Illatokban utaztak

Divatot teremtettek (Három nő - parfümös üveg 1920-30-as évekből)

Molnár és Moser az 1888-ban nyitotta meg aprócska illatszerboltját Pesten. A két férfi tökéletesen választotta meg az időpontot: a fellendülőben lévő város közönsége valósággal szétkapkodta kínálatukat: a különböző külföldi illatszereket, kencéket és egyéb csecse-becséket. Az alapítók ügyeltek arra, hogy az üzletben mindig legyen a legújabb párizsi, dán vagy angol parfümökből megfelelő választék, s ha éppen valami elfogyott, igyekeztek mihamar beszerezni a keresett árucikket.

Töretlenül felfelé

A firma tulajdonosai sokat tettek a kulturált, azaz illatos megjelenésért is. Nem kell bizonygatni, sajnos még ma sem természetes mindenkinek a dezodorok használata - s még inkább így volt ez régente. Molnár és Moser rendszeres akciókat szerveztek, melyben ingyen osztogatott termékeikkel a hölgyek mellett a férjeket is megpróbálták rávenni a kölnik és kencék használatára - tegyük rögvest hozzá, kezdetben mérsékelt sikerrel. Mert igaz ugyan, hogy idővel az erősebb nem tagjai is rákaptak az illatos üvegek használatára, de ez az üdvös fordulat csak jóval később, a századforduló táján következett be.

Az 1900-as évek elejére a két alapítónak egyre több gondja akadt az üzlettel. A Budapesten zajló folyamatos építkezések miatt többször kellett elköltözniük, melyet nem minden vevőjük nézett jó szemmel, továbbá jelentősen szaporodott a konkurensek száma is. A drogisták, megunva a sok bajmolódást, 1915-ben inkább eladták cégüket az egyik feltörekvő versenytársnak, Bartha István gyógyszerésznek. Döntésükben vélhetően az is közrejátszott, hogy megérezték, az ő "öreges" politikájukkal és divatja múlt ötleteikkel nem tudnák átvészelni a háborús éveket.

Az új tulajdonos óriási vehemenciával látott neki a bolt fejlesztésének. Első nekifutásra átköltöztette firmát a Koronaherceg (Petőfi Sándor) és Párizsi utca sarkára, ugyanakkor a régi helyen is megtartotta üzletét.

Havi tízezer liter kölni

Bartha kiváló üzletember volt. Mivel maga is szeretett kísérletezni, sorra jelentek meg boltjaiban a legújabb termékek: így például az MM Russe sárga női, és az MM Chypre zöldes színű férfi kölni. A vállalkozás laboratóriuma Angyalföldön, a Kartács utcában volt, ahol havonta nyolc-tízezer liter kölnit állítottak elő. Mivel e munka igen kellemetlen szagokkal járt, a környékbeliek állandóan panaszkodtak a helyhatóságnál: Bartha végül megunta a dolgot, s egyszeri kártérítés ellenében kiegyezett a közvetlen közelben élőkkel.

Az "új" Molnár és Moser olyan sikeres vállalkozásnak bizonyult, hogy az első világháború, a gazdasági összeomlás és a világválság sem tudta tönkretenni. Sőt, a húszas évek elejére annyira magukra találtak, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamain kívül már Olasz és Németországba, valamint az USA-ba és a Közel-Keletre is eljutottak termékeik. A vállalat 1939-ben ünnepelte ötvenéves fennállását. Bartha ekkor már öt fióküzletet mondhatott magáénak.

A cégvezér, ma így mondanánk, szociálisan érzékeny gazda volt. Dolgozói karácsony előtt dupla hetipénzt, húsvét közeledtével pedig szerényebb plusz apanázst kaptak. Ha valaki lakásvásárlásba, építkezésbe fogott, netán bútort akart venni, a cég kamatmentes kölcsönnel támogatta. Boltjaiban nagy rendet és tisztaságot követelt, ugyanakkor nem hiányzott innen a tréfa és az emberi szó sem.

A virágzó boltnak végül a világháború vetett véget. A Telepy és a Kartács utcai raktár több bombatalálat miatt kiégett, a megmaradt készleteket pedig először a román és szovjet katonák, majd a lakosság hordta szét. A céget végül 1947-ben államosították.

Lázin Miklós András

Menedzsment Fórum