A napokban zajló párizsi demonstrációsorozat azonban arról tanúskodik, hogy a pályakezdésre váró fiatalok nem kérnek a készülő "rabszolgatörvényből", mely mintegy két éven keresztül tenné őket foglalkoztatóik kiszolgáltatottjaivá. A törvény értelmében a cégek akár évtizedeken keresztül alkalmazhatnának mindig friss végzősöket. Akinek holnapután lejár a két éve, és ne adj Isten munkavállalói jogokat kellene neki adni, azt indoklás nélkül elbocsáthatnák, és helyét újabb filléres pályakezdővel tölthetnék fel.
A párizsi diákok viszont, lám, úgy érzik, apáik és nagyapáik nem azért küzdöttek ki számukra bizonyos jogokat ezekhez nagyon hasonló tüntetéseken, hogy azokat ők most hagyják plusz két százalékos gazdasági növekedésért elkótyavetyélni.
Sarkozy, a magyar felmenőkkel rendelkező belügyminiszter - aki miatt, attól tartok, a napokban nem kevés épp Párizs utcáin tüntető honfitársunk tagadja le származását, vallva magát albánnak vagy örménynek - ismét higgadtan értékelt, huligánoknak és csőcseléknek nevezve a francia felsőoktatás által kinevelt újabb generációkat. Hozzátette: a tüntetéssorozat azt mutatja, hogy Franciaország Európa utolsó olyan állama, mely képtelen felnőni a globalizáció kihívásaihoz.
E cikk írójának értékelése ezzel épp ellentétes: a tüntetéssorozat azt mutatja, hogy Franciaország Európa első olyan állama, mely képes felnőni a globalizáció kihívásaihoz. Párizs 1789, 1830, 1848, 1871 és 1968 után újra egész Európa élén (vagy talán pontosabb, ha azt írom: helyett) áll helyt.
Puzsér RóbertKapcsolódó anyagok:
Antiglobalizáció, első lecke Krisztus király kilóra Az igazság a madárinfluenzáról Vírusterror! Valentin nap: a vallomásvásár
