Guroló dollárok
A háború előtt a Forte az Amerikai Kodak tulajdonában volt. Amikor 1939-ben Németország megtámadta Lengyelországot, az angol származású vezetők elmenekültek. A főváros körül dúló harcok alatt a váci üzem számos bombatalálatot kapott, de szerencsére nem szenvedett nagyon súlyos károkat. Alig dördültek el az utolsó lövések, amikor az angol igazgatók már ott topogtak a vállalat bejáratánál.
Felmérték, milyen veszteség érte a firmát, s mibe kerülne a termelés újraindítása. Ám a számok és a vágtató infláció láttán úgy döntöttek, nem éri meg a befektetés, s az egészet eladták a Hitelbanknak. Amikor a pénzintézeteket 1947-ben államosították, a magyar Kodak is tulajdonost, majd kis idő múlva nevet váltott.
A Forte azon kevés vállalatok közé tartozott, amely már az ötvenes években is dollárért adták el termékeiket. Igaz, a fő exportirány nem a Nyugat, hanem a Közel-Kelet és a harmadik-világ volt. Elsősorban Irak és Irán, de jutott magyar termék Egyiptomba és Indiába is.
Nyugatról jött a nyersanyag
Mivel a fotópapírok előállításához szükséges első osztályú alapanyagokat a hazai ipar nem tudta prezentálni, a cég kénytelen volt nyugatról beszerezni a hozzávalókat. A legfőbb partner Németország volt, de akadt az üzletfelek között Japán és mexikói vállalat is. Ez utóbbitól egyébként az ezüstöt vásárolták - igaz, ezt nem közvetlenül a Forte vette meg, hanem a Pénzverde, s onnan került a feldolgozott anyag Vácra.
A vállalat 1992-ben alakult részvénytársasággá, ekkor vette fel a Forte Fotokémiai Rt. nevet. A cég 2000-ben lett zárt részvénytársaság. Bukását annak köszönhette, hogy nyugati versenytársai tönkrementek, és az olcsó késztermékek lenyomták az árakat.
Lázin Miklós András
