Nincs még egy olyan drog, mint a televízió. A létező legszélesebb körben elterjedt, példátlanul népszerű, függőséget alakít ki, környezetszennyező és nem pusztán legális, de államilag támogatott. A jó fogyasztót nevelő gép, valójában kínzóeszköz. A gondolkodás leghatékonyabb ellenszere. A legnagyobb üzlet, a legnagyobb társadalmi rang és siker. Nélkülözhetetlen pozíció a pénz és a hatalom elosztásához. Elkerülhetetlenül a politika és a piac eszköze. Bejáratott találkahelye a politikai és pénzügyi maffiának.
Az anyag: Rendkívül erős pszichés függést, két éves kortól garantált élethosszig terjedő addikciót vált ki. A leszokás gyakorlatilag lehetetlen, mivel azonnali elszigetelődést jelent a kis közösségekben (iskola, munkahely, nyugdíjasotthon). A hosszabb távú elvonás kommunikációképtelenséghez is vezethet. A rendszeres használat ugyanakkor mindössze tucatnyi releváns ingerre korlátozza a függőbetegek érdeklődését, átlagosan mintegy 85 százalékig meghatározva azt.
A hatás: Az egyetlen kétagyféltekés gondolkodási tevékenységet, a fantáziát felváltja és rövid távon kiiktatja azáltal, hogy feleslegessé teszi az erre szolgáló energia befektetését, mivel instant, az elemi ösztönökre ható fantáziacsomagokat kínál.
Az ár: A készülék megvásárlása csak az első részlet. A műsorok díját a fogyasztó a tudatával fizeti, amikor a szavazófülkében és a szupermarketben hozott, sajátnak vélt döntéseit a képzeletrõl leszoktató gép technikai, pénzügyi és kommunikációs mérnökei hozzák meg kreatív értekezleteken.
A terjesztők: A politikai és a gazdasági elit. Arra használják, hogy a lehető legnagyobb mértékben manipulálják a választói és fogyasztói döntéseket. Ennek eszköze a politikai és kereskedelmi hirdetés. A televízió-függők számának drasztikus növekedésével már nem létezik gazdagság és hatalom a tévé hathatós finanszírozása, pénzügyi lehetőségeinek kiaknázása és bővítése nélkül.
Az egészségügyi károk: A televízió nem műsorainak nézettségével termel profitot, hanem finanszírozói hirdetéseinek nézettségével. Feladata, hogy tudatalattinkban az emlékek és álmok pislogó napvilágának helyét felváltsa az időszemcsés mosópor örök harca a beszáradt foltok ellen. A televízió terjesztésének világában a reklám a cél és a műsor az eszköz. A terjesztők célja a műsorokkal mindössze annyi, hogy azok két reklám között a hirdetés befogadáshoz szükséges állapotba hozzák tudatunkat.
A tévés produkciók hosszabb távú feladata, hogy szellemi és morális igényszintünket a reklámok színvonalához szocializálják. A műsorok funkciója tehát nem más, mint az erőszak, a szex, az emberi szánalom és a mások szennyesében turkálás örömébe csomagolt igényrombolás és szellemi szükségletleépítés.
A környezeti károk: Az emberi kapcsolatok igényét minimális szintre bontja le. A közvetlen kommunikációt a tévé beiktatása közvetetté teszi. A teljesítmény fogalmát újradefiniálja. Az új definíció szerint az számít teljesítménynek, ami látszik a képernyőn. Innentől kezdve viszont semmilyen hagyományos értelemben vett teljesítmény nem elvárás, a tévészereplés néhány esetben még a legelemibb emberi viselkedési szabályok alól is felmentést ad, ha azok nem ütköznek kiugróan szigorú törvényi szabályba. Az erkölcsi normák krisztusi, marxi, buddhai, arisztotelészi törvényeit az egyetlen mérce, a havi nézettségi kimutatás váltja fel. Minden erkölcsi elv - már ha létezik - ennek tükrében igény szerint felfüggeszthető.
A konklúzió: A televízió kiárusítja a tudatot egy csomag cukormentes erőszak és szex ízesítésű rágógumiért. Nem ajánljuk.
A védekezés: HBO. Ez nem TV.
Puzsér RóbertKapcsolódó anyagok:
Riadó, itt a kamatadó! Itt a Boldog Bolygó Index! 9 dollár 11 cent Christine, a Combino Balaton környéki edvencsör
