Már hófehérek a kisvállalkozók

Összességében kkv-knak szoktuk nevezni azt a vállalkozói kört, amely tagjainak eddig sem volt az élete fenékig tejföl. A kis-, a mikro-, de leginkább a kényszervállalkozók már eddig is csak egyensúlyoztak egyik bevételtől a másikig. Rá voltak kényszerítve, hogy különböző trükkökkel (mondhatjuk adócsalásnak is, hiszen jogilag az a "számlákkal való bevétel-lenullázás") próbáljanak annyi pénzhez hozzájutni, ami elég saját maguk és családjuk fenntartásához.

A központi akarat alapjaiban helyes, a szürke gazdaságot ki kell fehéríteni. Ez most teljes egészében sikerült, írnánk, ha lenne kedvünk jópofáskodni: igaz, a kis-, a mikro- és a kényszervállalkozók nem ki-, hanem elfehéredtek.

Hófehérek, vagy inkább, tényszerűen szólva, halottsápadtak.

Döntő többségük ugyanis éppen azért az, ami, mert a nálánál nagyobbak nem hajlandóak más formában alkalmazni és megfizetni. Ezen a helyzeten az "Új egyensúly" program változtatni fog. Negatív irányba. Az eddig már-már világosszürkévé fakuló vállalkozások tömege fog előbb sötétszürkévé, majd feketévé válni.

Döntő többségük számára nem marad más választás, mint hogy még több szürke-, majd feketemunkát vállaljon be. Ami pénzt kap majd a munkájáért zsebbe, éppen elég lesz ahhoz, hogy ne haljon éhen ő és családja. Tömegesen fogják inkább kockáztatni a lebukás veszélyét, számolva a tetemes bírsággal, minthogy leadózzák az államnak azt, amit le kellene.

Nézzünk két konkrét intézkedést. Négy százalékos szolidaritási különadót vezetnek be a nyereséges vállalkozások számára. Mondhatnánk most, hogy a kis-, a mikro- és a kényszervállalkozások döntő többsége eleve veszteséges, ám a bejelentés másik része egyenesen mellbevágó. Eszerint a jövőben valamennyi, társasági adó fizetésére kötelezett cégnek a fennmaradáshoz minimálisan elvárható nyereség után kell megfizetnie a szolidaritási adót. Azaz az APEH majd megmondja, hogy mennyit kellene teljesíteni, és azután veti ki az adót. Hogy miből fizeti majd be azt a szenvedő, az már nem az állam dolga.

A másik példa a kézipénztárak megadóztatása. Ezzel meg az a nagy gond, hogy a hihetetlen körbetartozások miatt ma leginkább akkor adnak egymásnak a cégek szolgáltatást, árut, ha készpénzben azonnal fizet a vevő. Ez tipikusan a 22-es csapdája.

Ráadásul nem elég a hazai prés, még az EU szintjén is felreppennek elborzasztó ötletek, mint legutóbb az sms és az e-mail megadóztatása. Szerencsére Brüsszelben időben rájöttek, hogy ez úgy baromság, ahogy van.

Azért néhány ötletünk nekünk is van ahhoz, miként lehetne még inkább az őrületbe kergetni az adózókat. Itt van például a találóan csak lank-adónak elnevezett adózási forma, ami szerint az óvszerekre kellene kivetni darabonként 0,01 eurócentet.

Arra kérjük a vállalkozókat, hogy ha bevezetik a lank-adót, esetleg más néven, ne ránk haragudjanak...