Sok kicsi sokra ment

A hetvenes-nyolcvanas évek fénykora

A gyár 1953-ban kapta meg a Mechanikai Laboratórium Híradástechnikai Vállalat nevet. Ekkor kezdték előállítani az EHR-11-es hordozható magnókat és a gyűjtők körében máig nagy népszerűségnek örvendő zeneszekrényeket.

Közben megindult hazánkban a tévé műsorszórás, melybe az ML is bekapcsolódott: állványokat, kamerákat és kiegészítő berendezéseket gyártottak a Gorkij fasori üzemben. A forradalmat különösebb megrázkódtatás nélkül vészelte át a firma.

Szárnyalás - és bukás

1958-ban a hajdani Szovjetunió kért háromszáz kamerát, állványt és kétszer annyi hangellenőrzőt rendelt. Amikor a tételt leszállították, az oroszok újabb, immár ötezer darabos megbízást adtak le. Mint kiderült, e berendezéseket a szibériai gázvezetékek és a Bajkál-Amúr vasútvonal ellenőrzésére használták fel.

Négy év múlva egy megállapodás nyomán a Varsói Szerződés tagállamai részére kezdtek katonai kommunikációs rádiókat, adó-vevőket, stúdiómagnókat és kiegészítő készülékeket gyártani. Az ML szakértelmét idővel a nyugati országok is elismerték: vevőik között volt az NSZK, Finnország, Ausztria, Olaszország, de több ezer darab Indiába és Kínába is jutott a Gorkij fasorban előállított készülékek közül.

A feltörekvő vállalat fénykora a hetvenes-nyolcvanas évekre esett. A jól prosperáló céget - amely nem mellékesen az elsők között kezdett hazánkban számítástechnikával foglalkozni - a rendszerváltás tette tönkre. A szocialista tömb széthullásával és a Kelet-Európát sújtó gazdasági recesszióval párhuzamosan odalett a keletnémet, a lengyel és a szovjet piac, s szinte a nullára csökkentek a BM és a HM megrendelései is.

Menekülésként a kilencvenes évek elején kényszerűségből privatizálták a pécsi gyáregységet, majd jöttek a leépítések. Az, hogy a cég ma is működik, szinte a csodával határos. De ez már egy másik történet...

Lázin Miklós András

Menedzsment Fórum