9p

Mi legyen a pénzünkkel? Tegyük állampapírba? Részvénybe? Ingatlanba? Kriptóba?
A befektetésektől a vagyonkezelésig - újra itt a Klasszis Klub Live!

Jöjjön el személyesen, találkozzon neves szakértőkkel vagy csatlakozzon online!

2024. március 27. 17:00

Részletek és jelentkezés itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Az első negyedéves adatok e vonatkozásban sem mutatnak meglepő, váratlan képet: a megelőző év első három hónapjához képest 2023 első trimeszterében az országos beruházási tevékenység volumene 2,8 százalékkal mérséklődött. 

Mivel a korábban még szorosnak ígérkező 2022-es országgyűlési választást megelőzően a kormány a rendelkezésére álló költségvetési lehetőségekből mindent bevetett a lakossági jövedelmek, a vállalati profitok növelésére, amivel csak javíthatta a választói hangulatot, így időlegesen a beruházási konjunktúra is felizzott. Így aztán 2022 eleje elég sajátos összehasonlítási bázis: ahhoz a szinthez képest nem különös a mostani mérséklődés. Egy ilyen adat önmagában nem jelez különösebb gondot. Elvileg alakulhatnak majd kedvezően a folyamatok, mint ahogy az európai konjunktúra is már jobban néz ki, mint egy negyedéve. 

A beruházási index összetétele viszont már sokat elárul a várható folytatásról. A tavalyi bázishoz mérve a beruházási teljesítményérték nagyobb felét kitevő építési kategória 8,5 százalékkal csökkent, míg a gépek és berendezések beruházásának értéke 5,3 százalékkal emelkedett, benne a gép- és járműbehozatal lendületes, csaknem 10 százalékos volumen-növekedéssel. Hasonló kettősséget látunk, ha a mostani első negyedévet 2022 negyedik negyedévéhez mérjük hozzá, sőt első ránézésre egészen kedvező a kép: a nemzetgazdasági beruházások volumene 1 százalékkal nőtt.

Zsugorodott az építési munkák volumene. Fotó: Depositphotos
Zsugorodott az építési munkák volumene. Fotó: Depositphotos

A belső megoszlás itt is az, hogy zsugorodott az építési munkák volumene (noha csak 1,6 százalékkal, bár a már tavaly év végi gyengülő szinthez képest), miközben a gép- és berendezés-beruházásoké csaknem 6 százalékkal bővült. Mondhatnánk, hogy akár némi további növekedési lehetőség is kiolvasható az adatokból, sőt örömteli a gép- és berendezés-beruházás dinamikája, hiszen azzal szokás azonosítani a technológiai modernizációt. 

Második ránézésre azonban elgondolkodtató a kép. Úgy is értelmezhető, hogy a korábban elindított építésekhez kapcsolódó gépvásárlás, berendezésimport, valamint a járművek behozatala növekedett az idei év elején – még. Csakhogy magukból az építésekből van már most is kevesebb. Visszafogott ütemű építkezéshez pedig, ha kell gépi beruházás, az is majd egyszer, valamikor. Leállított projektekhez aztán pláne nem kell gépbeszerzés. 

A járműbehozatal adata most még valóban impozáns, csakhogy ez a szakterület különleges pályán mozog. Három éve ugyanis a Covid-járvány miatt nagyot esett az új autók vétele, majd szállítási gondok léptek fel, párosulva hirtelen drágulással. Ezzel pedig felborult a szokásos üzleti ciklus. Lehet, hogy most még a korábban felhalmozódott kereslet hajtja az értékesítést. Csakhogy a háztartási szektorban a reáljövedelem visszaesése és főképpen a hitelkamatok gyors emelkedése nyomán nem várható az elmúlt hónapok autókeresleti dinamikájának fennmaradása. 

A beruházási teljesítmény 51 százalékát megvalósító, legalább 50 főt foglalkoztató vállalkozások körében a fejlesztések volumene 7,9 százalékkal csökkent, ugyanakkor a beruházások 11 százalékát realizáló költségvetési szerveknél a fejlesztések 2,3 százalékkal haladták meg a bázisidőszaki szintet.

