Tengeri flotta minősítette a fénykorban
Új célok felé
A hazai elektronikai ipar fejlődésével a hatvanas években megjelentek a hajókon a modern radarok, URH rádiók és mélységmérők. Mivel a közúti közlekedés térhódításával egyre inkább lecsökkent a személyszállítás jelentősége, a hatvanas évek elején felmerült a piac visszahódításának igénye. A célt természetesen ebben az esetben is szovjet mintára kívánták (vagy talán kényszerültek, ki tudja ma már) megvalósítani - s tegyük rögvest hozzá: ez esetben nem is sikertelenül.
Fontos megemlíteni a Mahart és elődje, a MESZHART tengerhajózási ágazatát. A firma e célra 1952 környékén három, az 1960-as években hat egységet gyártatott az újpesti és óbudai hajógyárakban. A következő évtizedben két, Bulgáriában, majd a 70-es években öt, Lengyelországban és két, a volt Szovjetunióban készített hajót állított szolgálatba. Ezek mellé időközben vásárolt három használt német vasteknőt is. A MAHART legnagyobb tengeri áruszállító motoros hajója a Vörösmarty volt, amely a hajdani Szovjetunióban található Herszonban épült 1980-ban.
A MAHART a hetvenes években élte fénykorát. Ekkor több ezer ember dolgozott a vállalatnál, s a cég hajói épp úgy jelen voltak a Dunán, mint a Csendes- vagy az Atlanti-óceánon. A nyolcvanas években azonban megindult a hanyatlás. A tengerjárók kiöregedtek, pótlásukra nem volt pénz, s a folyami egységek is fokozatosan lerobbantak. A szolgáltatás színvonala esett, minek nyomán az utasok is elmaradtak.
A rendszerváltás már csak egy igen megtépázott vállalatot talált. S bár igaz ugyan, hogy a cég még így is jelentős erőt képviselt, de nem tudott talpon maradni a versenyben.
De ez már egy másik történet...
Lázin Miklós András