A gyorsan változó és nagymértékű infláció összezavarja a gazdasági mutatókat. Így a papíron megemelt („nominális”) béremelés első ránézésre tekintélyesnek látszik, ám ha az időközben bekövetkező pénzomlást beszámítjuk, akkor máris ellenkező a következtetés: a bér reális értéke, azaz tényleges vásárlóereje nem nőtt, hanem éppenséggel csökkent. Ez nem statisztikai játék a számokkal, hanem olyan tény, amelyet mindenki megtapasztalhat, ha a megemelt fizetéséből a boltban költ, és azt észleli a kasszánál, hogy a tavalyival szemben egy heti fizetéséből nem jön ki a szokásos nagybevásárlás.
Nemzetgazdasági szinten is láthattuk ezt 2022 második felétől, amikor a magyarországi árak emelkedése látványosan elszakadt az európai mértékektől, a keresetek pedig – a választási év elmúltával – sehogy sem tartottak lépést az inflációs ütemmel.
A magyar fogyasztó nem foglalkozik a nemzetközi összehasonlító adatokkal, de a hazai szakmai közvéleményt megmozgatja annak észlelése, hogy a reálgazdasági folyamatok minálunk gyakran nagyon más lefutást követnek, mint a hasonló helyzetű országokban. Amikor az OECD 2023 első negyedéve alapján közzétette a maga összehasonlító elemzését, és benne azt, hogy Magyarországon esett a legnagyobbat a bérek reálértéke, csaknem 16 százalékkal, az nagyot szólt. Különösen azzal a közléssel együtt, hogy ugyanazon időszakban a román reálbér még némileg emelkedett is. Jött rá hivatalos magyarázat, részletezve az ilyen összehasonlítás módszertani buktatóit.
Amikor az OECD most egy újabb jelentést tett közzé, immár a 2023-as év második negyedévének adatai alapján, látszólag nagy fordulat állt be a tagállamok adatai alapján: a korábbi mélypontról felfele mozdultak el a reálbér-mutatók. A legtöbb OECD-tagországban nőttek a reálbérek, a háztartások jövedelmei, sőt amint hír is lett ebből nálunk: éppen Magyarországon volt a legnagyobb az egy főre jutó reáljövedelem-növekedés, mintegy 3 százalék, abban a negyedévben.
Akkor most valóban növekszik náluk a reálbér? Vagy mégsem? A bolti kereskedelmi adatok éppenséggel mást mutatnak. A legfrissebb KSH-adatok szerint idén az év eltelt 9 hónapja alatt, a január-szeptemberi időszakaszban az előző év azonos időszakához mérve a kiskereskedelmi forgalom volumene 9,3 százalékkal csökkent. Az élelmiszer-kiskereskedelemben 6,1 százalékkal esett vissza a volumen, a nem élelmiszer-jellegű kiskereskedelemben 7,3 százalékkal, az üzemanyag-kiskereskedelemben egyenesen 21,1 százalékkal zuhant az eladások volumene.
Ezek a kiábrándító forgalmi adatok pontosabb képet adnak a kereseti, jövedelmi és életszínvonalbeli viszonyokról, mint a gyakran változó reálbér-közlemények. Azokkal ugyanis könnyű értelmezési hibát elkövetni, amint erre rengeteg példa hozható politikusi megszólalásokból. A reálbér, reáljövedelem gyakori számítási módja látszólag rendben levő, de valójában félreinformál gyorsan változó inflációs indexek esetén. Amikor az OECD még az év első negyede alapján meghökkentő nagy visszaesést mutatott ki Magyarország esetén, akkor az a hír nem máson nyugodott, mint vették a 2023-as első negyedévi nominális bérnövekedést, és abból kivonták az első trimeszter fogyasztóiár-indexét. 109,8 az első adat, azaz csaknem 10 százalékkal emelkedtek az átlagbérek abban a negyedévben, és ezzel szemben állt a 125,4-es árindex, azaz a 25 százalékot meghaladó inflációs ráta. E két szám egyszerű kivonásából jön ki a 15 százalékos, meghökkentően nagy reálbér-esés.
Itt eleve van egy módszertani bibi, hiszen a számításhoz a két adat osztására lenne szükség: 109,8/125,4 = 87,6, vagyis arra a negyedévre a két statisztikai adat alapján „csak” 12 százalékos reálbér-esés jut. Az is roppant nagy, persze. De mi is jött utána a következő negyedévben, és mi várható azt követően?
