Újabb csapda Rózsa Sándornak
Laucsik, miután rájött, hogy a bandavezér ellen tökéletes biztonsággal alkalmazhatóak a pszichológia fegyverei, újabb lépésre szánta el magát. "Kitalált" két betyárt, akik úgymond kisajátították a Rózsának tulajdonított egykori bűntetteket. A nyomozó - aki az esetet szépen megörökítő Móra Ferenc szerint színésznek sem lett volna utolsó - napról-napra egyre mérgesebben fogadta a szobájába be-belátogató rablóvezért, aki eredendő kíváncsiságától vezérelve nem tudta megállni, hogy rá ne kérdezzen a szemmel látható bosszúság okára.
Laucsik a húrt feszítve több napig halogatta a választ, majd egy kiválóan megrendezett jelenet kíséretében kitört: elmondta, nagyon meggyűlt a baja két útonállóval, akik - s itt kapott szerepet a furfang - a rablóvezérnek tulajdonított bűnöket követték el. S hogy tovább fokozza a hatást, azt állította, a két lovas bandita úton-útfélen a tetteivel dicsekszik, s azt híresztelik, hogy Rózsa Sándor hozzájuk képest csak silány kapcabetyár lehet.
A nyilvánvaló sértés annyira elevenébe vágott főhősünknek, hogy ott helyben mindent bevallott; megnevezte az esetek tanúit, a bűntársakat, s végül az anno titokban elásott bizonyítékok (fegyverek, pénz) helyét is felfedte.
Halál helyett életfogytiglanA bíróság hosszas tárgyalás után halálra ítélte Rózsa Sándort, ám a királyi curia határozata nagy visszatetszést keltett a közvéleményben. A felháborodás oka többek között arra vezethető vissza, hogy a vezér 1848-49-ben csapatával önkéntesként harcolt a magyar szabadság védelmében, s így egyfajta respektus fűződött személyéhez.
Az ítélet a kor szokása szerint jóváhagyásra felkerült az uralkodóhoz, ám I. Ferencz József hosszas mérlegelés után életfogytiglanra változtatta Rózsa büntetését. A határozatot a nemzet - a korabeli lapok tanúsága szerint - nagy tetszéssel fogadta...
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
