A nemzetgazdasági szintű termelékenység növekedése a korábbi évekkel összevetve mindenhol lassult az elmúlt két évben Szlovákiát kivéve, ahol az elmúlt években következett be a foglalkoztatási szerkezet jelentős, és korábban elhalasztott racionalizálása.
Az ULC növekedése mögött a bérek munkatermelékenység változásától teljesen elszakadó mértékű növekedése állt. A bruttó bérek hazai valutában 2001-2002-ben legkevésbé, 16,6 százalékkal Csehországban, és leginkább 39,3 százalékkal Magyarországon emelkedtek, ami mögött a politikai ciklus és a felelőtlen gazdaságpolitika húzódik meg.
A nominális bérek növekedése csak Csehországban és Szlovéniában igazodott a változó külső feltételekhez, a többi három gazdaságban, ezen belül különösen Magyarországon elszakadt ezektől.A bruttó átlagbérek gyors emelkedésének egyik következménye, hogy a reálbérek növekedése 2001-2002-ben Szlovákiában összesen 2,4 százalékkal haladta meg a munkatermelékenységet, ugyanakkor Magyarországon 26,8 százalékkal.
A termékegységre jutó munkaköltség növekedése mögött Csehországban, Szlovákiában és különösen Lengyelországban döntő tényező volt az árfolyam erősödése, míg Magyarországon az ULC növekedése mögött elsősorban a bérköltség növekedése állt, és csak kisebb mértékben járult hozzá az árfolyam felértékelődése.
Miközben az euróban számított bérek növekedése Magyarországon meghaladta a csatlakozó államokét, a magyar bérszínvonal még mindig nem tekinthető kiugróan magasnak, sőt alatta marad a cseh, lengyel és a szlovén bérszínvonalnak.
Versenyképesség: mindenütt rossz, de itthon a legrosszabb
Az európai uniós csatlakozásra váró közép-európai országok mindegyikében romlott a gazdaság versenyképessége. A hazai valutában számított termékegységre jutó munkaköltség Magyarországon jóval kedvezőtlenebbül alakult, mint a másik négy tagjelölt országában.
