A Turanizmus (merthogy végső soron erről az ideológia konstrukcióról lenne szó) mibenlétét megfejteni nem egyszerű dolog.
Ungváry Krisztián a CEU-n futó előadássorozatának tegnap esti részében azt a módszert választotta, hogy végigvezet ennek a szellemi áramlatnak a keletkezéstörténetén, a fejlődésén, bemutatja a képviselőit, mindezt egy-egy jól kiválasztott idézettel, idézetgyűjteménnyel alátámasztva. Hátha így magyarázatot kapunk arra is, miként válhatott az 1900-as évek elején szárba szökkenő, és kezdetben igencsak elszigetelt eszmerendszer az első világháború után erőssé, mely, ha nem is domináns, de jelentős módon meghatározta a kurzus politikai közgondolkodását, helyet kért magának a politikai-szervezeti élet színes palettáján éppúgy, mint a tudomány berkein belül.
(A közönség soraiban esetlegesen előforduló komor hangulat oldásaként Ungváry egy 2022-es videóbejátszással indított: a helyszín a tokiói parlament, ahol is a japán képviselők a trianoni békediktátumra emlékeztek, megcsalatott turáni testvérnépként hivatkozva a magyarokra…)
De, hogy mennyire „döcögősen” is indult ez a keleti rokonság projekt, azt Ungváry két 19. századi festmény összehasonlításával szemléltette. Vágó Pál Magyarok Kiev előtt (!) címet viselő pannóján a nyugatról érkező magyar vitézek előtt hódolnak a legyőzött kijevi méltóságok, míg Madarász Viktor képén (mely a megosztott Erdélyt szimbolizálta egy testvérpár képében) a kelet és a nyugat még egy szinten jelenik meg. Egyiknek sincs primátusa, elsőbbsége a másikkal szemben.
Ungváry a turanizmus megjelenését, majd erőre kapását a 20. század hajnalán megjelenő magyar birodalmi gondolat megszületésével magyarázza, a magabiztosságtól duzzadó hazai kapitalizmus, az általános fejlődés és növekedés eredményei kerestek egyfajta múltbéli önigazolást, történelmi önképet és korai megerősítést.
Ezt találták meg a (képzelt) szkíta ősökben (a magyar nemesek magukat tőlük származtatták), de már a 19. század második felétől kezdve egyre több nyelvészeti és genetikai (származástani) bizonyítékot (esetenként áltudományos érvet) vonultattak fel a keleti eredet, származás bizonyítékául.
Egy német nyelvész Max Müller az indogermán nyelvcsalád mellett igyekezett érveket felhozni egy úgynevezett turáni nyelvcsalád létezése mellett, de a korabeli tudományos (áltudományos) diskurzusba igyekeztek a magyarok is bekapcsolódni. Budenz József, Hunfalvy Pál, illetve Vámbéry Ármin már a finnugor, vagy éppen türk eredetről folytattak vérre menő vitákat (ez volt az úgynevezett Finnugor háború); mindezek mögött persze elsősorban a magyar nemzet ősgenezisének minél dicsőbb, minél fényesebb felvázolása állt, nem feledve az éppen aktuális politikai igényeket.
A Finnugor elmélet képviselőit hamar a Habsburg-udvar ágenseiként azonosították, mondván: így akarják megfosztani dicső (keleti) múltjától a magyart.
Az 1910-ben megalakult Turáni Társaság aztán intézményi keretet biztosított a szellemi konstrukciónak, és hogy mennyire a korabeli köztudat egy meghatározó eleméről beszélünk: a tagok Károlyi Mihálytól Chorin Ferencig terjedtek, az egyik legmeghatározóbb szereplő pedig Teleki Pál volt.
Vallották, hogy a germánság és a szlávság után a 600 millió lelket (köztük a nyelvi asszimilációt erősen szorgalmazó, és így évről évre népesebb magyarságot is magába foglaló) turánság kora jön el; ez a pán-ideológia kitűnően megfelelt az éppen felfelé ívelő szakaszában lévő politikai magyar nemzet ideológiai kívánalmainak, igényeinek.
