Antiglobalizáció, első lecke

Úgy van, Laci! Hozni kellett otthonról egy használati tárgyat. Mindenkinek sikerült? Nem baj, Tomi! Én is felmarkoltam otthon párat a biztonság kedvéért, gyere ki és válassz! Most kaptok három percet, hogy megvizsgáljátok ezeket a tárgyakat, és megállapítsátok, hogy mi a közös bennük. Addig mehet a nyüzsi, de három perc múlva aztán legyen válasz!

Letelt a három perc! Megtaláltátok, hogy mi a közös? Nem, Laci! Nincs mind műanyagból, bár nem rossz kísérlet, majdnem igazad is van. De nézd meg a Zsófit! Ő egy kanalat hozott. Az fémből van, mégpedig alumíniumból. Mondjad, Dani! Úgy van! Dani, írjál be gyorsan egy ötöst magadnak, megmondtad a választ: Made in China.

Látjuk tehát, hogy minden használati tárgy Kínában készül. Ez az ország a világ másik felén van. Ki mutatja meg a térképen? Gyere, Andi! Remek! Most nyissátok ki az "Antiglobalizáció" tankönyvet a huszonharmadik oldalon az életszínvonal táblázatnál. Láthatjátok, hogy épp Kínában majdnem a legszegényebbek az emberek, főleg ahhoz képest, hogy milyen rengeteg tárgyat állítanak elő. Akik pedig ilyen szegények, nem tudnak tárgyakat vásárolni maguknak.

Akkor viszont kik használják azt a rengeteg tárgyat, amit ők gyártanak? Úgy van, Dani! Éppen azok az országok, akik a táblázat tetején vannak, az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió. Mondjad, Gyuri! Pontosan! Mi is az Európai Unióban élünk.

Megállapíthatjuk tehát, hogy éppen azok a tömegek élnek a legrosszabbul, akik a világ javait állítják elő, míg azok a népek, akik ezeket a javakat fogyasztják, nos, ők élnek a legjobban. Mintha a pénz nem is a munkáért, hanem a fogyasztásért járna. Persze tudjuk, hogy a vásárlásért senki nem kap pénzt.

De akkor vajon miért jár az a rengeteg fizetés, amit az amerikaiak és az európaiak felvesznek? Ez a sok pénz bizonyos munkának nevezett alibi-tevékenységekért jár, olyanokért, mint a bürokrácia, a szolgáltatóipar, a spekuláció, a marketing és a média. Mindenki érti?

Nem, Szilvi, ez nem valódi munka! Ebből nem származnak sem anyagi, sem szellemi javak. Ez egy kicsit bonyolultan hangzik, tudom, de nem baj, ha ismerkedtek ezekkel a szavakkal.

A bürokrácia: életünk minden történésének állami felügyelet alá vonása, a szolgáltatóipar: bizonyos képzeletbeli, úgynevezett virtuális javak eladása, a spekuláció: papírok és számsorok kvázi-kereskedelme, a marketing: intézményesített tudatmanipuláció, a média pedig: a tömegek szellemi igényeinek módszeres lerombolása.

Házi feladat! Aki a következő órára talál egy olyan személyes ismerőst, aki életében előállított már akár egyetlen olyan használati tárgyat, amely kereskedelmi forgalomba is került, annak nem kell végigülnie az órát, hanem focizhat az udvaron, vagy azt csinál, amihez csak kedve van. Ne örülj annyira, Marci, majd meglátod, milyen nehéz feladatot kaptál!