Az ilyen kérdésre mindig az utókor adja meg a választ. A befektetők orientálására jöttek létre a hitelminősítő intézmények; az idén mindhárom cég elvégezte a bejelentett ütemezés szerinti értékelő munkáját. A legutóbbi hír: a Fitch Ratings a magyar állam hosszú távú devizaadósságának besorolását továbbra is a BBB kategóriában tartja, kilátásait negatívról stabilra javította.
A 2024. december 6-i közlemény kellemes meglepetést okozott, hiszen más hitelminősítőknél rosszabbul áll a magyar állampapírok megítélése. A Fitch pedig csaknem két éve ’negatív kilátások’ megjegyzést fűződött a ratinghez, volt tehát esélye a leminősítésnek.
A hírre lelkes közleményben reagált a Pénzügyminisztérium (PM), amely a Magyar Nemzeti Bankkal együtt a magyar állam képviselője a hazai és nemzetközi pénzvilágban, az állam nevében tevékenykedik a pénzügyi piacokon (szaknyelven: szuverén adós). A kockázati besorolás egyébként nem az ország egészét minősíti, csak pongyola szóhasználat, hogy „leminősítették Ghánát, felminősítették Görögországot” – a rating a kibocsátott állampapír, mint pénzügyi termék középtávú kockázatosságát tömöríti egyszerű adattá a potenciális befektetők tájékoztatására. Nálunk technikailag a PM felügyelete alá tartozó Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) közreműködésével kerülnek piacra állampapírok.
Ugyancsak közleményt tett közzé a Nemzetgazdasági Minisztérium, amelynek vezetője minden ügyben szeret véleményt mondani, legyen az monetáris jellegű (például a kamatszint) vagy statisztikai mérési ügy (milyen éves bázison kellene helyesen mérni a kiskereskedelmi forgalom változását).
A forint árfolyamában nagy horderejű változást nem okozott a döntés, sem különösen a kormányzati nyilatkozók optimizmusában. Maradt a megelőző hetekben kialakult 410 forint körüli euró-kurzus, ami némi javulás a hitelminősítési döntés előtti bizonytalan időszakihoz képest: nem következett be a leminősítés, amire bizony volt esély.
Ami a három legfontosabb hitelminősítőt illeti, itt tartunk december 6-tól:
Amint a kormányzati szervek – helyesen – megállapítják közleményükben, mindhárom intézménynél a ’befektetésre ajánlott’ kategóriában van a magyar állam által kibocsátott papírok besorolása. A befektetésre ajánlott (investment grade) és a nem-befektetői, hanem spekulációs (non investment grade, illetve speculative grade) vagy a köznapi nyelvben bóvli (junk) kategória között a határ a BBB mínusz és a BB plusz között van. A bóvlitól tehát a jelenlegi magyar besorolás az S&P esetében egyetlen lépésre található: ez a leginkább pesszimista intézmény a három közül; a másik kettőnél két lépés a távolság.
A stabil BBB tehát valóban kedvező hír a Fitchtől. Csakhogy ez nem valami nagy fegyvertény. 1990 elején ugyancsak BBB volt a Magyar Köztársaság kibocsátói besorolása (akkor a Moody’s vállalkozott a magyar papírok besorolására). A rendszerváltozási válság alatt romlott, azon túljutva javult a magyar rating, sőt egy évtizeddel azt követően az A kategóriába is átkerült. A 2008-ban kirobbant pénzügyi-gazdasági válság során jöttek a leminősítések, majd pedig a 2010 utáni ’unortodox’ gazdaságpolitika, mint a magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosítása, az ötletszerűen kivetett ágazati adók gyakorlata, a kormányzati működés mind láthatóbb hatékonyságromlása együttesen odavezetett, hogy a spekulatív („bóvli”) kategóriába került a besorolásuk, és évek kellettek a befektetési szintre való visszakerülésre.
Mindenesetre most megkönnyebbülés, hogy a Fitch, amely már vagy két éve kilátásba helyezte a leminősítést, megtartotta a BBB besorolást, és megváltoztatta a közeli leminősítésre utaló ’negatív kilátások’ megjegyzést. Ezzel Magyarország a Fitch-nél marad abban a csoportban, amelynek tagjai: Bulgária, Olaszország, Indonézia, Kazahsztán, Peru. A csoportban Olaszország a kakukktojás, hiszen euróövezeti tagállam. Igen ám, de a BBB besorolású csoport átlagának több mint kétszerese az olasz államadósság GDP-hez mért aránya (130 százalék feletti), és gazdasági növekedési üteme gyenge. Bizonyos javulást vár a Fitch: a rating mellé ősszel a ’pozitív kilátások’ megjegyzése párosul.
