Ki mennyit vitt haza?
A végére hagytuk a legfontosabbat: magát a fenyőfát. A Felvidékről és Erdélyből hozott növényeket a vásárcsarnokokban és a Duna partján kínálták a polgároknak - darabonként másfél-tíz koronáért.
Természetesen joggal felmerülhet bárkiben a kérdés, eleink mennyi pénzt tudtak költeni ajándékra. Épp ezért talán nem lesz érdektelen röviden áttekinteni a boldog békeidők kereseti viszonyait. Mivel a MÁV vezérigazgatójának fentebb már megadtuk a paramétereit, nézzük meg ugyan ennél a cégnél dolgozó alsóbb sarzsijú irodai munkások éves juttatását. Egy felügyelő rangosztálytól függően 8400-6000, a főmérnök ötezer, egy vasúti főellenőr 4600, a hivatalnokok pedig 1600-2300 koronát vittek haza. A kétkezi munkások közül a mozdonyfelvigyázók az eltöltött évek számától és a gyakorlattól függően 2500-3600, a művezetők 1400-2800, a kalauzok 1200-3200, míg az állomásfőnökök 1800-3200 koronát kasszíroztak. Egy részvénytársasági hivatalszolga havonta nyolcvan-kétszáz, egy vegyesbolt-tulajdonosa jobb helyeken akár háromszáz, roszabb környéken ötven-száz koronát tudott gyűjteni.
Egy fővárosi pincér havi jövedelme borravalóval együtt kétszáz-háromszáz, egy boltossegédé harminc-nyolcvan, egy középkorú, külvárosi szabóé száz-kétszáz korona körül mozgott. Ezekből az összegekből húsz-ötven koronát kellett levonni, minél távolabb kerültünk Budapesttől. Egy summás évi keresete hetven-nyolcvan, egy kubikusé száz korona körül mozgott. A gyári munkások nagyjából háromszázötven és ezer korona között kerestek.
Egy hajdani felmérés szerint a karácsonyi lázban égő eleink személyenként átlagosan huszonöt és kétszáz koronát költöttek szeretteikre. Az alsó néposztályok leginkább édességgel vagy borral, a munkások könyvvel, a közalkalmazottak meleg ruhával, órával és ékszerrel, esetleg tátrai vagy abbáziai utazással lepték meg egymást. Az évi húszezer korona fölött keresőkről nem készült felmérés.
Lázin Miklós András
