A brüsszeli Bruegel gazdaságpolitikai kutatóközpont igazgatója a párizsi Le Monde kérdésére válaszolva fejtette ki, hogy Athén nem vonhatná ki magát egy szigorú nadrágszíj-megszorító kúra alól azzal, hogy kilép az euróövezetből, sőt. Nem mintha a nemzetközi gyakorlatban nem lenne erre példa: Írország lemondott a brit font használatáról, Csehszlovákiának egy valutája volt, ma Csehországnak és Szlovákiának külön-külön pénze van.
Görögországnak azonban két problémával kell szembenéznie: az egyik az államháztartásé, amelynek évi hiánya eléri a GDP 13,6 százalékát és amely a GDP 115 százalékának megfelelő, robbanással fenyegető adósságot halmozott fel, a másik a versenyképességé, amely annak az inflációs különbségnek a következménye, amelyet Athén az euróövezetbe történt belépése óta halmozott fel. Az euró feladása választ adna a második gondra, mivel lehetővé tenné új pénzének leértékelődését, viszont jelentősen növelné az elsőt, és lehetőségének puszta felvetése azonnal pusztító pénzügyi válságra vezetne.
Valójában az EU semmiféle tervet nem irányoz elő az euróövezet elhagyására, méghozzá szándékosan - ugyanis nem arról volt szó, hogy rögzített átváltási árfolyamú pénzrendszert dolgoznak ki, hanem arról, hogy egy állandó pénznemet hoznak létre. Az euróról való lemondáshoz hónapokig tartó tárgyalásra volna szükség az Európai Unióval - viszont alig néhány nap elég lenne arra, hogy a betétesek kivegyék pénzüket a görög bankokból és máshová utalják át, ami ezeknek a bankoknak az összeomlására vezetne.
A vállalatoknak többé senki sem kölcsönözne pénzt behozataluk finanszírozására, mert a hitelezők tartanának egy kényszerátváltástól. Kötelező árfolyam híján viszont a vállalkozásokat megfojtaná, hogy a hiteleket euróban kellene jegyezniük, mivel az új görög valuta várható gyors leértékelődésével adósságterhük sokkal súlyosabbá válna. Ugyanez történne az euróban felhalmozott államadóssággal, ami nagyon gyorsan arra kényszerítené Görögországot, hogy bejelentse az államcsődöt, a fizetésképtelenséget. Az euró-övezetből tehát nem lehet ugyanúgy egyik napról a másikra kilépni, mint ahogy egy valuta-leértékelés történik. Egy ilyen megoldás káoszt teremtene Görögországban, nem is beszélve az euró-övezet egészére gyakorolt hatásról.
Nincs mágikus megoldás, Görögországnak magának kell csökkentenie árait és a fizetéseket, hogy visszaállíthassa versenyképességét. Ezt aránylag gyorsan meg lehet tenni egy kis, nyitott gazdaságban: Írország és Lettország rálépett erre az útra. Sokkal tovább tart és sokkal nehezebben megvalósítható viszont egy nagyobb és kevésbé nyitott országban. A görög adósság újratárgyalása része a szükséges intézkedéseknek és Európának fel kell készülnie ennek minél sikeresebb lebonyolítására, de a hatás csak középtávon mutatkozhat. A külső segítség nem változtathat semmit azon, hogy Görögországnak fel kell hagynia jelenlegi gyakorlattal, amely évi 10-15 százalékkal még növeli is adósságát.
Az európai büdzséből érkező transzferek segítséget jelentenek, de Görögország már jelentős támogatást kapott az európai strukturális alapokból, és ezekkel rosszul élt - így ma senki sem akar újabb ajándékokat nyújtani számára. Pisani-Ferry szerint elengedhetetlenek az EU-kölcsönök, de jóval többre van szükség, mint a korábban bejelentett 30 milliárd euró, és hosszabb időre.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy az EU rendelkezik-e eszközökkel a mentésre, a Bruegel igazgatója rámutatott, hogy Európa nem dolgozott ki semmiféle válságkezelési mechanizmust ilyen esetre és a tűzoltást csak akkor kezdte meg, amikor már kitört a tűz. A válság persze része lehet az euróövezet létrehozási folyamatának - inkább az az aggasztó, hogy csaknem három hónapba telt, amíg az EU országai kiigazították álláspontjukat és még most is eltérő értelmezések mutatkoznak. A huzavonával, azzal, hogy túl keveset és túl későn tettek, az EU-országok elvesztették a piacokon irányító szerepüket. Az előkészítés alatt álló görög takarékossági terv és az azzal párosuló segélyterv azonban alkalmat ad a piaci pánik megszüntetésére - mondta a francia szakértő közvetlenül a 100-120 milliárd eurós, hároméves EU-segélyterv előkészületeinek szerdai kiszivárgása előtt.
Pisani-Ferry szerint a spanyol helyzet más jellegű, mint a görög válság. Spanyolország inkább az erényes költségvetés példája volt, de hagyta egy ingatlanbuborék kibontakozását. Költségvetési problémái a válság következményei, de nem okai annak. Európának nagyon világosan kell jeleznie, hogy Spanyolországnak semmi köze Görögországhoz, elejét kell vennie a fertőzésnek - vélekedett a francia szakértő.
MTI/Menedzsment Fórum
