A vasárnapi parlamenti választások eredményének tükrében újra a Fidesz alakíthat kormányt. A pártnak ugyan nem volt választási programja, az előző 8 év azonban egészen jól deklarálhatja a következő 4 év irányát. Reggeli cikkünkben már kifejtettük, melyek lehetnek az újraválasztott kormány első lépései, most pedig megpróbálunk kicsit időben távolabbra is tekinteni. A kormány a regnálása alatt több célt is megfogalmazott, melyeket azonban a mai napig nem sikerült kipipálni, annak ellenére sem, hogy korábban konkrét határidőt is kilátásba helyeztek.
Ahol jöhetnek a sikerek...
Az egyik ilyen például az egyszámjegyű személyi jövedelemadó, aminek bevezetése esetén nagyot nőhetnének a magyar bérek. A kormány asztalán már legalább 2013 eleje óta porosodik ez a terv, konkrét dátumot viszont csak 2014-ben rendelt hozzá Varga Mihály. Akkor azt mondta: legkorábban 2015-ben lehet ez téma. Igaz, a bevezetés nem történhet ukmukkfukk módon, megfelelő gazdasági növekedés és költségvetési forrás szükséges hozzá, az előttünk álló pár évben viszont már talán tényleg meglépheti a kormány.
Nem ez az egyetlen olyan célja Orbánnak, mely közvetlenül hatást gyakorolna a költségvetésre. Néhány évvel ezelőtt fogalmazta meg a nullás büdzsé iránti vágyát, vagyis szeretné elérni, hogy ne költsünk többet, mint amennyi pénz rendelkezésre áll. Ezzel nemcsak a németek mintáját követné, de egy másik szorosan ehhez kapcsolható cél is megvalósítható lenne. Nevezetesen az adósságunk nominális csökkentése, Orbán szerint a GDP-arányos mérséklődés ugyanis nem elég. Utóbbit tekintve a 60 százalék az, amit szeretnének elérni, a legutóbbi trendek és a prognózisok alapján egyébként a ciklus végére jó eséllyel megközelíthető ez a szint - persze, csak ha nem történik valami rendkívüli, ami megtöri a mostani folyamatot.
Makroadatokat, statisztikát illetően többször is foglalkoztunk a teljes foglalkoztatottság kérdésével. Legelőször 2014-ben fogalmazta meg Orbán ezt a célt, melyhez mára már egészen közel kerültink - alig több mint 51 ezer ember hiányzik a teljesüléshez. Bár a statisztika javulása mára nagyot fékezett a fokozódó munkaerőhiány miatt, azt mégis ki merjük jelenteni, hogy a ciklus közepére legkésőbb biztosan kipipálhatja kormány ezt a pontot.
Kemény dió lesz...
A fenti reálisnak nevezhető célkitűzések mellett akad néhány olyan pont is, amire vagy kevés a következő 4 év, vagy pedig meglehetősen kemény diónak tekinthetők. Az egyik ilyen a demográfiai fordulat, kicsit konkrétabban az, hogy kettő vagy több gyermek szülessen egy-egy családba. A kormány ennek érdekében új családtámogatási rendszert alakított ki, több módon igyekszik megteremteni a családalapítás és újabb gyermekek vállalását támogató körülményeket, a népességről megjelenő statisztikák azonban rendre a magyarok fogyásáról számolnak be (tavaly a KSH adatai szerint 34 ezerrel csökkent a népesség).
Szintén irreálisnak tekintjük azt a többször hangoztatott célt, miszerint Magyarországnak el kellene érnie Ausztria szintjét. Többféle becslés is született a témában, többféle megközelítéssel, viszont az mindegyikben közös, hogy évtizedes távlatban lehet ezt reálisnak tekinteni.
Az elmúlt években látottak alapján szintén nehéz feladatnak tűnik a fociakadémiák eredményességének növelése. A pénzzel már évek óta nincs gond a TAO-nak köszönhetően, a megfelelő infrastruktúra is egyre kevesebb helyen jelenthet kifogást, az eredmények mégis elmaradnak, legalábbis az igazi tehetségek kinevelését illetően. (Persze, klubszinten és a válogatott esetében sem özönlenek a sikerek.) Jelenleg tehát úgy néz ki a helyzet, hogy vannak szép stadionok meg pénzelt akadémiák élükön a felcsútival, az elsőosztályú klubok mégsem a magyar fiatalokkal, hanem külföldi focistákkal vannak tele.
