Erről lesz szó a cikkben:
- Bár Orbán Viktor arról beszélt, hogy a magyar gazdaság jól van, a pénzügyi helyzet pedig stabil, a számok nem egészen ezt mutatják.
- Milyen hiányra számít a kormány? Mi lehet a gond a magyarok fogyasztásával?
- Hogyan alakultak a magyarok külföldi költései?
- Mi az, ami még a lassan bővülő lakossági fogyasztásnál is nagyobb fejtörést okozhat?
Ugyan a parlamenti nyitányon Orbán Viktor arról beszélt, hogy a gazdaság köszöni jól van és az ország pénzügyi helyzete megnyugtatóan stabil, a statisztikák korántsem festenek ennyire biztató képet: az első negyedév valóban biztató növekedését követően a másodikban érezhető visszaesés jött. Ráadásul ahhoz, hogy éves szinten is megtartsuk a nem túl izmos 1,5 százalék körüli bővülést (amit az első félév adatai mutattak) az év végéig negyedéves bázison kisebb bővülésre lenne szükség. (Ez elsőre talán furcsán hangzik, de részben a bázishatás miatt, hiszen tavaly a második félév erősebb volt.) Az egyértelmű, hogy előzetesnél várt jóval gyengébb növekedés is hozzájárult a költségvetés problémáihoz. Emiatt ugyanis az adóbevételek jócskán elmaradnak a kormány eredeti prognózisától.
Úgy tűnik egyébként, hogy a kormány viselkedése a költségvetés tekintetében finoman szólva sem transzparens. Orbán Viktor hétfőn még azt mondta az Országgyűlésben, hogy 4,5 százalékra akarják csökkenteni a hiányt, és „időarányosan jól is állunk.”. Utóbbi megjegyzés nem fedi a valóságot, hacsak nem arra akart utalni a kormányfő, hogy már augusztusra sikerült elérni a tervezett mínuszt.
A miniszterelnök optimizmusa ellenére a kormány a legfrissebb, kedden közzétett konvergencia jelentésben, a tavaszi, nagyjából 1500 milliárd forint után ezúttal 800 milliárddal növelte a várható hiányt. Tekintve, hogy a 4,5 százalékot a GDP arányában számolják, a vártnál gyengébb gazdasági növekedés és a tervezetnél nagyobb hiány az elemi matematika alapján nehezen fogja kiadni ezt a hányadost.
Hacsak nem lesz további megszorítás, vagy amit az elemzők sokkal valószínűbbnek tartanak: valamilyen visszamenőleges extraadó.
A hiány kapcsán Nagy Márton többször is nyilatkozott, az egyik, azonnal mémmé vált megjegyzése az volt, hogy az óvatossági motívum miatt nem költenek a magyarok. Ebben lehet részigazság, de részben a magyar kormány kiszámíthatatlan (gazdaság)politikájára vezethető vissza. Arról azonban megfeledkezett a miniszter, hogy önmagában az átlagbérek növekedése nem old meg mindent, hiszen a mediánbér ennél kisebb mértékben növekedett. A statisztikák szerint utóbbi nettó 350 ezer forint, vagyis az emberek fele ennél kevesebbet keres, az ilyen mértékű jövedelmek pedig az utóbbi évek drasztikus drágulása után nagy költekezésre aligha adnak lehetőséget. Érdekes, hogy az egyre inkább nyíló jövedelmi különbségek Nagy Márton másik indokánál – ha nem is explicit módon, de – megjelennek, ugyanis a gyengébb áfabevételek egy másik magyarázata az volt, hogy több pénzt költünk külföldön.
Fotó: MTI/Mónus Márton
Ha csak a híreket nézzük, akkor időnként felbukkan, hogy korábban az átlagosnál drágább üzemanyagok miatt főleg a román határ mentén élénkült az üzemanyagturizmus. Ugyanakkor egy nagyobb mértékű adóemelés miatt a román árelőny a második félévben például eltűnt. Hasonló a helyzet a szlovákiai bevásárlásokkal, amit elsősorban a két ország élelmiszereknél alkalmazott áfakulcsa alapozott meg. Az árelőny egy része viszont az utóbbi hónapokban a 390-400 között hullámzó euró-árfolyam miatt itt is eltűnt. (Erősebb forint esetén több eurót kapunk a pénzünkért, tehát többet tudunk külföldön ugyanannyi forintért vásárolni.)
