Képzeljék el azt a szituációt, amelybe megrögzött kártyás barátom - nevezzük egyszerűen csak Lúzernek - került. Szokásos ulti-csatái egyik napról a másikra alapos fordulatot vettek. Történt ugyanis, hogy az egyik partner - a neve Miniszter, és ő a házigazda - arra hivatkozva, hogy az elmúlt években alaposan kiköltekezte magát, azt találta mondani, hogy a jövőben csak akkor lesz játék, ha mindenki leadja a nyereménye 20 százalékát. Lúzer igencsak elszomorodott, de mivel a kaparós sorsjegyre is rátették a sarcot, azt mondta: "Próba szerencse, ha nem működik a rendszer, legfeljebb csinálok egy off-shore céget, aztán nézhetsz, Miniszter".
Hanem a parti harmadik szereplője is furcsa ötlettel állt elő - ő Bróker, akié állítólag a pakli -, úgy döntött, hogy a játék lebonyolításáért a korábbiaknál jóval nagyobb összeget számít fel. Lúzer ismét osztott-szorzott, majd rájött, hogy ha "csak egy" ultit fog, akkor nemcsak az összes nyereményt kell átadnia a partnereknek, hanem annak a dupláját bukja. Egy nyertes parti után nagyjából akkor van pénzénél, ha 40-100 ultit mond.
Mindenesetre a tőzsde lépésének a végeredménye, hogy a változások "leple alatt" az értékpapír-szolgáltatók hétfőtől a korábbinál 2,5-4-szer nagyobb díjat számolnak az ilyen ügyletek után. A spekik persze törik a fejüket, és - nem alaptalanul - a GVH-hoz fordulnak, hiszen (bár a bizonyítás nehézkes) egyértelműen visszaélnek erőfölényükkel a brókercégek, illetve az ellenük történő bojkottra szólítanak fel. Ez utóbbi kapcsán nem kell különösebben szakembernek lenni, hogy belássuk, semmit sem fognak elérni. Még ha dán tejgyárakról lenne szó az arab világ közepén, akkor talán. Ez azonban egy másik "Vad Kelet", ahol a fogyasztóvédelem illúziója egy vicces weboldalban merül ki, és ahol - mint tudjuk - "Mari néni" a híradó végén nem a Bux-indexre kíváncsi, hanem az időjárás jelentésre.
Király Béla
