Óbudára telepítik a gyártást
A múlt politikai kulisszatitkai iránt érdeklődő olvasóknak mindenképp érdemes felhívni a figyelmét egy hajdani lobbi-ügyre. A korábban említett, és a társaság létrejöttében nagy szerepet játszó báró Johann Baptist von Puthon kérésére Széchenyi István 1834-es angliai útján egyéb teendői mellett a vállalkozás ügyeiben is eljárt. Mint naplójából kiderül, néhány fontos tárgyalást lebonyolítva "megágyazott" a DGT angliai részvényjegyzésének, s nem mellékesen egy gőzbárka vásárlását is nyélbe ütötte.
Hajógyár ÓbudánA firma első hajóit a Bécs közelében lévő Florisdorfban és Erdberben ácsolták össze. Mivel a Magyar Királyság területén a forgalom többszöröse volt az osztrákénak, adódott az ötlet, hogy egy gyárat kell építeni valahol Pest vagy Buda mellett is. Széchenyi 1833-ban vetette fel először az óbudai helyszínt. Előadásában pontos gazdasági számításokkal igazolta, miért lenne célszerű és üdvös a gyártás áttelepítése. Az igazgatótanács végül 1835-ben adta áldását a tervre.
A DGT 1835 júniusában kötötte meg szerződését a terület tulajdonosával, a kincstárral. A vállalat száz esztendőre bérbe vett az Óbudai-sziget déli csúcsán kilencvennyolc hektárt, s itt húsz hektáron húzta fel üzemét.
Jeles reformkori politikusunk óriási eréllyel vetette magát a szervezőmunkába. Így a kezdeti fabódékat és vászonsátrakat hamarosan téglaépületek váltották fel. Az egykori számlák szerint a kivitelezésre mintegy 150 ezer forintot fordítottak. Mivel megrendelés is akadt bőven, egy év múlva már szükségessé vált a telep bővítése.
Az első itt készült hajók az Árpád és az Erős voltak. A vízenjárók gépeit az angol Boulton Co. gyártotta, ám velük többet nem kötöttek üzletet. Az ok prózai volt: a nagy szállítási költségek láttán a vezetőség úgy döntött, a jövőben inkább a közelebb fekvő bécsi M. Fletsher I. Punshon gépgyárat preferálják.
(Folytatjuk)Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
