Kik kerülnek a szégyenpadra?
Bár a sajtó időnként eltúlozva foglalkozott a túlzott deficit eljárásról, az azonban sajnos egyedülálló volt, hogy Magyarország az elmúlt kilenc évben nem tudta teljesíteni a megszűntetést életbe léptető kritériumokat. A 2008-as válság kirobbanása óta – Észtország és Svédország kivételével – az Európai Unió szinte összes tagállamát érintette a túlzottdeficit-eljárás. Jelenleg az Európai Unió 27 tagállama közül 20 ellen folyik túlzottdeficit-eljárás. A húsz ország közül öttel kapcsolatban jelezte május elején Olli Rehn, a bizottság gazdasági és monetáris kérdésekért felelős tagja, hogy a testület az eljárás megszüntetését javasolhatja: Lettországnak, Litvániának és Romániának egyértelmű esélyt adott erre, Magyarországon és Olaszországban viszont további intézkedéseket tartott szükségesnek ehhez. (A Bizottság végül megszűntette az eljárást, erről bővebben kapcsolódó anyagunkban olvashat: Eldőlt: 9 év után megszűnik hazánk ellen az eljárás)
A túlzottdeficit-eljárásról az uniós szerződés rendelkezik, részleteit pedig az úgynevezett stabilitási és növekedési paktum határozza meg. Ennek értelmében az Európai Unió tagállamainak a gazdasági és monetáris unió működőképessége érdekében a bruttó hazai termék (GDP) 3 százaléka alatt kell tartaniuk államháztartási hiányukat, az államadósság pedig nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát, de legalábbis csökkenő tendenciát kell, hogy mutasson.
A tagállamoknak évente kétszer, április 1-jéig és október 1-jéig kell közölniük a gazdasági mutatóikra, pénzügyi helyzetükre vonatkozó adataikat az Európai Bizottsággal, amely ezeket hitelesíti és tanulmányozza. Ha pedig úgy látja, hogy valamelyik tagállam középtávon, tartósan átlépné a küszöbértéket, akkor javaslatot tesz az Ecofinnek, hogy a tagállamok pénzügyminiszterei állapítsák meg, valóban fennáll-e a túlzott deficit ténye. Ha a bizottság úgy véli, hogy a hiány csak átmenetileg, rövid időre és kis mértékben lépi át a határértéket, akkor nem indul eljárás. Ha viszont a tanács a bizottság véleménye alapján úgy látja, hogy az adott ország deficitje túlzott, elindítja a túlzottdeficit-eljárást, és ajánlásokat tesz az adott tagállam számára, továbbá határidőket állapít meg, ameddig az adott országnak hatékony intézkedéseket kell tennie, hogy a hiányt a meghatározott 3 százalék alá csökkentse.
Magyarország elleni eljárás története
Tizenegy nappal Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után a Bizottság jelentést készített a magyar költségvetési folyamatokról, majd 2004. július 5-én a Tanács megindította a túlzottdeficit-eljárást. Az ajánlásban a költségvetési korrekciós intézkedések által elérendő kritérium teljesítésére 2008-as határidőt tűztek ki, idézi a történteket a Nézőpont Intézet Gazdaságkutató Műhelyének tanulmánya.
2008-ra a GDP 3,7 százalékára tudta leszorítani a költségvetési hiányt a kormány, tehát nem sikerült teljesíteni a kitűzött határidőt. 2009-ben a költségvetési hiány ismét emelkedett. A magyar kormány a kritériumok teljesítésére további határidőt kapott, a hiánycélt 2011-ben tudta először teljesíteni. A költségvetési szabályrendszerben 2011-ben változás történt, decemberben hatályba lépett az ún. „hatos” csomag, ami a Stabilitási és Növekedési Paktum módosításával a korábbinál szigorúbb fiskális szabályok alkalmazását teszi lehetővé.
A költségvetési kiigazítás mennyiségi értelemben tehát 2011-ben érte el a referenciaértéket, a Bizottság azonban a mennyiségi szempontokon túl minőségi szempontokat is figyelembe vesz. A költségvetési hiány fenntarthatóságát nem egyszeri, hanem strukturális intézkedésekkel kell megteremteni, olvasható a Nézőpont Intézet Gazdaságkutató Műhelyének tanulmányában.
Fenntartható a hiány vagy sem?
A 2011-es eredményeket a Bizottság elsősorban amiatt hagyta figyelmen kívül, mert azok nem voltak fenntarthatóak, az akkor elért szuficit annak volt köszönhető, hogy az önkéntes magánnyugdíj pénztári vagyont államosították. Ez egyébként egy évvel később, 2012-ben meg is mutatkozott, amikor – az előre jelzett értéknél ugyan sokkal kedvezőbb, ám – ismét deficites lett a költségvetés.
Így 2004, és 2005 után legutóbb 2012-ben látta úgy az Európai Bizottság és az Ecofin, hogy a magyarországi intézkedések nem megfelelőek. Tavaly februárban emiatt az Európai Bizottság a Magyarországnak járó kohéziós támogatások egy részének felfüggesztését kezdeményezte, majd az ezt követő magyarországi intézkedések fényében azt javasolta, hogy 2013. január 1-jétől mégse függesszék fel a magyarországi kötelezettségvállalásokat, amivel az Ecofin is egyetértett.
A fenntarthatóság kontra egyszeri intézkedések vita ugyanakkor a jelenlegi kormány tevékenységét végigkísérték, több kritika is érte hazánkat például az iparági különadók kapcsán. (Pártállástól függő, hogy ezeket az adott országokat sújtó vállalati lobbisták vagy a valós aggodalom számlájára írjuk.)
A már idézett tanulmány a mennyiségi mutatók kapcsán megjegyzi, hogy ezeket könnyebb mérni, a kiigazítás minőségére vonatkozó szempontokat viszont nehéz teljesen objektív módon értékelni. Ezenfelül a másik kritikus pont az előrejelzések pontossága. A Bizottság előrejelzéseit a rendelkezésre álló adatai alapján hozza meg. Ez amiatt kiemelt jelentőségű, mert a túlzott hiány fennállására vonatkozó döntését a Bizottság ezekre az előrejelzésekre építi. Az előrejelzések pedig rendre „mellélőttek”, hol azért, mert a világgazdasági folyamatok miatt változott a gazdasági klíma, hol azért mert év közben a kormány olyan korrekciós lépéseket tett, amelynek köszönhetően végül a korábban vártnál jobban alakult a hiány. A Nézőpont Intézet Gazdaságkutató Műhelyének tanulmánya azt hangsúlyozta, hogy a makrogazdasági előrejelzések korlátozott prognosztizáló képessége miatt fokozottabb és körültekintőbb mérlegelés szükséges az adott tagállam költségvetési helyzetének vizsgálatakor.
A Magyarország elleni eljárás felfüggesztése kapcsán egyébként a neuralgikus pont az elmúlt hetek vitái során éppen az volt, hogy az uniós előrejelzésben szereplő számok, vagy a kormányzati (esetleg jegybanki) prognózisok amit figyelembe kell venni. Mindenestre Varga Mihály néhány hete bejelentette „első csomagját”, mellyel a Bizottság és a magyar kormány véleménye közötti néhány tizedszázalékos különbség is "kiegyenlítődött" olyan értelemben, hogy immár Brüsszelben is tarthatónak vélték a 3 százalék alatti hiányt.
mfor.hu
