3p

Az mfor.hu Mesél a múlt című sorozatában ezúttal három Szénásy nevű férfi történetét elevenítjük föl. Az olykor egymásnak is konkurenciát támasztó divatdiktátorok a fejlődő, illetve a válságtól porig sújtott világváros középosztályát célozták meg termékeikkel.

Luxussal a másik ellen

Az ellenfél felvette a kesztyűt, s harcba indult a vevők kegyeiért: érchomlokzatú, vasból és márványból készült négy emeletes palotájukat a legnagyobb luxussal rendezték be, s hihetetlen mennyiségű áruval szerelték fel. Szénásyék elsősorban magyar árukat forgalmaztak, melyek kétségtelenül nem érték el a francia termékek minőségi színvonalát, ám a tízes évek hazafias lázában élő közönségnek tökéletesen megfeleltek. A bútorokat itthoni neves iparművészek tervezték, s a pultok kialakításánál is figyelembe vették a vásárlói szokásokat. Így például a női fehérnemű osztályt két részre osztották: elől az idősebb korosztálynak kínálták a konzervatív szabású intim-ruhákat, míg az ifjak - a mamák feddő tekintetétől távol - már a merészebb vonalú szortimentből válogathattak.

A fúzió sajnos nem volt hosszú életű: 1919-ben a két férfi útjai szétváltak, s egyedül próbáltak megküzdeni az üzletükre leselkedő ezernyi veszéllyel, többek közt egy újabb Szénásival.

A harmadik hasonló nevű

Szénási Sándor 1926-ban hozta létre divat és selyemáruházát a Bécsi utca 5. szám alatt. A nagy sajtókampánnyal indult üzlet csak az első két esztendőt zárta nyereséggel, utána jelentős mínuszba került.

A harmadik Szénási nem elégedett meg a hazai piaccal, ezért 1927-ben Bécsben egy fióküzletet nyitott. A beruházás - háború előtti értékben számolva - közel kétmillió koronát emésztett föl. Csak összehasonlításképpen: akkortájt egy komplett ebéd durván számolva tíz-tizenkét koronát kóstált, míg egy kisebb bérlakásért havonta huszonöt-ötven koronát kellett letenni az asztalra.

Mivel Szénási jórészt banki kölcsönből nyitotta boltjait, a kamatok minden szabad pénzét elvitték. A megállíthatatlanul fogyó forgótőkéből egyre kevesebb árut tudott vásárolni, ami elsőként a választék, majd a vásárlóközönség elapadását eredményezte. A világválság küszöbén az osztrák sógorokat sem vetette föl a pénz, továbbá ők is inkább a "hazai" kereskedőket részesítették előnyben. 1930-ban a hazai cég tönkremeneteléről beszámoló újságok úgy fogalmaztak, ha Szénási nem költi el a pénzét a bécsi kalandra, nagyobb eséllyel vághatott volna neki az akkor két-három évesre taksált nehéz időknek.

Lázin Miklós András

Menedzsment Fórum

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Előfizetőink máshol nem olvasott, higgadt hangvételű, tárgyilagos és
magas szakmai színvonalú tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Korlátlan hozzáférést adunk az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz is, a Klub csomag pedig a hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmazza.
Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!