Dimasz nem lát kellő biztosítékot arra, hogy az autóipar által önként vállalt 140 mg/km-es határérték - vagyis az 1995-ös szint 2008-ra történő 25 százalékos csökkentése - megvalósul, ezért uniós szintű kötelező szabályozást sürget. Ennek értelmében az EU-ban értékesített új személyautók szén-dioxid-kibocsátása 2012-től nem haladhatná meg a 120 mg/km értéket. Verheugen azonban az európai autóipar védelmében olyan kreatív megoldást részesítene előnyben, amely nem kötné gúzsba az EU-munkahelyek 15 százalékát adó járműipart.
Maguk az érintettek is hatalmas lobbikampányba kezdtek, amikor számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy a 2004-ben vállalt önkéntességük nem működik. Most arra hivatkoznak, hogy a környezetbarát eljárás meghonosítása rontja nemzetközi versenyképességüket. Az érvelés azonban legfeljebb rövid távon lehet igaz. Egyrészt mert a szigorú szabvány éppenséggel őket hozhatja lépéselőnybe - még ha csak az európai piacon is, ami azért nem elhanyagolható.
A soros elnökséget ellátó német kormány egyébként hasonlóan megosztott. Míg a környezetvédelmi tárcát betöltő Sigmar Gabriel a kötelező szabályozást támogatja, a közlekedési miniszter, Wolfgang Tiefensee és a gazdasági miniszter, Michael Glos kesztyűs kézzel bánna az iparral. Azt mindketten elismerik, hogy több erőfeszítésre van szükség. Abban viszont a járműiparnak igaza van, hogy a politikusokat is terheli felelősség, hiszen megfelelő adópolitikával vonzóbbá tehették volna az alacsony fogyasztású, következésképen a légtérbe kevesebb szén-dioxidot kipufogó kocsikat - írja a Napi Gazdaság.
