A Taurus Gumiipari Vállalat elődje a Ruggyantaárugyár volt, melyet az 1947-es államosítással a háború előtt létezett a Cordatic Magyar Gumiabroncs Értékesítő Rt. és az Emergé Palma Kaucsuk Rt. jogutódjaiból hoztak létre.
Nem mellékesen érdemes megjegyezni, a negyvenes években a Magyar Királyi Honvédségnek is szállító firmák papírjainak többsége az amerikai érdekeltségű Dunlop tulajdonában volt. A háború alatt a két üzem - mivel telephelyeik a bombázások elsőrendű célpontjai voltak - eszközparkja jelentős veszteségeket szenvedett, s ami megmaradt, annak jó részét a győztes szovjetek vitték el.
Az ipari tömlők korszaka
Az államosítás után a gyár termelése jelentősen felfutott, mivel az ötvenes évek erőltetett iparfejlesztése rengeteg gumit és egyéb kiegészítő anyagot igényelt. Különösen a bányászat rendelt több ezer ékszíjat és szállítószalagot, de szépen fogyott a nagy nyomásra tervezett tömlőkből és a villamos kábelekre való szigetelőkből is. Mikor az ötvenes évek közepén minden vállalatnak rá kellett állnia néhány közszükségleti cikkre is, a firma elődje apró játékokkal, bicikli-tömlőkkel és úszógumikkal jelent meg a piacon. Csak a miheztartás végett: az ekkor a gyermekeknek készült termékek közül nem egy ma a gyűjtők féltett, és nem mellékesen drágán beszerzett kincse.
Siker és csőd
Ugyancsak nagy sikert és - a tervgazdálkodás ellenére is - szép anyagi hasznot hoztak a hagyományos kerékgumik. Az ezek iránti kereslet a motorizáció fokozatos térhódításával párhuzamosan, az ötvenes évek végén, a hatvanas esztendők elején kezdett felfutni. A számtalan busz, troli, traktor és teherautó mind több és természetesen jobb, strapabíróbb kereket igényelt, amit az üzem - tegyük hozzá büszkén - kiválóan és gördülékenyen elégített ki. Mivel a gyár saját fejlesztőrészleggel bírt, szinte alig múlt el év újdonságok nélkül.
Kétségtelenül igaz: a vezetés gondolt az egyszerű vásárlókra is: nekik kerékpár-abroncsokat, latexárut és kempingcikkeket kínáltak. S bár kezdetben sok panasz volt a Taurus gumimatracaira, a hibákat hamarosan kiküszöbölték. E termék egyébként olyan karriert futott be, hogy a környező szocialista országok mellett még nyugati exportra is került belőle.
A cég életében 1963-ban történt komoly változás. Ekkor hat fővárosi és két vidéki egységből létrehozták az Országos Gumiipari Vállalatot. A társaság 1973-ban nyerte a Taurus Gumiipari Vállalat nevet. Ugyancsak érdemes közbeszúrni, a többszörös élüzem a nyolcvanas évek elején - mintegy az elődök iránti tiszteletből - megjelent a Cordatic, Emergé és Palma márkákkal a piacon.
Kiváló termékei ellenére a szocialista nagyipar egyik zászlóshajójának számító Taurus 1990-re a csőd szélére került. A süllyedés 1985-88 környékén indult meg. Az okok szerteágazóak: az egyik legnagyobb csapást az alapanyagok árának rohamos emelkedése okozta, de sokat nyomott a latban az időközben elavult és épp ezért drágává lett gyártás is. A kilencvenes esztendők eleje üzembezárásokat és több ezres elbocsátásokat hozott magával. A mai Taurus története 1996-ban kezdődik - ám ez már egy újabb sztori.
Lázin Miklós András
