A forradalom és a DGT
A forradalom kitörésekor a DGT óbudai hajógyárában közel ezer ember dolgozott. Mivel ekkor a társaság hajóinak döntő többsége a Magyar Királyság vizein tartózkodott, a vállalat vezetése attól tartott, hogy az újonnan alakult kormány lefoglalja eszközeit, s azt a továbbiakban saját céljaira használja fel. Hogy ezt elkerüljék, fogcsikorgatva ugyan, de lojalitást színleltek hazánk felé - mi több, még hadigőzösök készítését is elvállalták, csakhogy "Kossuth és bandája" beléjük ne kössön.
Nagy politikusunk először az 1848. május 30-i képviselőházi ülésen javasolta a gőzösök felfegyverzését. Két napra rá a minisztertanácson már négy egység megvásárlása mellett döntöttek, ügyintézőnek pedig Széchenyi István közlekedési, valamint Mészáros Lázár hadügyminisztert kérték fel. Előbbi ugyan húzódozott, ám nem tért ki a megbízás elől.
A DGT a tárgyalások során az 1830-ban épült Franz I. gőzöst, melynek beszerzési ára 118.865 forint volt, hatvanezer forintért átadta a magyar kabinetnek. A hajót, mivel eredetileg nem hadicélokra készült, csak hosszas átalakítás után lehetett ágyúsnaszádként felhasználni.
A forradalom második "pattantyúshajóját" 1848. október közepén rendelték meg. A gőzös erőművét Londonból, a Pen és Fiai Gépgyártól rendelték meg 5.150 fontért. Az összeg első részét, 2.500 fontot ekkor egyenlítették ki, míg a fennmaradó részt a gép behelyezésekor szándékoztak kifizetni. A hajó azonban szabotázs miatt nem készült el időre, így azt a forradalmi honvédség már nem tudta használatba venni.
(Folytatjuk) Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
