Ellopott fillérek
Ellopott fillérek
Az új évezred hajnalán - azaz esetünkben 1900 első napjaiban - egy leleplező tartalmú írás hozta lázba a budapesti nagyérdeműt. Az inkriminált cikkben ugyanis az állt, hogy a fővárosban zajló utcai lapterjesztés közel tíz éve egy jól szervezett bűnszövetkezet kezébe került: a szerző szerint az egyik legnagyobb lapkiadó hallgatólagos asszisztálása mellett négy személy felosztotta a budapesti utcai árusítást, melynek köszönhetően tulajdonképpen a rikkancsként dolgozó gyerekek kifosztása folyik.
A tollforgató cikkében bemutatott módszer a következő volt: a lapkiadó megszabott összeget - újságtól függően 1-5 fillért - fizetett minden egyes eladott példány után - ám az együttesen kikerekedő koronákból a gyerekek csak filléreket láttak, mert a fennmaradó rész négy, a piacot maga között felosztó fiatalember zsebébe vándorolt. A tranzakció természetesen nem jöhetett volna létre, ha az egyik kiadó-igazgató nem áll teljes súllyal a kétes ügylet mellé...
A történet megértéséhez tudni kell, hogy a kor embere nem különösebben ütközött meg a gyerekmunkán. Megszokott dolog volt a tíz év alatti cipőpucoló, a hét-nyolc éves pikolófiú, a gyereklány virágárus, vagy a terhek alatt görnyedező ifjú hordár. Hogy e cikk mégis komoly vihart kavart, vélhetően annak tudható be, hogy újságot egy nap többet is vettek az emberek, így lényegében szinte mindenki egy kicsit érintettje volt az "összeesküvésnek".
Nos, a cikkben név szerint is megemlített hatalmasságok természetesen nem hagyták ennyiben a dolgot, s rágalmazásért beperelték az egy csapásra népszerűvé lett újságírót. A nagy érdeklődés mellett lezajlott perről azonban alig jelentek meg tudósítások a lapokban, mert az említett kiadó, ahol és ahogy csak tehette, megakadályozta ezek közlését.
A periratok tanúsága szerint a tollhegyre tűzött igazgató a megszellőztetett bizonyítékok hitelességét próbálta meg kétségbe vonni, míg a piacot felosztó, s fiatal korukban ugyancsak rikkancsként dolgozó "úriemberek" eleve rágalomnak minősítették a vádakat. A bizonyítás azért is tűnt különösen nehéznek, mert az idő előrehaladtával a leleplező cikk adatszolgáltatói - azaz a gyerekek - egyre kevesebb hajlandóságot mutattak a tanúskodásra. Az ok ugyan nincs sehol leírva, de vélhetően megfenyegették őket.
Ám időközben az is kiderült, hogy e módszert máshol is alkalmazták, s így egyre több ember keveredett bele a kínos ügybe. A minden tiltás ellenére dagadó botrány láttán végül a rikkancsok közül is megszólalt néhány merészebb - melynek köszönhetően az eredeti felperesek sürgősen visszavonták keresetüket. Az ügynek végül annyi haszna lett, hogy az újságos fiúk megszervezték a maguk érdekvédelmi szövetségét, mely a visszaemlékezések szerint az első világháború végéig működött.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