(Ungváry – közbevetőleg - itt jegyezte meg, hogy nem volt a turanizmus minden elemében őrültség, hiszen a keleti gyökerek kutatása alapozta meg a híres, és tudományosan is helytállónak bizonyult Tibet-kutatásokat, magyar Ázsia-kutatásokat, elég, ha csak Goldziher Ignác és Germanus Gyula későbbi munkásságára utalnunk.)
A turanizmus aktuálpolitikai vonatkozásai a Nagy Háború után felerősödtek, a Sevres-i békeszerződést elutasító Törökország felértékelődött a Trianoni békeszerződést következményeit aktuálisan nyögő Magyarország szemében. Csak egy példa: a várbeli Kapisztrán János (fő szerepet játszott a nándorfehérvári diadalban) szobor 1922-es avatásakor kifejezetten ügyeltek arra, nehogy megbántsák a törökök érzékenységét.
A turanizmus ideológiája kapóra jött azoknak is, akik az első világháború után a liberalizmus ideológiájának hanyatlását hirdették, ebben az eszmerendszerben ugyanis egészséges keleti gyökerekre leltek, a „romlott” nyugati helyett.
Egyes képviselői egy úgynevezett szláv-turáni parasztállamról képzelegtek, melyet a nyugati államszervezeti/társadalomszerveződési modell szolgai átvétele helyett ajánlottak; szerintük Ázsia határát nem az Ural, sokkal inkább a Duna jelöli ki…
A turanizmusnak ugyanakkor volt egy antifasiszta ága is, és ami a legmeglepőbb, ezt részben egy tőrölmetszett fajvédő szervezet, a MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) képviselte, amelyik a pán-turanizmust állította szembe a német (ideológiai) behatolást előkészítő pán-germanizmussal. (A pártállam nem is nagyon tudott mit kezdeni az ellenállásban résztvevő turanistákkal – Talán Bajcsy-Zsilinszkyt leszámítva – hiszen ők nemcsak hogy kommunisták nem voltak, de még demokraták sem…)
De persze ugyanígy volt a keleti eszmerendszernek „szabad vegyértéke” a nácik felé is, ez a Szovjetunió 1941-es megtámadása után lett virulens.
Szálasi büszke viszonyát a magyarság keleti eredetéhez mi sem bizonyítja jobban, minthogy egyenesen a náciknál interveniált az ellen, hogy azok ne beszéljenek ázsiai bolsevizmusról!
A turanizmus, mint eszmerendszer és politikai ideológia két világháború közötti fontosságát bizonyítja, hogy egészen 1947-ig a Társaságnak a magyar országházban irodája is volt (!).
1945, mint minden másban, ebben is gyökeres fordulatot hozott.
Egy érdekes adalék ugyanakkor, hogy a szocializmus viszonyai között fejtette ki Tőkei Ferenc az Ázsiai termelési mód elméletét, mely a földtulajdon kollektív (keleti) tulajdonlása miatt finom párhuzamot volt a szocialista tulajdonformákkal.
Ungváry előadása végén néhány példával illusztrálta, hogy a NER-ben miféle nyomai fedezhetők fel a turanista eszmerendszernek; a Magyarságkutató Intézet és a Lezsák Sándor-féle Kurultáj-Magyar Törzsi Gyűlés ebbe a sorba illeszthető be.
Végezetül egy bon mot-nak is beillő idézet Bakay Kornéltól, aki egyszer a hun-magyar rokonság realitásával kapcsolatban mondta, hogy miért is ne hihetnénk el, hiszen nincs a korból írott emlék, azaz a „tények vétója” nem áll az utunkba…
Az előadássorozatról készült további cikkeink:
Hogyan viszonyulunk a kiegyezéshez? Ungváry Krisztián lesújtó eredményre jutott
