Így aztán sok illusztris név szerepel azon cégek között, amelyek a varrásnál jövedelmezőbb konfekcióra, parfümökre és kellékekre tértek át: ilyen a Balenciaga, a Lanvin, a Laroche, a Nina Ricci, a Louis Feraud és sokan mások.
Közben azonban jelentősen enyhítettek az haute couture kezdetben igen szigorú szabályain, amelyek előírták, hogy méretre szabott, kézzel varrott modelleket kellett készíteni, a szalonokban meghatározott számú alkalmazottnak kell várni a kuncsaftot, és hogy minimum mennyi ruhát kell felvonultatni a divatbemutatókon.
Így napjainkban például egy divatháznak a kezdeti ötven helyett ma már csak 25 modellt kell bemutatnia szezononként. A zsugorodás folyamata mégis feltartóztathatatlannak tűnik, és döntő lépésnek tekintették, hogy a legendás Yves Saint Laurent 2002-ben hátat fordított az haute couture-nek.
[ajanlo=90][igazitas=left/] A luxusvilág eme drámájának árnyékában azonban még ma is akadnak divatházak, amelyek - bár jóval kisebb üzleti forgalmat bonyolítanak le, mint a Chanel vagy a Dior - biztosan megkapaszkodtak az haute couture kategóriában. Ilyen például a közel-keleti és amerikai vevőkörrel rendelkező Scherrer, és az "újonc" Adeline André és Franck Sorbier, akik csak nemrég nyerték el az haute couture minősítést.
Giorgio Armani "levelező tagként" vesz részt a bemutatók sorában Giorgio Armani Privé elnevezésű vonalával, és a sorozat nem hivatalos programjában a világ minden tájáról 25 fiatal tervező munkáiból lesznek bemutatók.
(MTI)
Nehéz idők járnak a luxus divatházakra
A híres francia divatházakra, illetve a szabóművészet csúcsára, az úgynevezett haute couture egészére rossz idők járnak: ez a tevékenység ma már csak kevés divatház számára kifizetődő, míg a legtöbb a csőd szélén áll.