A háztartási körben az igazán nagy kiadási tétel azonban a lakásépítkezések, felújítások alakulása. Ezen a téren a kilátások már az idén évkezdetkor sem voltak jók, és most tovább romlanak. A forint árfolyamának stabilizálásához, így az inflációs veszély mérsékléséhez magas kamatszint kell, amiatt azonban sokkal kevesebben vállalkoznak ingatlanfejlesztésre.

A beruházási piac másik két nagy szereplője az állam és az üzleti szféra. A közületi körben az első negyedéves adatok még nem jeleztek törést. Az építőipari szakma azonban joggal aggódik. Az állami költségvetés felhalmozási kiadásait már elkezdték vagdosni az elmúlt hónapokban. A most közzétett költségvetési törvénytervezetből pedig komoly további beruházási megszorítás olvasható ki.

De baj-e, ha csökken a beruházásra fordított állami pénz? A régi reflex az, hogy feltétlenül gond a visszaesés. Még az erőltetett iparosítás időszakában, az 1950-es években vitán felül álló igazságnak számított, hogy minél nagyobb a felhalmozásra fordított nemzeti jövedelmi hányad, annál gyorsabb lesz a gazdasági növekedés. 

Eleinte valóban igen gyors növekedést regisztrált a statisztika, de kezdettől kételyek övezték az adatokat. Maguk a statisztikai indikátorok is problémásak államilag irányított gazdaságban: piaci, hatékonysági kontrol híján csak a ráfordítást lehetett mérni, de a tényleges hozamot nem. A túlzott mértékű beruházási aktivitás kapkodó költéshez, hiányokhoz, határidő-csúszásokhoz, a befejezetlen állomány felduzzadásához vezet. Ez most is így van: rendszeresen előfordul az ilyen a kiemelt, politikailag sürgetett beruházásoknál, állami monstre projekteknél. A késve megvalósuló beruházások már a készre jelentésük idejére is sokat avulnak. 

A keleti rezsimekben a magasra emelt beruházási ráta értelemszerűen azt is jelentette, hogy az indokoltnál csekélyebb volt a családok fogyasztására jutó nemzeti jövedelmi rész. Márpedig abban az emberi beruházások fedezete is benne található. 

Végül is a magyar (lengyel, kelet-német, román stb.) szocializmus nemcsak a saját társadalmi ígéreteitől maradt el, de a szűken vett növekedési teljesítményt tekintve sem bizonyult sikeresnek. Ezzel szemben a világkereskedelembe bekapcsoló nyugat-európai országokban az 1950 és 1970-es évek között valóban igen gyors anyagi gyarapodás zajlott le: a német, osztrák, olasz, francia növekedési csoda kifejezés egyáltalán nem túlzás. A nagy beruházási rátán és nyomott béreken alapuló kelet-európai ipari modell viszont hamar kimerítette a növekedési képességeit. A növekedés megtörése különféle társadalmi válságokhoz vezetett már az 1970-es évek végére (aminek drámai esete volt a lengyel szükségállapot, a társadalmi hatásaiban nem kevésbé súlyos román életszínvonal-romlás). 

A centralizált, államosított gazdaság korábbi évtizedeinek felidézése talán túl távoli történelmi analógiának látszik. A mai helyzet természetesen sok mindenben más. Ugyanakkor éppen az utóbbi évtizedben követett magyar gazdasági pálya vet fel súlyos kérdéseket. Itt több elemzésben vizsgáltuk: a magyar relatív jövedelmi szint, reálfogyasztás a korábbi térségi pozíciónktól kezdett elmaradni. Hatékonyabban fejlődő, nagyobb termelékenység-növekedést felmutató országok értek be minket vagy kerültek elénk. 

Az okok sokfélék, de ezek között mindenképpen megemlítendő a beruházások ügye. A magyar felhalmozási ráta rendkívül magasra emelkedett egy ideje, mégsem következett be a másokat hátrahagyó magyar növekedési csoda.