Fotó: Depositphotos
Kétségtelen, a nagy államadósság komoly kamatfizetési terhet ró az olasz államra. Erről azonban eszünkbe kell jutnia annak, hogy a magyar GDP-nek sajnos nagyobb hányadát teszi ki az államadósság kamatszolgálata, mint az olasz esetben. Akkor miért döntött úgy hosszú idő után a Fitch minálunk a ’stabil kilátások’ kimondása mellett?
Az egyik fő szempont, hogy az előző évhez képest nagyot javult a külső egyensúly: 2022-ben hatalmas volt a fizetésimérleg-hiány, azonban 2024-re már többletre váltott a mérleg, és a szufficit fentmaradása valószínűsíthető. Ehhez azonban sajnos hozzá kell tenni azt a megjegyzést, hogy a külkereskedelmi egyenleg nagy javulása nem a kivitel megugrása miatt jött létre, hanem azért, mert a behozatal még gyengébben alakult, mint az export. A belső felhasználás (lakossági fogyasztás, beruházás) 2023 és 2024 során is gyengélkedett, és ez valóban javított az egyensúlyi mutatókon (infláción, fizetési mérlegen), enyhítette a munkaerőpiac feszességét. Csak hát láttuk: két éve nincs érdemi növekedés.
Ezért továbbra is indokolt a kérdés, hogy 2024 végén miért is vették vissza a ’negatív kilátás’ kitételt? A döntés indoklása részben olyan tényezőket tartalmaz, amelyek nagyjából visszaadják a kormányzati érvelést: 2025-ben és azt követően nőni fog a termelés és kiviteli többlet, különösen az autóipar és az akkumulátorok területén az utóbbi évekbeli befektetések nyomán. Ugyanakkor viszont – mondja ki nem először a hitelminősítő – ezzel szemben áll a nagy államadósság, az unortodox gazdaságpolitikai gyakorlat, valamint a kormányzási mutatók romlása az elmúlt években. Úgy is mondhatnánk, hogy a Fitch szerint a gazdaság csak-csak teljesít, de ami a kormányzaton múlik, az visszahúzó erő.
Mindenesetre figyelemre méltó, hogy mindhárom hitelminősítőnél a magyar gazdaság teljesítménye 2025-ben már erősen a növekedési tartományban szerepel; a Fitch prognózisában 2,5 százalékos ütem szerepel. Ez jobb, mint a 2024-re várható csekély adat, de elmarad a hatóságok által a dokumentumokba beírt 3,4 százaléktól. Még ez a két és fél is viszonylag optimista a kutatóintézeti előrejelzések többségéhez mérve.
A Fitch szöveges magyarázata ismét visszahozza a budapesti hatóságoktól hallottakat: a lakossági fogyasztás jövőre gyorsulni fog a nagy reálbér-növekedés nyomán, és a beruházási tevékenység is élénkül az erősebb külső kereslet hatására. Ez utóbbi azonban különösen ingatag feltevés, hiszen a szöveg közzététele idején már körvonalazható volt a Trump-kormányzat várható kereskedelmi politikájának a karaktere – az pedig a külpiactól extrém módon függő magyar gazdaság számára nem sok jót hoz.
Mit üzen tehát a három hitelminősítő által közzétett besorolás, és a csatolt értékelés? Az egyik az, hogy a visegrádi térségben messze a legrosszabb a magyar besorolás: az összes többi ország az A kategóriában található. És itt nem szubjektív megítélés dönt: a magyar államadósság aránya nagy, a piacokon fizetendő kamat szintje meghaladja a többiekét. A rating cégek értékelése szerint a két recessziós-lomha évet követően 2025-ben jön növekedés, és azt is jól tudják, hogy 2026-ban választás esedékes, ami előhívhatja a voksolás előtti állami költekezési reflexeket – az pedig valamit hozzátehet a növekedési adatokhoz, de az államadóssági, inflációs mutatókhoz is.
Marad egyelőre tehát az a helyzet, hogy Bulgária, Magyarország, Románia jelenleg a térségi sorrend. Ez bizony törékeny pozíció.
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
