Illúzió lehet, hogy ott folytatjuk, ahol a járvány előtt voltunk

Egy éve csúcsüzemben működnek a gazdasági elemzők, hogy értelmezzék és előre jelezzék a folyamatokat. Láttunk eközben nagy melléfogásokat, amelyek származhattak a modellekre való támaszkodásból (azok természetüknél fogva a korábbi trendekből indulnak ki), a vágyak kivetítéséből, és legfőképpen a nem-gazdasági tényezők bizonytalan megítéléséből.

A konjunktúra-modellekbe valóban nehéz beépíteni az olyan járványügyi vonatkozásokat, mint a vírus terjedése, az emberek reagálása, a hatóságok intézkedései. Az élet gyakran felülírta az egy negyedévvel korábbi bizonyosságokat. Emlékezhetünk, hogy a 2020 tavaszi hullám (az első, ahogy az hamarosan kiderült) mennyire aránytalanul érintette az országokat: ijesztő halálozási arányok Észak-Olaszországban („Bergamo”), míg Európa Unió keleti peremét éppen csak súrolta a járvány.

Nyáron, a legrosszabbnak gondolt szakaszon túljutva, a sikeres védőoltásról érkező hírek nyomán kezdett elterjedni a "visszapattanás" szóhasználat, amely azt üzente, hogy a járvány után gyors helyreállítás következik, amelynek előjelei valóban megmutatkoztak a nemzetközi tőkepiacokon.

Majd jött a második, azután a harmadik hullám. Az idei év elején a vakcináról szóló ígéretes hírek hatására megkönnyebbültek az üzleti vezetők, és emeltek a céljaikon a vezető gazdaságokban. A bizakodástól azonban csak egy lépés az elbizakodottság; márpedig járványügyben láttunk már néhány komoly tévedést és ön-félrevezetést.  

Jelenleg pontosan azokban az országokban a legsúlyosabb a járványhelyzet, így hazánkban is, amelyeket 2020 elején és nyarán kevésbé érintette a járvány. Az idei magyar vagy a cseh halálozási adatok viszont szomorú képet adnak a térségi helyzetről. Máshol már sokkalta jobbak a mutatók, mégis a három eddigi járványhullám és a világ hatalmas térségei oltatlanságának ismeretében vak bizakodás lenne azt gondolnunk, hogy hamarosan vége a világjárványnak.