<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
9p

A magyar gazdaságpolitikában a július hónap hozta el a fordulatot: a kormány rászánta magát a konjunktúra lehűtésére – az utóbbi százhúsz év legforróbb nyarának legmelegebb hónapjában.

A kata feltételeinek radikális újraszabályozása és a közműdíjak hatalmas megemelése törést idéz elő a gazdasági folyamatokban. Azok ugyanis még a választások után is a megelőző hónapok trendjeit követték, ami nem is meglepő, mivel 2022 áprilisa és júliusa között aktív kiigazítási intézkedésnek csupán a néhány ágazatban kivetett többletadó valamint az állami beruházások állítólagos felülvizsgálata mondható. Mindezek azonban csak kevéssé lassították a költségvetési hiány elfutását, és a gyorsan romló külső egyensúlyra is gyenge, leginkább csak közvetett hatással jártak. Passzív változás azonban több is volt; a leglényegesebb maga az infláció, amelyet egyébként az „extraprofitadó” fantázianevet viselő adóemelés szinte azonnal tovább fűtött. A fogyasztói árak emelkedése az év eleji nagy pénzkiáramlás keresletnövelő hatását hétről hétre mérsékelte, így az árszint emelkedése szinte automatikus módon kezdett visszavenni a választási év miatti komoly többletkeresletből.

Gyorsan visszaesik a kereslet, ha valami túlságosan megdrágul. Fotó: DepositphotosGyorsan visszaesik a kereslet, ha valami túlságosan megdrágul. Fotó: Depositphotos

A folyamatok megtörésének karakterisztikája jelenleg még nem ismeretes, pedig a 2022-es év utolsó hónapjainak nagy kérdése: a magyar gazdasági szereplők, társadalmi csoportok miként képesek alkalmazkodni az új, kemény viszonyokhoz. A nemzetgazdasági folyamatokról kisebb-nagyobb késéssel jönnek a statisztikai adatok, jelenleg még jórészt csak az év első felének nyers (azaz kiigazítatlan, későbbi változásoknak kitett) számait lehet ismerni, ezeken értelemszerűen még nem mutatható ki a július előtt és július utáni magyar konjunkturális viszonyokban beálló cezúra. Néhány statisztikai mutató alapján azért már látszanak változások; ezek iránya, mértéke ad némi támpontot a folyamatban levő irányváltások előrejelzéséhez.

A keresleti oldali rugalmasság megítéléséhez igen tanulságos a belkereskedelmi forgalom alakulása, főként annak a belső szerkezete, a KSH frissen közzétett 2022. júliusi adatai alapján.

A hosszabb időszakot is felölelő adatok szerint 2022 júliusában valóban növekedett a kiskereskedelmi forgalom volumene (a nominális forgalom persze sokkal gyorsabban nőtt, de kétszámjegyű infláció mellett az nem is kérdéses). Az ütem nem csekély: ez év júliusában 4,3 százalékkal haladta meg a kiskereskedelem forgalma a 2021. júliusi szintet. Szokványos esztendőben ez jó adatnak számítana; de most nem szokványos az év. Az év kezdete óta a korábbiakhoz képest szokatlan adatokat láttunk: az első trimeszterben (2022. január-március) az előző év azonos időszakához képest a kiskereskedelem forgalmának volumene 10,3 százalékkal emelkedett, ami önmagában figyelemreméltóan nagy érték. De különösen érdekes annak szerkezete:

  • Az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben 1,1 százalékkal,
  • a nem élelmiszer-kiskereskedelemben 16,9 százalékkal,
  • az üzemanyag-kiskereskedelemben 27,4 százalékkal nőtt az értékesítés volumene.

