Aki az elmúlt két évben követte a beruházások alakulását, az a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által közzétett adatok előjelén aligha lepődött meg, ám a mértéke így is fájó volt. A beruházások volumene ugyanis tavaly a IV. negyedévben a nyers adatok szerint 13,8 százalékkal kevesebb volt az előző év azonos időszakinál. Az előző negyedévhez képest – a szezonálisan kiigazított adatok alapján – a beruházások értéke összehasonlító áron 2,2 százalékkal mérséklődött. Miután a KSH a részleteket csak a jövő héten közli, a korábbi adatsorokra és a szakértők véleményére tudunk hagyatkozni, amikor az okokat keressük.
Az biztos, hogy a költségvetés cudar helyzete miatt leállított és elhalasztott állami beruházások komoly mértékű hatást gyakoroltak. Amit egyébként jelez a KSH-nak az a félmondatos megjegyzése, mely szerint a beruházások mérséklődéséhez a legnagyobb mértékben a szállítás, raktározás, valamint az ingatlanügyletek járultak hozzá. Ebben a kategóriában a legnagyobb súlyt az útépítések és -felújítások jelentik, amelyek korábban – részben uniós forrásból – állami beruházások keretében készültek.
Bár a statisztikák nem térnek ki erre, azt sem nehéz belelátni a beruházások elmúlt két évben látott mélyrepülésébe, hogy a kormány állításaival szemben az uniós források visszatartása, és a pénzek egy részének elvesztése igenis gazdasági kárt okoz Magyarország számára. Ezek a fejlesztési források ugyanis égetően hiányoznak, és ezeket az ázsiai (elsősorban kínai) működőtőke-beáramlás nem tudja kiváltani. Bár korábban Nagy Márton ezt bizonygatta, azért sem lehetnek ezek a források ilyen szempontból ekvivalensek, mert egészen más területekre érkeznek, ahogy a célok is merőben eltérőek.
Fotó: MTI
Ha már a furcsa kormányzati magyarázatokat elemezzük, akkor érdemes kitérni arra, hogy a 2024-es évben előzetesen 4 százalékot meghaladó növekedést prognosztizált a nemzetgazdasági miniszter, amelyhez képest a fél százalékot alig sikerült meghaladni. Ezt egyébként a berobbanó fogyasztásra támaszkodva remélte a kormányzat, és amikor a kiskereskedelmi adatok csak szerényebb növekedést mutattak, azt hallhattuk, hogy ennek oka a magas megtakarítási ráta. Ez az állítás nemzetközi összehasonlításban valóban megállja a helyét. Ám „valami mégsem stimmel”, hiszen a megtakarítások a közgazdaságtanban a beruházások alakulásában fontos szerepet játszanak.
Ugyan hangsúlyoztuk, hogy a most közölt adatok részleteket nem tartalmaznak, az így is látszik, hogy az elmúlt két év folyamatos visszaeséssel telt. A kifejezetten gyenge 2023-as év után bekövetkezett tavalyi zuhanás komoly aggodalomra adhat okot. Vannak ugyan biztató előjelek, de a rendszerváltás óta produkált legrosszabb év után naivitás óriási csodát várni. Persze a csőben lévő és várhatóan idén beinduló nagy autó- és akkumulátorgyártó beruházások (BMW, BYD,CATL) érdemben fogják mind a beruházási, mind a GDP-adatot javítani, ám a szakértők szerint önmagukban nem fognak megoldást jelenteni a magyar gazdaság problémáira.
Már csak azért sem, mert kilenc negyedév permanens visszaesése után szinte biztosan lesznek áthúzódó hatások, amelyek miatt az idei első negyedév még nagyon nagy valószínűséggel gyenge számokat mutat majd. Onnan pedig később jóval nagyobb növekedéssel lehet éves szinten bővülést elérni, bár tény, hogy a visszaesés révén kialakult alacsony bázis miatt mélyebbről könnyebb nagyobb emelkedést elérni.
Nem véletlen egyébként, hogy a gazdasági problémákra gyógyírt hirdető miniszterelnöki évértékelő egyik fontos pontja volt a gyárépítések felpörgetése. Bár az épüljön 100 új gyár jelmondat nem feltétlenül tűnik szerencsésnek, kivéve, akkor, ha a kormányzat szándékosan szeretne egy jó kommunista ötéves tervre utaló déjá vu-érzést kialakítani a szavazóbázisukban. Természetesen egy-egy új gyár vagy üzem hozzájárul a beruházásokhoz, de önmagában a mennyiség semmire sem garancia. Ha csak voluntarista szemléletet követünk, akkor sem mindegy, hogy a remélt 100 új gyár néhány milliárd forintos vagy eurós beruházás eredménye.
De az is kulcsfontosságú lenne, hogy olyan iparágak képviselőit csábítsák magyarországi beruházásra, amelyek komolyabb hozzáadott értéket hordoznak, plusz, ahol a beszállítói szinteken kialakulhat az üzemek körül egy magyar beszállítói kör. A környezetvédelmi és munkaerőpiaci kérdések mellett az akkumulátor-gyárak ellenzői korábban ugyanis rendre azt rótták fel a cégek erőltetett idecsábítása kapcsán, hogy azok nem fognak magyar beszállítókat alkalmazni, miközben a hozzáadott értékük is alacsony.
Orbán Viktor számára a gazdasági növekedés politikai szempontból is kulcsfontosságú lenne, hiszen a Tisza Párt erős pozíciói miatt nehéz helyzetben van a kormányzat, nem véletlenül hirdettek meg óriási osztogatást. Ám éppen a fentiek, azaz a gazdaság állapota miatt – ahogy azt az Mfor elemzése is feltételezte – a költségvetés nem bírja el a választás évében a választási osztogatás miatti terhet, ami a győzelem zálogát jelenthetné a kormány szerint. Így a szavazópolgárok inkább csak ígéretet kapnak, de pénzt nem. Ráadásul az adóelengedés is elsősorban a magas jövedelműek számára jelent komoly pluszpénzt, miközben a kutatások szerint ők fordultak el a legnagyobb arányban a Fidesztől.
Az sem mellékes, hogy az esetükben a zsebükben maradó összegnek csak egy kis(ebb) részét költik el, a nagyobb részéből valószínűleg megtakarítás képződik. Igaz, amennyiben a mostani – európai mércével sem olcsó – ingatlanpiacon fektetik be az érintettek a pénzt, akkor az már statisztikailag beruházás lehet. Ezek az összegek persze önmagukban nem fordítják meg a negatív trendet, de javítják mind a beruházási, mind az építőipar és végső soron a GDP -adatokat is. Más kérdés, hogy utóbbira valószínűleg nagyobb hatással lenne, ha az alacsony jövedelműeket hozná inkább helyzetbe a kormány, hiszen ők a többletjövedelműk jóval nagyobb részét fogyasztanák el. Arról nem beszélve, hogy a kutatások azt bizonyítják, a fogyasztás növekedése az éppen regnáló politikai erő számára jelent pluszszavazatokat.
