Tavaly az EU-ban – és éves átlagban még nálunk is – viszonylag gyors volt a gazdasági növekedés, és így joggal vártuk, hogy erőteljesen emelkednek a munkajövedelmek, írta a Privátbankáron megjelent cikkben Bod Péter Ákos. Az viszont valóban nyitott ügy, hogy a bérek a fogyasztói árak hirtelen meglódulásával lépést tudtak-e tartani. Nos, az Eurostat adatai szerint szépen nőttek euróban a vállalatok bérjellegű kiadásai, komoly országonkénti szóródással, az alábbiak szerint – csakhogy éves átlagban nyolc százalékkal nőttek az euróárak, szintén nagy eltérésekkel még az euróövezeten belül is, és még nagyobb inflációt mértek az övezeten kívüli országokban, így különösen nálunk.
Az adó és a társadalombiztosítási rendszerek közötti eltérés nehezíti az összehasonlíthatóságot. Megállapítható ugyanakkor, hogy a munkaerőköltségeket és az azok mögötti tényleges, hazavitt munkajövedelmeket tekintve kelet-nyugati (továbbá észak-déli) szakadék létezik. A bér(költség) szakadéka nem múlt el, ám bizonyos bérfelzárkózási trend kivehető. Menjünk csupán 15 évet vissza az időben, a 2008-as évig. Az akkori igen alacsony szintről jelentős emelkedés ment végbe például a bolgár esetben (háromszorosra nőtt az euróban mért bérköltség-szint) vagy a román gazdaságban, ahol bőven megduplázódott az euróárfolyamon számolt átlagos órabérköltség – és azzal együtt hasonló mértékben nőtt a dolgozók nettó, hazavitt keresete is. Az EU átlagában csak 41 százalékkal nőtt az órabér-költség; az eleve magas német és osztrák bérszint még némileg ennél is gyorsabban (ahogy a 6. sor jobboldali oszlopa mutatja).
a magyar bérköltség-adat visszafogottsága: a bemutatott időszak elejétől a legutóbbi összemérhető évig (2022) eltelt időszakban 7,8 euróról 10,7-re nőtt az órabér-költségünk, ami csak 37 százalékos emelkedés: ez elmarad az uniós átlagtól. Ennél kisebb arányban ez idő alatt a bemutatott országok közül csak Horvátországban nőttek a bérköltségek.
Ez a középtávú folyamat. De mit hozott a 2022-es év? A kelet-közép-európai térséghez mérve meglehetősen mérsékelt a magyar bérköltség emelkedése. Ezt meglepőnek is gondolhatnánk, hiszen választási év volt, és a kormányzati gazdaságpolitika sokféle módon tolta felfelé a hazai bérszintet, egyebek között nagy minimálbér-emeléssel. Igen ám, de ebben a nemzetközi összehasonlító adatsorban benne van a bérjövedelmeket terhelő adók és elvonások változása (esetünkben az szja-kedvezmények, a munkáltatói hozzájárulás mértékének enyhítése). Továbbá itt euróra átszámolt nemzeti adatok szerepelnek. Ahol nem euró a fizetési eszköz, ott az árfolyam módosulása sokat változtat a képen. Ezért szerepel a 7. oszlopban az otthoni pénznemben számolt bérköltség-növekedés, és benne az így sokkal ismerősebb magyar kétszámjegyű adat.
Az adatok alátámasztják azokat a megállapításokat, melyek szerint Magyarországra nem jellemző a bér-ár spirál hosszabb időt tekintve, bár 2021 végétől 2022 közepéig kétségtelenül páratlanul nagy reálbér-növekedés valósult meg, ami egyfelől megdobta a hazai fogyasztóképes keresletet, és másfelől komoly munkabérköltség-növekedéssel terhelte meg a nagy bérhányadú vállalkozásokat. Azonban a termelői és fogyasztói árak rekordméretű gyorsulása 2022 második felétől hamar visszavette a bérek (bérköltségek) reál-növekedését.