Aztán jött a választás, ám azt követően komoly gazdasághűtés nem történt, viszont még mindig érvényben maradt a tarifarögzítés a rezsitételeknél, az ársapka az üzemanyagoknál - az utóbbi esetben a felhasználó kör szűkítését célzó intézkedésekkel kiegészülve. Így az első hét hónap még mindig érdemi alkalmazkodás nélkül futott le. Ez látszik a belkereskedelmi forgalmon: a volumen a 2022. január-július időszakban az előző év azonos időszakához képest 9,3 százalékkal emelkedett: ez már nem akkora dübörgés, mint az első negyedévé, de jóval meghaladja a gazdasági növekedési ütemet, a korábbi fogyasztási trendeket. Ismét izgalmas az összetétele:

  • Az élelmiszer- és élelmiszer jellegű vegyes kiskereskedelemben 1,4 százalékkal,
  • a nem élelmiszer-kiskereskedelemben 11,0 százalékkal,
  • az üzemanyag-kiskereskedelemben 29,6 százalékkal nőtt az értékesítés volumene – közli a KSH.

A lakossági fogyasztás megoszlása roppant sokat mond arról, hogy miként reagálnak az emberek inflációs környezetben. A 2022. júliusi élelmiszerárak a KSH szerint 27 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, míg a tartós fogyasztási cikkeknél „csupán” 14 százalékos, a ruházat esetében 5 százalékos volt az áremelkedés egy év alatt - nagy lett tehát a relatív árkülönbség a főbb termékcsoportok között. A vásárlók látványosan alkalmazkodtak: 2022 első hét hónapja során az élelmiszerforgalom alig haladta meg 2021 megfelelő időszakának szintjét, viszont a kisebb ütemben dráguló cikkek forgalma jelentősen nagyobb lett.

Ahol különösen meghökkentő a növekedés, az a járműüzemanyag-forgalom: csaknem 30 százalékkal több benzin, dízel fogyott, mint a megelőző év hasonló időszakában. Az országos adatokat némileg árnyalják a külföldiek itteni vásárlásai: az üzemanyag roppant olcsó volt minálunk a 480 forintos ármaximum bevezetésével; de még a felhasználói kör szűkítését követően sem drága itt a piaci ár annak, aki euróban keres.

Lényeges tanulság, hogy a fogyasztás szerkezete hónapok, sőt hetek alatt képes alkalmazkodni az árviszonyokhoz: lám a komoly jövedelemkiáramlás ellenére is takarékos volt a vásárló az élelmiszerek esetében. De az is alkalmazkodás, noha súlyos nemzetgazdasági hatású, ami az üzemanyagoknál történt a választás előtti kormányzati árrögzítést követő hosszú hónapok során: megnő a kereslet, ha az ár nominálisan változatlan - azaz inflációs időkben az üzemanyag egyre olcsóbb. A 2021 októberi 480 forintos literenkénti ár 2022 szeptemberére sokat vesztett reál-értékéből, és erre az autósok a mikrogazdasági ésszerűség szabályai szerint reagáltak: a korábbinál sokkal többet autóztak, nyilván több okból, de ezek között élen áll a relatív olcsóság.

Mi várható tehát a gazdasági életben és a társadalmi viszonyok terén az augusztustól érvényesülő, nagyban megemelt közműdíjak és az üzemanyagárak valamilyen módozatú és mértékű piacosítása nyomán? A változások becsléséhez figyelembe lehet venni az 1970-es évek olajár-robbanásainak tapasztalatait is, természetesen ügyelve a lényegi eltérésekre is.