A bruttó állóeszközfelhalmozás GDP-hez viszonyított aránya

Forrás: KSH

Az áttekintett időszakban a magyar felhalmozási hányad látványosan elszakadt az uniós tagállamok átlagától, és ugyancsak a V3-akétól, miközben ezen időszakban a gazdasági fejlődés minőségi mutatóiban lassú, de érezhető hátracsúszásunk következett be. A lengyel, román, balti növekedési lendülethez láthatóan elégséges volt a GDP 20 százaléka körüli felhalmozási ráta. Persze, ha a magánszektorban tőkeigényes fejlesztések indulnak be, akkor azzal több ipari beruházás, nagyobb építőipari teljesítmény jár együtt, amely idővel megjelenik a gazdasági output gyors növekedésében. Az is számít tehát, hogy milyen szerkezet felé mozdul el egy ország: a nagyobb hozzáadott értékű, sok szellemi tartalmú munkahelyekhez nem kell óriási tőkebefektetés, különösen nem épületbe („betonba”).

Másként van, ha a beruházás mögött az állam áll. A közösség nevében gyakran nagyméretű, presztízs-projekteket indítanak, látványos sportrendezvényekbe öntenek pénzt; a megtérülés pedig gyakran kétes. Sajnos a magyar eset e téren is kilóg az uniós trendekből – és ezt még hangos büszkeséggel emlegeti is a magyar kormányzati propaganda: nálunk a legnagyobb a politikusok által elköltött beruházások aránya. 

Az állami beruházási ráfordítások az EU-ban, a GDP százalékában (2021)

Forrás: MNB

A magyar adat aggasztóan magas, noha annak finanszírozása csak részben terhelte a magyar adófizetőket; jelentős hányadban uniós transzferek álltak mögötte. 

Az állami kiadások összetétele is lényeges: ha infrastrukturális elmaradás vagy szabályozói bizonytalanságok kompenzálása céljából szubvenciót ad az állam valamelyik nagyvállalat ide-jöveteléhez, az segítheti ugyan a megvalósuló beruházás révén a bruttó output növekedését, de a GNI vagy más nemzeti jövedelmi mutatóval mérve bizony lehet igen szerény a megtérülés. Az állami beruházás során szereplő kiadások mögött visszaállamosítás is állhat – ugyancsak kétes az ügylet társadalmi haszna. De a kormányzathoz közelálló magáncégeknek nyújtott beruházási támogatás vagy veszteség-kompenzálás sem járul hozzá szükségszerűen a társadalmi jólét növekedéséhez. 

A kiemelkedő beruházási hányadunk azonban a múlt. A 2023-as realitások mások. A 2024-esek igen aggasztóak, és oka van annak, hogy az építőiparban, a hazai gépkereskedelem berkeiben gyorsan romlik a hangulat. Az uniós pénzek a korábbihoz képest csak csordogálnak, és aligha lesz ez másként az év második felében. Az állami döntési körben a beruházási büdzséadatok ugyan roppant bizonytalanok, de azt tudni, hogy jelenleg a fejlesztési listákat felső politikai szinten vagdossák vissza. A vállalati szférában vegyes a beruházási hangulat: néhány iparágban folyamatban vannak nagy projektek, ilyen a fémipar (gyakorlatilag az akkumulátorgyártók révén). A kormányzat által nem kedvelt, és így különadóval és egyéb méretre szabott elvonásokkal, korlátozásokkal sújtott ágazatokban viszont érthetően nincs nagy beruházási kedv. Indokolt az óvatosság: a gyenge, ingadozó kereslet és a drága hitel elégséges magyarázat. 

Várható ezért, hogy az építési munkák visszaesésének már megindult folyamatát szelektív módon, de egészében ütemesés követi a gépek, berendezések valamint a csatolt szolgáltatások terén. Ez a fajta beruházás-mérséklés valóban gyengíti a rákövetkező év/évek növekedési lendületét. 

Önmagában az állami aktivitás visszafogása nem lenne akkora baj a nemzetgazdaságra nézve. Annak a baráti vállalkozónak viszont, aki számított a korábbiakhoz hasonló megrendelés-áradat folytatódására, ez rossz hír. Ha teheti, nyomást gyakorol majd a kormányzatra, hogy kapjon valamilyen kárpótlást, kedvezményes hitelt, akár szubvenciót is. Azt azonban mind kevésbé bírja büdzsé. Konfliktusos év lesz az idei, de a jövő évi is. 

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!