Házbér a nyereség rovatban
Házbér a nyereség rovatban
Ezernyolcszázkilencvenhét őszén a budapesti börzén óriási meglepetést keltett az egyik fővárosi faipari művek közzétett éves jelentése. A kérdéses vállalkozás ugyanis a nyereség rovatban közel kétszeresét szerepeltette az előző évben realizált haszonnak. A kívánatosan gömbölyödő számok természetesen óriási izgalomba hozták a pesti és budai úri közönséget, így a cég részvényeinek ára pillanatokon belül megduplázódott.
Tovább fokozta a várakozást, hogy a tőzsde suttogó propagandája szerint a művek - olcsó árfolyamon és viszonylag nagy mennyiségben - rövid időn belül újabb részvényeket dob piacra. S mivel a kínálkozó jó üzletet szinte egy befektető sem akarta elmulasztani, a jegyzés természetesen többszöröse volt a tervezett kibocsátásnak. Hosszú ideig úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben van: a vevők boldogan vásároltak, a papírok ára az egekben szárnyalt, a vállalatvezető pedig nem győzte megerősíteni az újabb és újabb bizakodó várakozásokat.
A fecsegő pénzügyi vezető
Aztán - szokás szerint váratlanul - beütött a krach. Történt, hogy a faipari üzem gazdasági vezetője Budapest egyik legelőkelőbb szórakozóhelyén kissé többet ivott, mint amennyit egy úriember megengedhet magának, s így, részeg fejjel olyan dolgokat is kikotyogott, melyekről jobb lett volna hallgatnia. A pénzügyér szavainak fültanúja volt a firma egyik legnagyobb befektetője is, aki - így akarván menekülni a számára óriási veszteséggel kecsegtető üzlettől - a következő nap észrevétlenül piacra dobta a birtokában lévő papírokat. Ám a nagy kínálat feltűnést keltett, s az árak - a "nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél" ősi igazsága okán - zuhanni kezdtek. A tőzsde pillanatok alatt felbolydult, s végül az a szégyen is megesett, hogy a cég részvényeivel történő kereskedést fel kellett függeszteni.
Pénzét veszni látva befektetőnk feljelentést tett. A kiszállt királyi ügyész vizsgálata megállapította, a vállalkozás évek óta masszívan passzívumot termelt, ám ezt üzleti könyveiben ügyesen elleplezte. Az alkalmazott trükk a következő volt: a cégvezető a vállalat bevételeinek korábban elsikkasztott részéből még évekkel ezelőtt különböző strómanok neve alatt fővárosi bérházakat vásárolt, majd az innen származó bevételeit haszonként könyvelte el az időközben válságba került vállalkozásában.
A bukott vezér a bíróság előtt azzal védekezett, hogy felismerte sikkasztásának bűnét, melyet úgy akart jóvátenni, hogy a máshol keletkezett bevételeit e sajátos módszerrel visszaforgatja a faipari Rt.-be. Ám ez az érvelés rögtön talajtalanná vált, amikor a vádat képviselő ügyvédnek arra a kérdésére, ha hirtelen ekkora jó szándék szállta meg, akkor miért volt szükség újabb részvénykibocsátásra, azaz a befektetők újabb félrevezetésére, a vezér nem tudott válaszolni. Természetesen a főnök egymagában kevés lett volna e sötét ügy elleplezésére, így a fecsegő pénzügyér is rács mögé került. A befektetők pedig - akárcsak manapság - futhattak a pénzük után...
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
