A médiaiparág arra mozdít: légy hülye!
A szegényeknek, elesetteknek reményt árulni mindig is jövedelmező vállalkozás volt. "Ez már az ön pénze, csakis az Öné! Csak engedje meg, hogy odaadjam! Telefonáljon!" A számítógép választ a hívások közül, de addig is persze mindenkinek ketyeg az emeltdíj. Párszázból egy telefonáló adásba is kerül.
Persze, lehet a feladvány kicsit bonyolultabb, de még megfejthető. Ilyenkor kell néhány áltelefonáló, aki ebben az esetben maga hozza a műsortípus állandó elemét, az abszurditást, és a röhejesség mértékéig mellélő. Ettől mindig nagyon megpördül a bevételt jelző számsor.
Végül egy kis számítógépes machináció segítségével valamelyik "szerencsés" játékos három centire kerül a főnyereménytől ("Nagyon izgalmas, József, válassza ki a második ablakot! És ott van a második Joker! Fantasztikus!"), de egy újabb computertrükk segítségével épphogy lecsúszik róla. ("Akkor lássuk csak, hol volt a harmadik Joker! Épp ott volt mellette! Jaj, de sajnálom! De sebaj, öné a harmincezer forint!")
Szóval így szedik ki milliárdos médiavállalkozók az utolsó filléreket legszegényebbjeink és legnaivabbjaink zsebéből. Azokéból, akiket egy egészséges társadalom épphogy gyámolítana. Ez viszont az "aki hülye, haljon meg" társadalma. A képmutatás ott van, hogy mindeközben az egész médiaiparág arra mozdít: légy hülye! A néző ostobasága a tévétársaságnak valamennyi műsorsávban jó üzlet.
Az ORTT álláspontja: a "pénznyelő" játékok ugyan erkölcstelenek, ízléstelenek és színvonaltalanok, de nem ütköznek a médiatörvénybe. E cikk szerzőjének álláspontja: akkor rossz a törvény.
Puzsér Róbert
