővel végzett globális felmérés eredménye, amely alapján bizony a világ kapcsolatban élő párjai közül a magyar duók tagjai a leginkább szerelmesek egymásba. A kutatásban résztvevők több tucat állítást értékeltek 1 és 9 között abból a szempontból, hogy mennyire tartják ezeket magukra igaznak, és a válaszok átlaga adta ki a végeredményt.
Az összesített eredmények alapján a magyarok 7,94-es értékkel végeztek az élen, hat századot verve a 2-4. helyen holtversenyben álló maláj, portugál és Egyesült Államok-beli válaszadókra.
Szerelem, szerelem, szerelem
Persze, felmerül a kérdés, hogy miként is lehet mérni a szerelmesség mértékét. A Wroclawi Egyetem kutatói a Sternberg-féle Háromszög Szerelmi Skála (STLS) metódusát használták erre a célra, amely három területre (intimitás, szenvedély, elköteleződés) bontva fogalmaz meg 12-12 állítást. Az intimitás erősségét például olyan állítások hivatottak felmérni, mint hogy „Közös megértésen alapuló kapcsolatom van X-szel [a párommal]”, „Számíthatok X-re szükség idején”.
A szenvedélyt vizsgáló állítások olyasmik, mint hogy például „X puszta látványa izgalommal tölt el”, vagy „Semmi sem fontosabb számomra, mint a kapcsolatom X-szel”, esetleg „Gyakran azon kapom magam nap közben, hogy X-re gondolok”. Az elköteleződést olyan állítások hivatottak felmérni, mint például hogy „Arra számítok, hogy X iránti szerelmem egész hátralévő életemben ki fog tartani”, vagy hogy „X-szel maradnék a legnehezebb időkben is”.
A magyar válaszadók átlagai úgy alakultak, hogy az intimitásra 8,13-as, a szenvedélyre 7,52-es, az elköteleződésre 8,17-es érték jött ki, tehát a magyar párokra nem annyira a szenvedélyes szerelem, inkább a komoly párkapcsolat a jellemző. Az elköteleződésre mért pontszám egyébként az összes ország közül a legmagasabb érték, de az intimitásban is dobogósok a magyar párok, csupán Kuba (8,21), illetve az Egyesült Államok (8,19) válaszadóinál jött ki ennél is magasabb átlag.
A Piotr Sorokowski vezette kutatás azonban elsősorban nem is azt tűzte ki célul, hogy felmérje, kik a legszerelmesebbek a világon, hanem arra próbált választ találni, hogy milyen tényezők befolyásolják azt, mennyire jellemző egy-egy társadalom tagjaira a romantikus szerelem érzése.
Az előfeltételezések egyike az volt, hogy minél „modernebb” egy társadalom (ezen itt valami olyasmit kell érteni, hogy urbanizáltabb, fejlettebb, tanultabb), annál inkább jellemző lesz tagjaira a romantikus szerelem megélése. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy a fizikailag megterhelő környezetnek és a megélhetési nehézségeknek kitett gyermekek később kevésbé mutatnak ilyen érzelmeket felnőttkorban, míg a jó egészségügyi ellátásban, oktatásban, bőségben nevelt gyerekek inkább képesek lesznek megélni a „mély” szerelem érzését, és könnyebben alakítanak ki erős érzelmi kötődést partnereikkel.
Egy másik lehetséges faktorként az egyes társadalmak a kollektivizmus és az individualizmus tekintetében mért jellegzetességeit jelölték ki. A feltételezés szerint az individualizmusnak nagy szerepet tulajdonító társadalmak magasabbra értékelik a szerelem érzését, míg az inkább kollektivista társadalmakban (mint mondjuk Indiában) inkább zavaró tényezőnek számít a társadalom rendjét felborító romantikus szerelem.
Harmadik tényezőként a nemek közti egyenlőséget jelölték meg a kutatók, azzal az előfeltételezéssel, hogy ahol nagyobb az egyenlőség férfiak és nők között, ott a nőknek inkább van lehetőségük kiválasztani (akár több próbálkozás után is) a hosszú távú párjukat, illetve a párok sokkal több időt töltenek együtt, közös hobbikkal foglalkozhatnak, mindezekkel is növelve az egymáshoz való kötődést.
Pozitív és negatív összefüggések
Az eredmények részben igazolták, részben cáfolták az előfeltételezéseket. A kutatók értékelése szerint a magasabb „szerelmességi értékkel” pozitív korrelációt mutat az egyes országok HDI-je (Human Development Index – Emberi fejlettségi index), amely a születéskor várható élettartam, az írástudás, az oktatás és az életszínvonal egyesített mérőszáma. Ez azonban nem volt igaz a szenvedélyességi mutatóra, ez alig mutatott összefüggést a HDI értékével. A kutatók szerint ez arra utalhat, hogy a szerelem érzésének ez a komponense a leginkább biológiailag meghatározott, ezáltal ez függ a legkevésbé a társadalmi körülményektől.
Nagyon érdekes megfigyelés volt az is, hogy a HDI csak egy bizonyos, magas értékig mozog együtt a szerelmesség erősödésével, a legmagasabb ilyen értékeket produkáló országokban azonban már esni kezd a szerelmi index, leszámítva az intimitásra mért értékeket. A kutatók azt valószínűsítik, hogy a „túlzott jólét” esetleg már csökkenti az érdeklődést a párkeresés és a reprodukció irányában – ilyesmit állatkísérletekben, mint például Calhoun híres egeres kísérletében már megfigyeltek (bár persze kérdés, hogy mennyire szabad párhuzamokat vonni egerek és emberek szerelmi élete közé).
A nemek közti nagyobb egyenlőtlenség valóban alacsonyabb szerelmességi mutatókkal járt együtt átlagosan. Azonban az inkább kollektivista társadalmak átlagosan magasabb értékeket értek el, mint az inkább individualistának számító országok – az átlagot azonban ezekben az esetekben az intimitás és az elköteleződés nyomta feljebb, míg szenvedélyességben a kollektivista társadalmak alacsonyabb értékeket értek el.
Érdekes megfigyelése volt a kutatásnak, hogy az átlagos szerelmességi érték erős összefüggést mutatott a magasabb évi középhőmérséklettel, tehát a melegebb országokban inkább esnek szerelembe és maradnak szerelmesek a párok.
Ezeket az összefüggéseket nézve mindenesetre talán még meglepőbb, hogy Magyarország érte el az összesített szerelmességi indexen a legmagasabb értéket. Úgy tűnik, hazánk pont a megfelelő mértékben kínál jó, de nem túl jó életkörülményeket, pont annyira keverednek benne az individulalista és a kollektivista elemek, pont eléggé meleg az időjárása, és még pont nem nyomja el annyira a nőket, hogy – legalábbis a vizsgált országok közül – itt kedveznek a leginkább a körülmények annak, hogy a párok tagjai a szerelem érzését éljék meg egymás irányába. Hogy ennek örüljünk-e vagy sem? Ezt mindenki döntse el magában, vagy beszélje meg a párjával!