  • A fűtési, világítás tarifák drasztikus megemelése eltérő sebességgel és mértékben jelentkezik az üzleti szervezeteknél és a háztartási körben. Az előzőeknél, különösen a nagyobb és diverzifikált profilú vállalatoknál sok azonnali intézkedéssel mérsékelhető a leginkább megdráguló erőforrás (így a földgáz) felhasználása: helyettesítéssel, termékösszetétel-változással, végső soron a gazdaságossá nem tehető termelés leállításával. A háztartások életében kisebb a radikális átalakítás lehetősége, de mérhető módon csökkenthető a felhasznált mennyiség.
  • Az üzemanyagok fogyasztásában inkább a háztartások mennyiségi alkalmazkodásának lehet nagyobb tere, életmódváltoztatással (közösségi közlekedésre átállás, az autó időszakos letétele, utak ritkítása, közös járműhasználat). A 2022-es év hatalmas forgalmi felfutása jelzi, hogy a relatív árak nagymértékű változása (ez esetben a reálár-esés) milyen jelentős volumen-változást indukál: hasonló mechanizmusok visszafele is működnek.
  • Az üzleti szféra üzemanyag- és ipari energiafelhasználása szempontjából azonban - különösen rövid távon, a belátható fél-másfél éven belül - a legerősebb determináló tényező az általános konjunktúra alakulása. A nyugat-európai nagy gazdaságok aligha kerülhetik el a technikai recessziót (azaz az output szintjének valamilyen mértékű csökkenését a 2022-es év elejéhez képest). Az pedig önmagában mérsékli az anyag- és energiaigényeket, még prohibitív árak nélkül is.
  • A recessziós ütemcsökkenés sosem azonos mértékű ágazatok, térségek szerint. Most is az várható, hogy az árutermelés és áruexport dinamikája Európában jobban mérséklődik, mint a szolgáltatásoké (praktikus példával: csökken az autóeladás és így az autógyártás üteme, de nem csökken az online tartalmak iránti fogyasztói igény). Az pedig a GDP ütemének mérséklődését jóval meghaladó módon redukálja az anyagigényt. A magyar gazdaság európai beágyazottsága nyomán hasonló aránymódosulás várható az ipari termékek kárára és az üzleti szolgáltatások javára - kedvező energetikai hatásokkal.
  • Kérdéses az általános inflációs folyamatok további alakulása: az 1970-es években az olajár megsokszorozódása nagy bérigényeket támasztott, beindítva az ár-bér spirált. Mostanra azonban a munkaerőpiac sokkal rugalmasabb lett, a szakszervezeti béralkuk kevésbé erőteljesek, a bérindexelés már nem annyira elterjedt, és - egyelőre - az inflációs várakozások nem annyira berögzültek. Legalább is erre hivatkoztak a nagy jegybankok, amikor a tavaly nyár óta látványosan gyorsuló inflációra lassan és mértéket tekintve elég visszafogottan reagáltak (az EKB a korábbi kamatemeléssel is csak nullára hozta fel az addigi negatív kamatlábat).
  • Az infláció stabilizálódása-mérséklődés Nyugat-Európában már mostanra várható, hozzánk a normalizálódás csak késve ér el. Az általános árszintnövekedés ütemének csökkenése nemcsak a gazdasági klíma javulásának általános szempontjai miatt fontos, hanem mert stacioner áremelkedés esetén jobban látszik a relatíve megdráguló és a viszonylagosan (de nem folyó áron) olcsóbbá váló termékek közötti eltérés. Így az energiahordozók további esetleges drágulását a fogyasztó jobban érzékeli, az árjelzésre a viselkedésével erősebben reagál, mintha szinte minden termék gyorsuló ütemben drágul, és az áralakulási „zaj” elfedi a nagy reáldrágulás tényét.

Az állami ösztönzőknek is nagy szerepe lehet az energiatakarékosságban, de főleg akkor, ha nem keresztezi az ármechanizmus hatását. Így az a jobb, ha nem az energiaárak közvetlen (és mindig nagyon költséges) visszaszabályozására irányul a kormányzati beavatkozás, hanem inkább a törékeny helyzetű társadalmi rétegek (fogyasztók, mikrovállalkozások) jövedelmi megtámogatására. A pénzbeli támogatás nemcsak adminisztratíve egyszerűbb és olcsóbb, mint valamilyen jegyendszer, központi mennyiségi elosztás, de gyorsíthatja a végső fogyasztó szintjén a keresleti arányok átállását életmódbeli, családüzemi változtatások révén.

Szerepe van a demonstrációs hatásnak is: a hatóságok maguk is jó példával járnak elő a takarékosságban. Az egyéni, családi szinten azonban a mindennapi árviszonyoknál nincs erősebb és közvetlenebb tényező az alkalmazkodás kikényszerítésére.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.