Múlt hét csütörtökön tudhatta meg az ország a miniszterelnöktől a Kormányinfón, hogy amíg ki nem festik az összes egészségügyi intézmény várótermét, kórtermét és egyéb szociális helyiségeit, -amelyeket három éven belül nem tataroztak ki, - addig nincs egy fillér sem azegyéb egészségügyi fejlesztésekre. Orbán Viktor részleteket nem árult el, így pusztán a bejelentés alapján ebből az következik, hogy míg az összes állami és egyházi tulajdonú kórház és ezek fekvőbeteg intézményei (számuk telephelyekkel együtt száz) nincsenek kitatarozva, addig nincs új CT, MR, PET CT, gyógyszer, fejlesztés és szuperkórház sem.
László Imre polgármester, egykori kórházigazgató szerint ez ismét az egészségügy úgynevezett parciális, azaz részleges problémája. A szakember megkeresésünkre elmondta: tény és való, hogy sok egészségügyi intézmény állaga finoman szólva is kívánni valót hagy maga után. Viszont nem ez az elsődleges gond és probléma.
„Az alapvető gond még mindig kettős: egyfelől az értéken történő finanszírozás nem megfelelő rendszere, másfelől az intézményi struktúra, a hálózat minősége. Ezekhez kell hozzányúlni, nem a kórtermek falaihoz” - reagált a kormányfő szavaira.
A finanszírozás alatt nem lehet szigorúan csak a béreket érteni, hiszen ez mindent magában foglal. Akkor, amikor egy-egy betegség térítési összegét meghatározzák, akkor abban benne van az orvos, a nővér, a takarítónő, a műszaki dolgozók bére, de az elektromos- és vízfogyasztás, a gyógyszerek, tehát minden, amire a gyógyításhoz szükség van. Ezek adják ki az az az összeget, amit egy betegség esetén az államnak fizetni kellene, így biztosítva a normális működtetés feltételeit.
Ezt kellene fókuszba állítani - állítja László Imre, aki úgy gondolja, hogy a külsőségek sem elhanyagolhatóak, de egy normális egészségügyi intézményt a munka irányából kell megközelíteni. Hogy miképp jutnak el a málló vakolatig a kórházak? Úgy, hogy a finanszírozásban most például majd a festésre jutó részt nem csak a fizetésekből, a betegellátásból, a kézi műszerek beszerzéséből kell levonni, hanem minden másból arányosan. Évek óta ez megy, hogy amikor baj van és kevés a pénz, elkezdik megvonni azoktól a területektől, amelyek közvetlenül a gyógyítással nem függenek össze. Ezért gyomosak a kórházak udvarai, vagy omladozik a vakolat. A következő lépés az, hogy szakadt az ágynemű, hogy amortizálódott, de ki nem vonható műszereket kell karbantartani komoly összegekkel, még ha pontatlanok is már, aztán a következő körben jön a dolgozók bére, aztán a gyógyszerek köre, tehát a gyógyítás közvetlen költségei. Így jutnak el a gyomos kerttől a gyógyítás minőségének romlásáig, megvonásáig, hogy tudjanak egyáltalán működni.
„Elég, ha csak a János Kórház borzalmasan siralmas, gyógyításra szinte alkalmatlan állapotát nézzük, de mégis csak azt kell mondanom, hogy nem ez az elsődleges. A miniszterelnök e kijelentése legfeljebb azoknak az embereknek jelent elégtételt, akik jártak már ilyen lerobbant kórházakban és úgy gondolják, hogy ha azt szépen kifestik, a szakmai munka is óriási színvonalat ugrik" - mondta lapunknak.
Indul a diszperzitkommandó?
A miniszterelnök a kijelentésével, - miszerint amíg nincs kifestve az összes egészségügyi intézmény, nincs pénz más fejlesztésre - a szakember szerint pontosan ugyanazt a zavaros helyzetet teremti meg, mint amit a meddősségi centrumoknál tapasztalhatunk: alig lehet kisilabizálni a nyilatkozatokból, jogszabályokból, hogy most végül június 1-jétől vagy február 1-jétől lép-e hatályba az ingyenes állami kezelés,. Hiszen volt már szó január 1-jéről is.
Mindezek óriási zavart okoznak, mert még a miniszterelnök vezetési, irányítási módszereit figyelembe vevő illetékesei sem tudják, hogy most mit is csináljanak a kórházakban. Induljon el a diszperzitkommandó, próbálják meg a hiányzó műszereket beszerezni, vagy szakembereket keressenek? A zűrzavart ezzel tovább növelték. Óriási ellentmondás ez a kijelentés abból a szempontból is, hogy szembe megy az egészségügy 8 pontos átalakítási reformtervezetével is.
„Akárhogy töröm a fejem, nem találom ebben a 8 pontban, hol van benne, hogy most festünk” – monda László Imre.
Arra a kérdésünkre, hogy mindezzel veszélybe került-e a főváros által a budapesti egészségügyre kialkudott, 5 éves ütemezésű 50 milliárd forint, vagy esetleg az atlétikai centrum építését is eltolhatja, ha új ütközetet nyit Budapest és a kormány, azt felelte, hogy nem sok értelmét látja az oda-visszavágásoknak. Úgy gondolja, egyszer az életben inkább kérdezzék meg a szakembereket, hogy mi kellene igazán ahhoz, hogy az egészségügyi ellátást talpra állítsák? Keressenek olyanokat, akiknek ez a feladatuk, ehhez értenek, mert a politikusoknak nincs a zsebében a Bölcsek Köve - mondta László Imre.
Orbán másik kijelentésére, miszerint Kásler Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának minisztere nyúljon majd a kórházi beszállítók extraprofitjához a kórházak adósságrendezéskor, azt mondja, ugyanúgy nem érti, mire gondolt a miniszterelnök. Talán a sokak által kifogásolt nagyberuházások extraprofitjára gondolva jöhetett az ihlet, mint amilyenek a Mészáros- Garancsi-, és egyéb cégeknél fordulnak elő, ahol nagyon komoly plusszokkal tervezik meg a beruházást. „Nem azt mondom, hogy nem fordulhat elő, de amennyire gyakori az építőiparban, annyira ritka az egészségügy területén, ahol borotvaélen táncoló kórházakról van szó” - közölte lapunkkal.
