Azokban az időkben, mikor még bátor tettnek minősült a tabella állását közzétenni, miszerint első a népgazdasági érdek, második a vállalati érdek, harmadik a Fradi, szóval azokban a daliásnak hazudott években divatban volt a nyilvános önkritika. Rég volt, talán igaz se volt, hovatovább Fradi sincs már...
[ajanlo=1311][igazitas=right/]Ez a komcsi körökben korszerű intézmény abból állt, hogy kipenderült a tagság elé hol az egyik, hol a másik górcső alá vett elvtárs, és kendőzetlen proletár őszinteséggel színt vallott. Apparátcsik szaknyelven szólva építő hatású önkritikát gyakorolt. Erre már nekibátorodtak az önként kijelölt hozzászólók, akik a górcsöves fejére olvasták vélt és valós hibáit, a tagság szavazott, hogy elfogadja-e a műsort, van-e valami nevelő célzatú büntetés, enyhébb esetben kizárás, szélsőséges elhajlóknál bezárás.
Aztán jött a rendszerváltás, drága exelvtársak, barátaim! Ránk köszöntött már megint egy új kor hajnala. Nincs félelem, nincs szorongás, nincs megalázás. Demokrácia van. Méghozzá vállalati szinten multinacionális demokrácia. Nincs már rettegett személyzetis, nincs munkaügy. HR van helyettük, és tudományos módszerek, egyenesen Amerikából. Kérdőíves kikérdezés például, melynek keretében mindenki mindenkit értékel a munkahelyen. Pontoz és indokol. Létezik szaknyelven 180 fokos értékelés, sőt 360 fokos is.
Az ember csak áll, csodálkozik ennyi újszerűség láttán, és forgolódik a tengelye körül, míg bele nem szédül a fejlődésbe. A kérdőíveket a főnökség összesíti, aztán kezdődik az elbeszélgetés, egyénileg és csoportosan - a csapatszellem jegyében. S ha már mindenki mindenkit kivesézett, jöhet az édes pihenés. A leépítetteknek, akik elmondhatják magukról, hogy nem pofára rúgták ki őket, hanem tudományosan, korszerűen. Alaposan.
Gazsó L. Ferenc
Fejlődés 180 fokon
A mai huszonévesek apukái-anyukái a csasztuska jegyében szocializálódtak bele szép új világunkba, hogy aszongya: ”a Párt és a KISZ győzelemre visz…”
