- Hogy áll a magyar innovációs stratégia kidolgozása?
- A terítéken lévő javaslat már a húszadik átalakításnál tart, s ez a szám jól tükrözi a nézeteltéréseket. Jelenleg ugyanis ahány szervezet, annyiféle irány. Mást szeretne - mondjuk - a Magyar Tudományos Akadémia vagy az oktatási tárca, mint a Gazdasági Minisztérium és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal. Velük "szemben" pedig ott áll a vállalati szféra. Nem mellékesen: a hazai innovációs stratégiát a tavalyi év közepére kellett volna elfogadni. Az idő pedig közben múlik, s hátrányunk tovább nő.
- Mi a baj az eddigi rendszerrel?- Most van kiépülőben az (innovációs) rendszer. Az állami intézetek K+F tevékenységének összehangolása a gazdasági szféra lehetőségeivel elsőrendű feladat lenne, hiszen egymásról tudva, egymást segítve borítékolhatóan jobb eredményeket érnének el. További haszonként jelentkezne, hogy így az ide szánt állami forrásokat a jelenleginél átláthatóbban lehetne elosztani, s egyben az ellenőrzés is hatékonyabbá válna.
- A magyarországi pályáztatási rendszert sokan szidják.- Nem is csoda, hisz bonyolultabb, mint a brüsszeli. További hátrány, hogy a megmérettetésre és támogatásra jelentkezők, elutasítás esetén, nem tudhatják meg, min buktak el valójában. S ez visszás helyzetet teremt.
- Mit tudnak tenni ez ellen Önök?- Folyamatosan szakmai javaslatokkal, állásfoglalásokkal "bombázzuk˝ az illetékeseket.
- Ez nem tűnik soknak.- Mi nem vagyunk hatóság. Ne feledje, az innovációs törvény létrejöttében is komoly szerepet játszottunk. Évekig szorgalmaztuk, s lám, végül elkészült. Külön öröm, hogy anno az Országgyűlés ellenszavazat nélkül fogadta el. Együtt, összefogva talán el tudjuk érni a sokat szapult pályáztatási rendszerünk megváltoztatását is.
- Visszakanyarodva az innovációs stratégiára: akad olyan ország, ahol ebben a kérdésben konszenzusra jutottak, mi több, sikereket értek el?- Természetesen. Talán nem annyira ismert Kanada példája, ahol több mint tíz évvel ezelőtt óriási pénzeket áldoztak a közép és felsőoktatás fejlesztésére, új egyetemi tanszékek, műszaki-tudományos tanintézményeket alapítására. Az állam anyagi forrásokkal támogatta az innovatív cégek alapítását, az új technológiákat bevezető kis- és középvállalkozásokat. A kanadaiak megalkották maguknak, magukról az "Innovatív Nemzet" (innovation nation) fogalmát, s ezt jól kamatoztatták az országimázsban is. Ma sokan úgy tekintenek az észak-amerikai államra, mint a folyamatos megújulás és fejlesztés egyik fellegvárára.
- Miként tudták elérni, hogy a lakosság ne tekintse pazarlásnak, úri passziónak ezeket a nem azonnal hasznosuló kiadásokat?- Konszenzusos alapon fogadták el az innovációs stratégiát. Megértették, hogy a jövőbe ruháznak be. Mivel a társadalom felismerte ezt, értve alatta az összefogás és az erők koncentrálásának szükségességét is, könnyebb volt a kitűzött célok elérése.
- Az EU-ban nincsen közös innovációs stratégia. Egyébként nincsen olyan ország sem, itt nyilván a gazdaságilag erős és fejlettebb országokra gondolok, amelyik a liszaboni stratégia zászlóvivője kívánna lenni.
- Nálunk jelentős leépülésnek lehetünk szemtanúi.- Sajnos ez valóban így van. A műszaki természettudományos hallgatók létszáma évek óta az EU-átlag fele alatt van, s ez súlyos veszélyeket rejt. A negatív tendenciák lefékezése, a folyamatok visszafordítása kimagasló nemzeti érdek.
- Önök érzik ennek hátrányait?- Szövetségünk az elmúlt 14 évben közel hétszáz sikeres innovációt ismert el. Ám ezt a mennyiséget körülbelül 500 intézmény hozta létre. Az utóbbi években sajnos egyre kevesebb új vállalkozás jelentkezik nálunk. A műszaki-természettudományos tantárgyak iránti érdeklődést a középiskolában kell, kellene fölkelteni. Nincs szükség hozzá sok észre vagy egyetemi végzettségre, hogy belássuk: az egyre apadó fiatal műszaki értelmiség nem lesz képes olyan világraszóló eredményeket létrehozni, mint elődeik. Ha most nem avatkozunk közbe, súlyos hátrányba kerülhetünk.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
