És jöttek a konkurensek...
A kiegyezés előtt öt esztendővel egy új, minden korábbinál nagyobb hajózási részvénytársaság alapításának gondolata merült föl a Magyar Királyság területén. A firma anyagi hátterét londoni tőkések biztosították, s bizton mondható, ha létrejön, alaposan megkeserítette volna a DGT életét. Ám a Fekete-tenger-Dunagőzhajózási Vállalat hosszas tárgyalások után végül mégsem alakult meg. A kudarcot alapvetően a hazai pénzügyi mogulok ellenállása okozta, kik nem voltak érdekeltek egy újabb mamut-méretű versenytárs megjelenésében.
Még a függönyök mögött dúlt a harc, mikor színre lépett Hartmann József, ki 1864. júniusában a pesti oldalon, az Újpesti-sziget és -öböl mentén évi ezer forintért bérbe vett egy tízezer négyzetölös (azaz 36 ezer négyzetméteres) területet, ahol azonnal hozzáfogott hajójavító és építő műhelye kialakításához. A hajdani vállalkozó a megfelelő tőke hiányában önálló gőzgépgyártásra ekkor még nem vállalkozott, ellenben megvette a konkurensek leselejtezet hajóit, s azok erőműveit saját tervezésű "ladikjaiba" építette be.
A kiegyezést megelőző esztendőben jelent meg a porondon az Első Magyar Gőzhajó Társulat és a fiumei Stabilimento Technico közös részvénytársasága. A vállalat ugyancsak az Újpesti-öbölben vert tanyát. Első, 1867-ben vízre tett gyártmányaik a 62 ezer forintos Pest-Buda és a közel 80 ezer forintos Fiume gőzősök voltak - melyeket nem mellékesen csak több hetes késéssel és ötszáz forint bánatpénz lefizetése után tudtak átadni. A friss egységek a főváros és Bezdán között álltak forgalomba, s ezzel újabb nehéz perceket szereztek a DGT-nek.
Rövid idő alatt kiderült, a részvényesek kiváló helyre tették a pénzüket: a hajóstársaság három hónap alatt ötvenöt ezer forintot kaszált, mely abban az időben szokatlanul nagy nyereségnek számított. Újabb beruházásként 45 ezer forintért elkészítették a Honvéd személyhajót - melyet, mintegy magyaros fricska gyanánt, pontosan I. Ferencz József születésnapján, azaz augusztus 18-án tettek vízre.
Megérte a beruházás, mert év végére immár százezer forint csörgött a vállalat kasszájában. A fejlődés olyan rohamos volt, hogy saját, újpesti gyáruk képtelen volt teljesíteni a megrendeléseket - három-három személyhajó és vontató, valamint harminchat uszály - , így jobb híján egy linz-i hajógyárból vásároltak további két vontatógőzöst és öt uszályt.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
