Ha leltárt óhajtanánk készíteni az ókori luxuscikkekről, azok között mindenképp előkelő helyet kellene biztosítanunk a lesbosi bornak, hymettosi méznek, az arab drágaköveknek és gyöngyöknek, a hispán gyapjúszövetnek és fémáruknak, a kínai selyemnek, az egyiptomi papyrusnak, márványnak majorannának és üvegnek, a syriai vásznaknak, az afrikai körtének, articsókának, versenylovaknak, a kis-ázsiai mustárnak, a makedóniai petrezselyemnek, és a távol-keleti fűszereknek. Ezen felül komoly kereslet mutatkozott corynthosi szobrocskák, a kínai kozmetikumok, a garum (rothasztott sós halszósz), az északi borostyán és a szőke germán rabszolgák iránt – legyenek azok hím- vagy nőneműek, fiatalok vagy gyerekek.
Természetesen kár lenne vitatni, a kamaszlányokat és fiúkat kapkodták el leghamarabb – ám botorság lenne azt hinni, hogy a rabszolgapiacra kilátogató polgárok kizárólag szexuális étvágyuk csillapítására vásároltak efféle „beszélő szerszámokat.” Tudunk olyan fodrászról, aki több tucat embert csak azért tartott, hogy újra és újra megkopassza őket, s parókát készített a leborotvált hajból, de olvashatunk oly patríciusról is, aki személyes védelmére válogatott össze szép szál, markos legényeket.
Idősebb Plinius egyszer kiszámolta, hogy a (szerinte döntően a női szeszélyekhez, divatokhoz köthető) luxus mibe kerül a kora-császárkori birodalomnak. Roppant nagy számot kapott – százmillió sestertiust. Ő és kortársai rengeteget ostorozták az „élvhajhász, jövővel nem gondoló” gyengébbik nemet – tegyük rögvest hozzá, a csekélynél is csekélyebb eredménnyel. (Érdemes megjegyezni, a Brit-szigetektől a Szahara homokjáig és az óceántól Mezopotámiáig terjedő államnak nagyjából ennyi polgára lehetett Krisztus után nyolcvan körül. Önmagában a fővárosban durván egymillióan élhettek – egy nagyjából akkora területen, mint Budapesten az V-VI-VII. kerület. ) A késő-köztársaság idejéből nem rendelkezünk pontos számokkal – de egy amerikai gazdasági szakember pár évvel ezelőtt megkísérelte meghatározni, mennyi pénz áramlott ki Itáliából. Szerinte a bevételeknek legkevesebb a hetven százaléka ment a külföldről beszerzett cikkekre. Az összeomlás pusztán azért nem következett be, mert a frissen meghódított provinciákból dőlő arany és ezüst, továbbá az itt-ott összerablott holmi bőven fedezte a passzívumot.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
mfor.hu
