Budapesten a Várnegyedben és a belvárosban a legjobb élni, míg vidéken ugyanez Egerről és Veszprémről mondható el, derült ki az Otthon Centrum (OC) nemzetközi trendek alapján felállított rangsorából, amely a 20 ezer főnél népesebb városokat életminőség szempontjából listázta. A jövőre várhatóan meglóduló lakásépítések és felújítások, valamint a folytatódó infrastukruális fejlesztések kissé átrendezhetik a rangsort. A családi beruházásoknál azonban számolni kell azzal, hogy az ideinél magasabb lesz a számla, erről ebben a cikkben írtunk részletesen.
Az OC 2020-ban ötödször készítette el, hogy hol jó élni Magyarországon és miért vonzóbb az egyik régió a másiknál. A rangsor a 20 ezer főnél népesebb városokat életminőség szempontjából listázta: az életminőség-indikátor érték számításakor a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően a háziorvosi ellátást, a lakosság képzettségét, a foglalkoztatás és az ingázás statisztikai mutatószámaiból képzett adatokat rangsorolták.
A tanulmány szerint a tavalyi listához képest nincs lényegi elmozdulás, az első kilenc helyen továbbra is a fővárosi kerületek szerepelnek. Az élhetőségi listát az I. és az V. kerület vezeti 84 és 83 százalékos értékkel. A két kerület a legtöbb mutatóban kiemelkedő, egyedül az odavándorlók népességre vetített számában mondható átlagosnak. Az élmezőnyben a pesti belváros további kerületei következnek (VI., VII., IX., XIII.), valamint a budai kerületek (II., XI. és a XII.) 63-72 százalékos eredménnyel.
A budai és pesti kerületek mutatói eltérnek egymástól, mivel a II. és a XII. kerület értékei a felsőfokú végzettségűek és a foglalkoztatottak arányát tekintve kiemelkedő, míg a belvárosi kerületek elsősorban a foglalkoztatottságban erősek. A budapesti rangsor végén néhány külső pesti kerület áll 38-43 százalékos eredménnyel. Főként azért, mert innen (XVII., XVIII., XXI., XXIII. kerületek) sok időbe telik a munkába járás, miközben a vizsgált szolgáltatások egy részét sem helyben veszi igénybe a lakosság.
Vidéken Veszprém és Eger az úr
A vidéki települések közül Veszprém és Eger értékei a legjobbak (61 százalék), ennek elsősorban az az oka, hogy az itt élők jutnak be leghamarabb a munkahelyükre (a teljes mintához képest 96-99 százalékos eredményt értek el ebben a szegmensben). A régióközpontok nagyon hasonlóan szerepeltek: Székesfehérvár és Pécs értékétől (56 százalék) alig maradt el Szeged (55 százalék), illetve Debrecen és Győr (54 százalék). Ugyanakkor a tavalyi rangsorban kicsit gyengébben szereplő Miskolc javított pozícióján (51 százalék).
A megyei jogú városok többsége 47-55 százalékos eredményt ért el, amivel a középmezőnyben helyezkednek el. Tavalyi felméréshez hasonlóan a megyei jogú városok között idén is Hódmezővásárhely és Érd szerepelt a leggyengébben (47 százalék).
A kutatás kitért az agglomeráció településeire is, ahol Budaörs és Szentendre értékei a legjobbak (55-56 százalék), ami a középmezőny elejére sorolta a két várost. A két település az idevándorlók számában emelkedett ki a többi város és kerület közül, igazolva a korábbi adatokat, miszerint az elmúlt években a legnagyobb vándorlási nyereséget Pest megye fővároshoz közeli települései érték el.
Zsúfoltság és lyukas tetők
Az életminőséget az ingatlan minősége is befolyásolja. Magyarországon a lakosság 22,3 százaléka él lyukas tető alatt, ezzel Ciprus (31,1 százalék) és Portugália (24,4 százalék) után a harmadik legrosszabb helyen állunk az Európai Unióban. Az EU polgárainak 17 százaléka él zsúfolt lakásokban. 2010 és 2019 között ez az arány mindenhol csökkent, azonban országonként még mindig hatalmasak a különbségek. Romániában a lakosság közel fele (45,8 százaléka), Lettországban 42,2 százaléka, míg Cipruson csak 2,2 százaléka él zsúfolt körülmények között. A magyarországi lakosok 20,3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy lakhelye zsúfolt, míg 2010-ben ez 47 százalék volt.
