Amit Marx mondott valaha a vallásra, sosem volt negyed annyira sem igaz, mint lenne ma a minden otthon főhelyét uraló oltárra vonatkozóan: A televízió a népek ópiuma. A tömegeket, akik egy demokráciában a hatalom legfőbb forrásai elsősorban a tévé szocializálja. Ezért ha a médiát demokratizálni akarjuk, első, második és harmadik dolgunk a televízióval van. Azért írok három teendőről, mert Magyarországon három televízióadás földi sugárzására alkalmas frekvencia van. Ez a három frekvencia nemzeti kincs. Éppúgy, mint a termőföld vagy az energiaszektor. Ebben az országban a nemzeti kincseket pedig mint tudjuk eladni, esetleg kiadni szokás. Úgy vélem viszont, azon senki sem vitatkozna, hogy a törvényhozást vagy az igazságszolgáltatást nem szabad demokratikus országokban magáncégekre bízni, hisz funkciójuk nem az, hogy gazdaságilag prosperáljanak.
Ezt a logikát folytatva nem maradhatnak magánkézben vagy magánkezelésben a közvéleményt direkt módon, ezáltal a hatalmi viszonyokat közvetve alakító földi sugárzású tévécsatornák sem. Mielőtt még bárkiben az (idén alighanem elmaradó) MTV-s tisztogatások vagy akár csak a királyi tévé sokszor központilag vezérelt műsorainak gyötrő víziója merülne fel, sietve hozzáteszem: a három csatorna természetesen állami kezelésben sem maradhat. Hogy működését akkor mégis ki határozná meg? Ki más, mint az, aki egy demokráciában mindig: a nép (lakosság, polgárok, nemzet, fogyasztók - a nem kívánt rész törlendő).
Adva van három csatorna és tizenegynéhány műsortípus (pl. reggeli ébresztőműsor, sportmagazin, hírműsor, hírelemző műsor, esti show, kulturális ajánlóműsor, stb.). Bármelyik műsortípusra jelentkezhet akárhány műsorkészítő kreatív team, akik meghatározott és azonos összeget kapnak. Ebből és csakis ebből a pénzből készíthetnek egy-egy próbaadást, melyeket a választás napján a tévé műsorra tűz. Az itt befolyó reklámbevételek fedeznék a pályázó műsorok költségeit. Minden műsortípus külön számban indul, s a közönség kategóriánként egy-egy szavazatot adhat le. A típusonkénti első három helyezett mandátumot nyer valamelyik frekvencián sugárzott műsorba a következő egy (esetleg két) évre a legközelebbi televízió-választásokig. Minden műsortípus képviselteti magát egy-egy műsorral valamennyi csatornán, így mindhárom frekvencia adása teljes tematikus spektrumot ad.
A magántőke direkt beáramlását a műsorok készítésébe szigorúan tiltani kell! A Demokratikus Televízió reklámbevételeit az állam kezeli, ezek a műsorok készítésére fordítandóak típusonként arányos, azonos típuson belül egyenlő elosztásban. Így a demokratizált tévé a népnek egy fillérjébe sem kerülne.
Ha megvalósul a demokratikus televíziózás, minden műsornak a néző elvárásaihoz lesz érdemes igazodni, a szórakoztató műsorok többé nem arra szolgálnak majd, hogy két reklámblokk között az emberek tudatát a hirdetések színvonalához silányítsák, s a hírműsorok érdeke sem az lesz többé, hogy pártközeli pénzek fejében politikai érdekeket szolgáljanak.
Puzsér Róbert
