3p

„E” mint energia konferencia - fókuszban a megújulóenergia-politika érvényesülése, az energia tárolási lehetőségei, a gáz- és árampiac helyzete, a zöld átmenet finanszírozása, az elektromobilitás jövőképe.

Bankvezérek, neves energiapiaci szakértők, egyetemi tanárok és kutatók a jelen kihívásairól: hallgassa meg Ön is élőben!

2024. május 16. Budapest

Részletek és jelentkezés

Az mfor.hu Vörös vállalatok című sorozatában ezúttal a napokban megszűnt Forte rendszerváltásig tartó történetét elevenítjük föl. Kevesen tudják, de a váci vállalat volt az egyik legnagyobb magyar exportőr, amelynek tevékenysége dollármilliókat hozott a szocialista Magyarország konyhájára.

Szebb napokat látott (mfor.hu montázs)

Guroló dollárok

A háború előtt a Forte az Amerikai Kodak tulajdonában volt. Amikor 1939-ben Németország megtámadta Lengyelországot, az angol származású vezetők elmenekültek. A főváros körül dúló harcok alatt a váci üzem számos bombatalálatot kapott, de szerencsére nem szenvedett nagyon súlyos károkat. Alig dördültek el az utolsó lövések, amikor az angol igazgatók már ott topogtak a vállalat bejáratánál.

Felmérték, milyen veszteség érte a firmát, s mibe kerülne a termelés újraindítása. Ám a számok és a vágtató infláció láttán úgy döntöttek, nem éri meg a befektetés, s az egészet eladták a Hitelbanknak. Amikor a pénzintézeteket 1947-ben államosították, a magyar Kodak is tulajdonost, majd kis idő múlva nevet váltott.

Az ötvenes évek elején mintegy négyszáz ember dolgozott a Forténál. Ekkor került a vállalat területén álló laborba Radó Aurél. Igaz, ez az egység ekkor még nem tartozott a firmához, azt csak 1952-ben egyesítették vele. A gyárban elsősorban fotópapírt és fekete-fehér filmet állítottak elő. Érdemes megjegyezni, saját, még a háború előtt kialakított kút- és vízhálózatuk volt, amely elengedhetetlen feltétele a fotókémiának.

A Forte azon kevés vállalatok közé tartozott, amely már az ötvenes években is dollárért adták el termékeiket. Igaz, a fő exportirány nem a Nyugat, hanem a Közel-Kelet és a harmadik-világ volt. Elsősorban Irak és Irán, de jutott magyar termék Egyiptomba és Indiába is.

Nyugatról jött a nyersanyag

Mivel a fotópapírok előállításához szükséges első osztályú alapanyagokat a hazai ipar nem tudta prezentálni, a cég kénytelen volt nyugatról beszerezni a hozzávalókat. A legfőbb partner Németország volt, de akadt az üzletfelek között Japán és mexikói vállalat is. Ez utóbbitól egyébként az ezüstöt vásárolták - igaz, ezt nem közvetlenül a Forte vette meg, hanem a Pénzverde, s onnan került a feldolgozott anyag Vácra.

A hatvanas-hetvenes években a cég termékeinek több mint a fele a kapitalista országokba került. Az tőkés export kezdetben hétmillió, majd a hetvenes években már kilencmillió dollár körül járt. A csúcsot a hetvenes évek jelentették: ekkor másfélezren dolgoztak itt. A Forte félszázesztendős fennállásának évében, 1972-ben megvalósult a színes fotografálás nyersanyagának hazai előállítása. A vállalat a hetvenes évek derekán a termelt fotópapír felét, a film negyvenhét százalékát exportálta a világ hetvennégy országába.

A vállalat 1992-ben alakult részvénytársasággá, ekkor vette fel a Forte Fotokémiai Rt. nevet. A cég 2000-ben lett zárt részvénytársaság. Bukását annak köszönhette, hogy nyugati versenytársai tönkrementek, és az olcsó késztermékek lenyomták az árakat.

Lázin Miklós András

Menedzsment Fórum

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!