A zsúfoltság ellentéte a kihasználatlanság (az ingatlan túl sok helyiséggel, elsősorban hálószobával rendelkezik a lakók igényeihez viszonyítva), amelynek tipikus esete, amikor a gyerekek önállósodása után a szülők a nagy lakásban maradnak. Magyarországon a lakosok 23,9 százaléka érzi kihasználatlannak otthonát (2010-ben még csak 6,3 százalék), az EU átlag 32,7 százalék, míg Máltán kiugróan magas, 72,6 százalék.
Az emberek a magasabb életminőséget kínáló környezetért hajlandók többet fizetni, ennek következtében az ingatlanárak a jobb körülményeket biztosító városokban magasabbak, és ezekben a városokban a vándorlási mérleg is pozitív – erősítette meg a felmérés a már korábban ismert tézist. Az Otthon Centrum életminőség mutatóinak rangsora szinte ugyanazt az eredményt tükrözi, mint a KSH által publikált használt társasházi téglalakások fajlagos árának átlagértékeit listázó rangsor. Ez azt bizonyítja, hogy az ingatlanárakra komoly hatással vannak az életminőségi mutatók. A főváros belső, és budai kerületeinek lakásárai a legmagasabbak. Az I., II., az V., és a XII. kerületek nem csak a kiválasztott életminőség-mutatók szempontjából kiválóak, hanem ezzel összefüggésben a legdrágább kerületek is.
Ugyanakkor akad néhány város és kerület, ahol az árak alul- vagy felülreprezentálják a város életminőség rangsorban elért pozícióját. A főváros kerületeinek pozícióját az ingatlanárak jellemzően erősítik, míg a vidéki városokét gyengítik. Mindez azzal magyarázható, hogy az emberek a költözés során olyan szempontokat is figyelembe vesznek, melyek nem, vagy csak nehezen mérhetők: ilyen szempont lehet az épített és természetes lakókörnyezet milyensége, de a társadalmi közeg minősége is ide sorolható.
Peremen, de mégis jól élni
Az ingatlanárak pozitív hatására jó példa a III. kerület, amely peremkerület, az itt élő népesség a szolgáltatások egy részét más kerületekben veszi igénybe, de az ingatlanárak arról árulkodnak, hogy az ideköltözőket az elérhető szolgáltatásokon kívül más szempontok is vezérlik, mint a jó közlekedési kapcsolatok. Például az, hogy közel vannak a budai hegyek, a Pilis és a kerület egyes részein a Duna is megközelíthető. A kerület északi része lassan teljesen összenőtt Budakalásszal, nyugaton pedig Üröm is egyre "közelebb" kerül. Nagy kérdés, hogy mit kezdenek a külső Bécsi úttól a Duna felé eső óriási, most még kihasználatlan, zömmel lerobbant ipari épületekkel. Egyes elképzelések szerint itt lakófejlesztések lesznek-lehetnek.
Az ingatlanárak leginkább a megyei jogú városok pozícióján rontanak. A legtöbbet, összesen 6 szálékpontot Salgótarján értékén. Mindez azt jelenti, hogy az árak nem tükrözik a rendelkezésre álló szolgáltatásokat, azok alulértékeltek. Ebben olyan szempontok játszhatnak szerepet, mint a szórakozási lehetőségek szűkössége, a környezet minősége, vagy akár a közbiztonság kérdése.
Mfor-vélemény:
A lakásvásárlók vagy lakásépítők ezernyi szempontot vesznek figyelembe, mielőtt meghozzák a döntést. Bár a többség egy lakáshirdetés értékelésekor szinte kizárólag az adott lakásra, társasház esetében talán még az egész épületre is figyel, ez a legfontosabb, no meg az ár. De ez nagy tévedés. Először ugyanis a környéket vesszük meg, csak ezután lesz-lehet miénk az ingatlan. Ezt az elsőséget azonban nehéz számszerűsíteni, sok benne az érzelmi faktor és sokszor nehéz is előre látni, hogy egy adott környék hogyan fog fejlődni, merthogy ez is számít a későbbi élhetőség szempontjából. Ezért erősen ajánlott, hogy a végső döntés előtt alaposan tájékozódjunk a fejlesztési tervekről, mérjük fel, hogy ennek alapján szerintünk mire képes az adott mikrokörnyezet. Azt is szokták mondani, hogy úgy vegyünk lakást, házat, hogy már tudjuk: 10-15 év múlva váltanunk kell, el kell majd adni, tehát olyan előnyöket kell majd akkor is felmutatni, amikre ugyanúgy jönnek a vevőjelöltek, mint most mi.
