Papírgigászok harca
Az új igazgatónak két fia volt, akik az idő múltán egyre nagyobb szerepet kaptak a családi vállalkozásban. Albert foglalkozott a könyvkereskedéssel és kiadással, míg Hugó feladata volt a kezükben lévő három lap, a Mátyás Diák, a Kis Újság és a Budapest irányítása.
Kevesen hitték akkor, hogy a siker éveiben indul el az a folyamat, mely végül a cég vesztét okozta. Történt, hogy 1901-ben Wodianerék perbe kerültek az akkori idők másik mamut méretű kiadójával, a Franklin Társulattal. A felek az akkortájt divatos és a kiadóknak sok pénzt hozó díszes albumok piacának felosztásán vesztek össze.
Elsőként a Franklin jelent meg a Magyar Remekírók című sorozatával. A cég óriási pénzt, közel százezer forintot költött reklámra. Már nagyban zajlott a hírverés, amikor megjelent a színen Wodianer a maga Képes Könyvtárával. Franklinék természetesen felhorkantak, hogy az egymásra hajazó címekkel operálva az ősellenség az ő pénzükön akar ingyen reklámot. Az ítéletre közel harminchárom esztendőt kellett várni. Igaz, közbejött az első világháború, egy ellen- és egy "sima" forradalom, majd Trianon, ám ez az idő még a mából nézve is példátlanul hosszúnak tűnhet.
A rétestésztaként nyúló vita nem tett jót egyik firmának sem: bár a Franklin vesztett, Wodiánerék végül úgy határoztak, az lesz a legjobb, ha egy tekintélyes részvénypakettért eladják mindenüket. A Franklin nem sokat teketóriázott: azonnal felszámolta a céget. Amikor az új tulaj emberei felmérték, mekkora vagyonhoz jutottak, megdöbbenve látták, hogy csak a kiadványok értéke több mint 310 ezer pengő.
Akár a sors fintorának is felfogható, hogy az Andrássy útról az Egyetem utca 4. szám alá átszállított kötetek 1944-ben egy bombázásban maradéktalanul elpusztultak...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
