Megtakarításainkat mindig sok veszély fenyegeti: adóztatás, elkobzás, tőkekorlátozások, háborúk, elinflálás, számtalan irányból jöhetnek a fenyegetések. Mivel a különböző eszköztípusokat a különböző veszélyforrások másként és másként érintik, ezért érdemes lehet - és ez úgy vélem mindig igaz - még akkor is többféle eszközben, több helyen tartani a megtakarításainkat, ha az hozam szempontjából nem optimális. Valószínűleg egy külföldi látra szóló bankszámlán tartott összeg sokéves átlaghozama jóval alacsonyabb lesz, mintha azt itthon forgatnánk, értékpapírokba fektetnénk - de nem is ezért tartjuk, hanem azért, hogy a legrosszabb helyzet esetén lehessen mihez nyúlni. Ne legyen rá sose szükség! Ugyanígy valószínűleg egy passzív ingatlanbefektetés (megvett lakás, ház, telek, termőföld, stb.) sem feltétlenül magas hozama miatt kedvező, hanem azért, mert az ingatlanbefektetések pénzügyi válságok esetén, akár pénzrendszerek széthullása idején is megmaradnak (ha el nem veszik tőlünk), túlélik a hiperinflációt is. Azaz, a különböző eszközosztályok, eszközök tartása önmagában is védelmet nyújt sok minden ellen és a valódi, szélesebb értelemben vett diverzifikálás mindig jó tanács (legyen eszköz itthon/külföldön, több cégnél, értékpapírban is, ingatlanban is, stb.).
De visszatérve a bevezetőben említettekre, a fő kérdés az szokott lenni, hogy jó helyen van-e bankbetétben, állampapírban, forintban stb. a pénzünk?
A papírpénzekre és a rajtuk alapuló követelésekre is több veszély szokott leselkedni. A legalapvetőbb az infláció, ami ellen azonban a világon még mindig egyedülálló reálkamat áll idehaza, ez tehát nem olyan nagy veszély jelenleg. A másik: elveszik-e, elveszhet-e a bankbetétekben lévő pénz, elkobozza-e az állam? Ehhez érdemes megvizsgálni, hogy mi szokott szélsőséges esetekben történni. Mi történt Izlandon 2008-ban, a bankrendszer összeomlása idején, Argentínában az államcsődkor, stb.?
Alapvetően elmondható, hogy még rendszerszintű bank és államcsődök esetén is - lévén hogy az adott ország saját pénzéből nagy szükség esetén korlátlan mennyiséget tud teremteni - a legnagyobb bankokban lévő megtakarítások jellemzően NOMINÁLISAN megmaradtak. Tehát ha volt 1 000 pesonk Argentínában 2000-ben, akkor a csőd után, 2004-ben is maradt 1 000 pesonk. Ugyanakkor a megugró infláció miatt az 1 000 peso vásárlóértéke jelentősen visszaesett. Államcsődök, pénzügyi válságok esetén gyakori és jellemző, hogy a deviza vásárlóértéke felére-harmadára esik le. Ugyancsak gyakori, hogy az adott országban külföldi devizában lévő bankbetéteket (pl Argentínában az US dollár betéteket, de ehhez hasonlóan anno Jugoszláviában is a német márka betéteket) a kormányzat kényszerrel átalakítja hazai devizabetétekké és azokból bizonyos ideig nem lehet pénzt felvenni. Szintén gyakoriak a devizakorlátozások (mint régen Magyarországon is): mondjuk egy személy egy évben csak 500 dollárnyi devizát vehet meg - és mint írtam ez ellen nem véd a hazai devizaszámla, azt krízis esetén szinte biztos, hogy kényszerátváltják. Habár a bankszámlák időszakos és/vagy részleges zárolása megszokott dolog ilyen esetekben (hazai pénzben vezetett számlák esetén is!), ám a zárolást előbb-utóbb feloldják. A bankbetétek tehát még krízis esetén sem fognak eltűnni - viszont vásárlóértékük csökkenhet. Ez ellen a reáliák és a biztonságos külföldi eszközök védhetnek valamennyire.
Miután leírtam, hogy milyen szörnyűségek következhetnek be extrém helyzetekben, azt azért még elmondanám, hogy szerintem Magyarországon nem várható sem államcsőd sem bankválság (habár az utóbbin dolgoznak, lásd a korábbi írásokat). Többéves recessziós időszak után is jövőre várhatóan többlettel zár a költségvetés (kamatfizetés nélküli egyenleget tekintve), a külkereskedelmünk masszívan többletes, igen jelentős devizatartalékaink vannak, és végszükség esetén az IMF hajlandó finanszírozni az országot. Úgy gondolom, hogy alapvetően a bankokban, értékpapírokban lévő megtakarítások biztonságban vannak, és habár az európai válság fokozódására számítok, ez csak abban az esetben vezethet idehaza a fent leírt borzalmakhoz, ha mind a hazai, mind az európai gazdaságpolitikusok nagy hibákat követnek el. Emellett pedig fontos megjegyezni, hogy hazai forintos és eurós állampapírokkal 3-5 éves távon éves 8-9%-os hozamot lehet elérni, míg vállalati kötvényekkel bőven kétszámjegyűeket. Habár vannak kockázatok, úgy tűnik az elérhető hozamok ezeket ellensúlyozzák...
Az összes lehetőségen belül nekem jelenleg leginkább a devizás hazai kibocsátású állam és vállalati kötvények tetszenek, elmondom miért:
- Ha a forint-euró keresztárfolyam itt marad és nem lesznek nagy problémák, akkor magas, gyakran kétszámjegyű éves hozamot lehet velük elérni
- Ha lesznek problémák, a forint gyengül, de azért a fizetőképesség nem kerül veszélybe, akkor euróban ugyanakkora a hozam, de forintban még magasabb lehet.
- Ha minden szuperül alakul és a forint beerősödik, az eurós hozam ugyanannyi, de forintban számítva ez kevesebb lesz, azonban még így sem nagyon kevesebb mint éves 5-6-7%, amennyit a bankokban egyébként is kapni lehet
-És végül a horrorszcenárió: államcsőd, forintösszeomlás. Ebben az esetben a forint-euró (vagy bármi ami akkor lesz) árfolyam felrobban, valószínűleg valahová 500 és 1000 közé. Mivel államcsődök esetén is jellemző, hogy a csődbe ment állam valamennyit kifizet az eredeti követelésből (jellemzően a névérték 30-60%-át), így ha ma pl. veszünk egy hazai 1000 euró névértékű állampapírt 800 euróért 300-as EURHUF árfolyam mellett (=240 000 Ft), akkor a csőd után mondjuk kapunk 400 eurót, de akkor a devizaárfolyam jóval feljebb lesz, tehát forintban mérve még valószínűleg így is pozitív hozamunk lesz (pl ha visszakapunk 400 eurót a fenti követelésünkért, és 700 lesz az EURHUF árfolyam, akkor 280 000 Ft-ot kapunk, ez mondjuk 3-éves távon éves 5% hozam (plusz a kamatok amiket időközben kaptunk).
Összességében tehát egyik esetben sem járunk rosszabbul, mint diszkontkincstárjegyekkel vagy bankbetéttel, és a legvalószínűbb forgatókönyvekben jobban fogunk járni.
