Az a kijelentés, hogy nekem bárki másságát tolerálnom kell, alapvetően kirekesztő és megbélyegző. Eszerint az, aki bármilyen tekintetben más, mint én, az én toleranciámra szorul. Miféle alapom van nekem ahhoz, hogy bárki származásbeli, vallási vagy akár szexuális érdeklődését érintő másságát toleráljam?
Vegyük példaként a homoszexualitást! Mi közöm nekem ahhoz, hogy két bajuszos, izzadt, szőrös férfi mit kezd egymással egy panellakásban?! Hogy vetődhet fel az, hogy én azt tolerálom-e vagy sem?! Ahol a tolerancia kérdését jogosan vethetném fel, az a saját lakásom. Ez már valóban tolerancia kérdése: vajon tolerálom-e ezt a homoerotikus folyamatot bensőséges otthonomban? A tolerancia szó bevett és általános használata tehát alapjaiban értelmetlen, primitív és intoleráns.
Miféle erkölcsi elv a másság tisztelete? Miért lenne értékesebb a másság, mint az egyformaság? Hol van ez megírva? Milyen érvek szólnak mellette? Én egyet sem ismerek. Az én szememben a másság önmagában cseppet sem tiszteletre méltó, ahogy a hasonlóság sem az.
Ami tiszteletre méltó, az az ember. Olyanságában, amilyen. Bőrszínétől, vallásától és szexuális identitásától függetlenül. Ennek azonban semmi köze a toleranciához. Ezt humanizmusnak nevezzük.
A Földet a fehér ember uralja. A világban felhalmozott javak nyomasztó többsége fehér emberek tulajdonát képezi. A fehér ember leigázta, előbb államközileg, majd gazdaságilag gyarmatosította valamennyi kontinenst, rabszolgamunkára fogta a világ szinte valamennyi más rasszhoz tartozó népét.
Talán, hogy e tényekből származó, rá nézve cseppet sem hízelgő következtetésekről elterelje a figyelmet, talán bűntudatból, mindenesetre a fehér ember kiötölte ezt a végtelenül visszataszító és képmutató propagandát: a toleranciakampányt. Még a legfelszínesebb hollywoodi komédia sem képzelhető el a kötelező tolerancia-kampánykörök nélkül.
Olyan ez ma, amilyen az államszocializmus idején a hírhedt vörös farok volt. Mindegy, miről szólt egy írás, csak akkor jelenhetett meg, ha a szerző szánt benne legalább egy bekezdést a marxizmus-leninizmus méltatásának, lévén ez volt a kor uralkodó ideológiája. Épp ami ma a tolerancia. A fehér ember, aki a Föld javainak szinte kizárólagos birtoklója és haszonélvezője, teleharsogja a világot, hogy mi mindahányan, ahány fajtájúak csak vagyunk, mind egy nagy családhoz tartozunk, ezért tiszteljük és becsüljük meg ezt a sokféleséget!
Lássuk csak, melyek a más fajtákhoz tartozó népek megbecsülésének jelei? A napi 16 órás munka? A gyermekmunka? A havi két dolláros munkabér? Esetleg az esővíz privatizációja és kereskedelmi értékesítése? Valóban egy család vagyunk? Ki bánna így a családtagjaival?
Csakis az, aki elsajátította a szabadpiaci liberalizmus életelvének, a toleranciának a valódi jelentését. Toleráld: hagyd békén, semmi közöd hozzá, nem vagy felelős érte. A tolerancia így válik a türelem imperatívuszából az elidegenedés és a kizsákmányolás ideológiájává.
Puzsér RóbertKapcsolódó anyagok:
Szabados sajtó Legyen Ön is vekkerárus! Uniós sex and drugs? BKV: jegybeírás Überkaszt Médiaiskola