Az MNB bankkártya-statisztikai adatai a fizikailag külföldi tartózkodás esetén nem mutatnak komolyabb növekedést, sőt a jegybank friss Inflációs jelentésében az áll, hogy a külföldi tranzakciókon belül a fizikai vásárlásokat tekintve a magyar ügyfelek összes kártyás vásárlásának 4,8 százaléka bonyolódott külföldön 2023-ban, ami enyhe csökkenés a 2019. évi 5,7 százalékhoz képest. Ez az arány az idei első félévben sem mutatott lényegi változást. (Persze ebből az adatsorból a készpénzes vásárlások nem látszódnak, amit egyébként a magyar kormány tagjai is preferálnak valamiért, többek között Orbán Viktor vagy Szijjártó Péter is tett már „csak készpénzzel” jellegű kijelentést.)
Ugyanakkor a fent említett Inflációs jelentésből kiderül, hogy immár nem is a külföldi utazások során elköltött pénz a legjelentősebb kiáramló összeg, ezt ugyanis érdemben felülmúlják az online üzletek kártyás tranzakciói. Igaz, az MNB valamiért úgy fogalmaz, hogy ez ne legyen ennyire egyértelmű. Azt írják ugyanis, hogy:
A külföldi tranzakciók másik csoportját, az online vásárlásokat tekintve, a forgalom 36,4 százaléka történt külföldön regisztrált szereplőknél, ami enyhén alacsonyabb, mint a 2019. évi arány (40,5 százalék). 2019-ben a teljes internetes bankkártyás forgalom 1,8 ezer milliárd forint volt, melyből nagyjából 700 milliárd történt külföldi webáruházban. 2023-ra az online kártyás forgalom már 5,2 ezer milliárd forintra nőtt. A növekedés nagyobb részben hazai webshopoknál volt, így a teljes 2023-as online forgalom értékének 36,4 százaléka, mintegy 1,9 ezer milliárd forint történt külföldön. Összességében tehát csökkent a külföldön regisztrált vásárlások aránya a fizikai és online tranzakciók esetében is, miközben emelkedett az összes vásárláson belül a külföldön elköltött összeg.
Ez egyébként az MNB ábrájából is egyértelműen kitűnik, az utóbbi másfél évben a hazai online üzletek forgalomnövekedésének üteme lassult, miközben a külföldi boltok forgalma gyorsuló mértékben bővült.
Az elmaradó áfabevételekre összességében tehát a gyengébb gazdasági növekedés mellett – ami direkt is hat az adóbevételekre, illetve a várakozásokon keresztül indirekt hatása is van – részben magyarázat a külföldi online vásárlások növekedése. Ugyanakkor, ahogy arra az MNB is felhívta a figyelmet az említett kutatásában, a lassan bővülő lakossági fogyasztásnál sokkal nagyobb probléma a beruházások visszaesése. Utóbbi kapcsán ráadásul az előttünk álló időszakban is sok a kérdőjel, a nemzetközi konjunktúra ugyanis várhatóan 2025-ben sem lesz erős.
Ez pedig már csak azért is lehet teher Nagy Mártonnak, mert a kormányfő látványos, 3-5 százalékos növekedést vár a választások előtti évben. Korábbi elemzésünk szerint a megálmodott sáv felső határának eléréséhez nagy csodára lenne szükség. A 3 százalékos növekedés ugyan nem lehetetlen, de ehhez is dinamizálni kellene a magyar gazdaságot, miközben a hosszú évek óta komoly hiánnyal küzdő költségvetést is stabilizálni kellene. Ha pedig az állami költekezést valamelyest visszafognák, tekintve, hogy a legfrissebb hírek szerint a magyar export fő felvevőpiacának számító Németországban jövőre is csak stagnálásra számítanak, akkor könnyen megismétlődhet az idei forgatókönyv.
Tavaly decemberben ugyanis még csökkenő hiányról és 4 százalék feletti növekedésről beszéltek a magyar gazdaságpolitika irányítói, ami helyett várhatóan 1,5 százalékos GDP növekedés és a tervezetnél nagyobb hiány valósul meg.