Most már gyűlnek az adatok az év során lezajló folyamatokról. Amint a KSH némileg más módszertan alapján közzétette, a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagkeresete az év első nyolc hónapjában 14 százalékkal emelkedett az egy évvel korábbi nyolc hónaphoz képest. A fogyasztói árak pedig ebben a nyolc hónapban 22 százalékkal emelkedtek a megelőző év azonos időszakához képest, azaz a KSH által átfogott körben a reálkereset jelentősen, 6,7 százalékkal csökkent (1,14/1,22= 93,4). Ez nem annyira rémisztő adat, mint ami az év első három hónapja alapján született, de azért nagy esés. Igaz, hogy a megelőző (választási) év bázisa alapján.
Most azonban a nagy inflációs hullám levonulásával szelídebb hónap/hónap adatok jönnek. Így, ha csak egy új hónapot, vagy a legújabb trimesztert vesszük, akkor a nagy javulás látszik. Itt azonban vigyázni kell: az árak nem esnek, sőt az infláció folytatódik. Arról tehát nincsen szó, hogy aki az év elején kapott mondjuk 12 százalékos béremelést erre az évre, szeptemberben már egész jó áll a 12 százalékos hó/hó inflációval, majd amikor novemberben már csak egy számjegyű (mondjuk 9 százalékos) a megelőző év novemberéhez mért árindex, akkor anyagi bőség köszönt rá. Nem, az árak továbbra is nőnek, csak most már nem 26 százalékkal éves összevetésben; így áll elő erre az évre a mintegy 18 százalékos éves átlagos fogyasztóiár-drágulás. A példabeli munkavállaló tehát – hacsak az év közepén a munkaadója nem részesítette egy újabb emelésben – a maga 12 százalékos év eleji béremelésével 5-6 százalékos reálbércsökkenést szenved el 2023-ban.
Ez bizony kemény reáljövedelemesés. A fogyasztási volumenadatok idei csökkenése jelzi, hogy gond van az életszínvonallal minálunk. Ezt egyébként más forrásokból, más módszerekkel számolt összehasonlító adatok is jelzik. Tanulságos az Eurostat közleménye a lakossági jövedelmek átlagáról (pontosabban a mediánról).
Egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem, vásárlóerőparitáson, 2022 (medián jövedelem, euróban)
E szerint az átlagos (medián) jövedelem a helyi árakon számítva (PPS-módszertan szerint) 18 706 euró volt 2022-ben az EU-ban. A számunkra érdekes országok közül az osztrák átlagos rendelkezésre álló jövedelem 25 119 euró, a német 23 197 euró, a sor végén pedig ott van Bulgária 9 671, Szlovákia 9 826 eurós értékkel, és lényegében egy szinten a román adat (10 033) és a magyar: 10 217 euró.
Az európai jövedelmi rangsorban elfoglalt helyünk 2023-ban csak romlani tud, hiszen nálunk recessziós év követte a nagy költségvetési kiköltekezéssel és elég laza monetáris politikával megtolt 2022-es választási esztendőt. Máshol inkább szerény növekedést hoz az idei év. És sajnos mind kevésbé statisztikai módszertani bonyodalmakkal és bizonytalanságokkal magyarázható meg az európai rangsorban beálló hátracsúszásunk.
2024 mindenkire nézve kockázatokkal, sokféle bizonytalansággal teli évnek ígérkezik. A magyar munkavállalók reáljövedelme felől nézve aligha lesz ez pozíciójavító év. Lehet ugyan, hogy a példának vett munkavállaló az év kezdetén ismét szépen mutató béremelést kap, akár 8 százalékot is (két számjegyűt nem ad neki a munkáltatója, hiszen már 2023 végére egy számjegyűre szelídül a hó/hó infláció). Csakhogy megeshet, hogy 2024-ben nem egészen az Magyar Nemzeti Bank által célként megnevezett 4-5 százalékos tartományban mozog az éves fogyasztóiár-index, hanem inkább 7 százalék lesz, amire szintén vannak előrejelzések. Akkor pedig legfeljebb egy (1) százalékos reálbéremelésben részesül abban az évben – ami nem fogja kárpótolni a 2023-ban elszenvedett reálbér-esésért.
