8p

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

Miközben a kormányzat az európai összehasonlításban kimagasló inflációt, és az Európa-bajnok élelmiszerinflációt az elhibázott brüsszeli szankciókra próbálja fogni, az IMF egészen más magyarázatot adott a folyamatokra. Szerintük nem az EU, hanem a magyar kormány laza költségvetési politikája a főbűnös. Az IMF látogatásának megállapításait Bod Péter Ákos elemzi.

A Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) rendszeresen konzultációt folytat a tagállamokkal azok gazdaságpolitikájáról az alapszabálya 4. pontja szerint, majd a tárgyalásokról értékelő jelentést tesz közzé. Az IMF a nemzetközi szervezeteknél megszokott diplomatikus nyelven fogalmaz, ritkán használ erős kifejezéseket, a szakmai vélemény azonban kiolvasható a szövegből. Amíg egy tagállam kormányának nincs oka és szándéka hitelért fordulni az Alaphoz, a 4. cikkely szerinti konzultáció és annak valutaalapi értékelése leginkább csak az elemzőket, a szakmai közösséget érdekli. Ez most a helyzet minálunk is. A Budapestet felkereső szakmai csapat 2022. november 18-án tette közzé a konzultációkról készített összefoglalóját.

Ennek tónusa az előzőhöz hasonlóan udvarias és szakszerű, de tartalma most erősen különbözik a 2021. júniusi konzultáció után kiadott közleményétől. Akkor ugyanis a magyar gazdaság az uniós tagállamokkal együtt a 2020-as Covid-járvány utáni helyreállítással küszködött, így a gazdasági folyamatok valamint a gazdaságpolitika megítélésében a külső véleményezők - a hitelminősítő intézmények ugyanúgy, mint a nemzetközi pénzügyi szervezetek - figyelembe vették a járvány miatti nehézségeket. Azóta azonban eltelt egy bő év. Most objektívebb, egyben kritikusabb a kormányzati működés megítélése, hiszen a kényszerítő körülmények enyhülésével mindenhol nagyobb cselekvési tér nyílt 2021 során és az idei évben egészen az orosz invázióig; a tágabb keretekkel pedig sokféle módon lehetett élni.

Az IMF szakmai közleménye nem reflektál a kormány valóság-átíró propagandájára („az elhibázott brüsszeli szankciók”, a „háborús infláció”), hanem első mondatában megállapítja a tényeket: „Miközben a gazdaság kilábalt a koronavírus-válságból, a sokkok sorozata és a laza költségvetési politika 20 százalék fölé emelte az inflációt, és nagy külső hiányt okozott”. A jelentés regisztrálja, hogy 2021 során a Magyar Nemzeti Bank kamatemelésbe kezdett az infláció gyorsulását észlelve, és megemlíti, hogy a kormány 2023-ra (!) jelentős költségvetési kiigazítással (más szóval: megszorítással) készül. Ezzel együtt szóváteszi, hogy 2022 elején is laza költségvetési politikával folytatott a kormány; ennek és a különféle sokkoknak a hatására lett Magyarországon az EU egyik legmagasabb ütemű inflációja.

Az IMF analízisének a tartalma – ha nem is mindig a szóhasználata – hasonló a magyar gazdaságpolitikával foglalkozó független elemzőkéhez: a politikai siker érdekében a kormány egészen a választásig laza, költekező gazdaságpolitikát folytatott, késlekedett a külső sokkokra (így az energiadrágulásra) adható reagálással. Ebből adódik a jó tanács: „a következetesen feszes és hiteles költségvetési és monetáris politikai kombináció fenntartása kulcsfontosságú az infláció kezelése és a gazdasági egyensúlytalanságokból eredő sebezhetőségek csökkentése érdekében”.

A „következetes és hiteles” gazdaságpolitika kívánsága kevésbé udvarias nyelven azt jelenti, hogy a kormány hagyjon fel a szakszerűtlen és kapkodó intézkedésekkel. Az elemzés szóbahozza a hatósági árakba való belenyúlások ügyét, és azt javasolj, hogy az energiával kapcsolatos és egyéb árplafonokat lazítani kell az energiatakarékosság elősegítése, az import csökkentése és a kapcsolódó költségvetési kiadások mérséklése érdekében. Az ármaximalizálások csak rontottak a gazdaság egyensúlytalanságán, a kiszemelt élelmiszerekre kirótt árplafon pedig nem volt hatékony az EU-ban legmagasabb élelmiszer-infláció megfékezésében, hiszen a forgalmazók más élelmiszerek árának megemelésével kompenzálták a veszteségeiket.

Ezt mi itt mind jól tudjuk - mint ahogy biztosan tudják az IMF szakmai csapatával konzultációt folytató magyar államigazgatási tisztviselők is. De nem ők döntenek. Akiktől jön az ukáz, azok pedig nem szakmai alapon döntenek, hanem inkább a rövidtávú politikai hozam felől néznek minden ügyet. Az IMF azonban a gazdasági ésszerűséget képviseli a kormánytisztviselőkkel folytatott megbeszélésekben, idevágó javaslatuk szerint a jelzáloghitelezést és a KKV-hiteleket érintő kamatmaximalizálást nem kellene ismét megújítani, mert minden ilyen hatósági beavatkozás ront a monetáris politika transzmissziós képességén (hiszen a politikai indíttatású könnyítések lerontják a szükséges jegybanki szigorítástól remélt hatást). Ez sem új nekünk: a magyar gazdaságpolitika volánjánál ülők nem először nyomják egyszerre a féket és a gázpedált.

Azonban alig ért haza az IMF delegációja, újabb improvizált hatósági beavatkozást jelentettek be minálunk. Az eddigi hitel-kamatstopok után ismét beleavatkozik a kormány a piaci szereplők közötti szerződésekbe, amikor az intézményi befektetők és a 20 milliónál nagyobb bankbetéttel rendelkező lakossági ügyfelek betéti kamatát korlátozzák a 3 hónapos diszkontkincstárjegyek hozamának megfelelő mértékben.

Ennyit a jogállamiságról… Az nem csupán elvont elv, nem is csak a bírói függetlenségről szól, hanem egyebek között arról, hogy a hatalom az állampolgárok, nem-állami szervezetek életébe, a társadalom szereplőinek szerződéses viszonyaiba nem avatkozhat bele kényszerítő ok nélkül.

Ha így folytatja a kormány, akkor már nem csak baráti tanács jön majd az IMF-től. Fotó: Depositphotos
Ha így folytatja a kormány, akkor már nem csak baráti tanács jön majd az IMF-től. Fotó: Depositphotos

A mostani legújabb (de bizonyára nem a legutolsó…) kormányzati beavatkozás motívuma az államadósság finanszírozásának a könnyítése lehetett. Az újabb intervencióval az említett pénzpiaci szereplők likvid pénzeit kívánják az állampapírvétel felé átterelni. Az ilyen nem teljesen új ötlet. Felidézi a 2008 őszi pénzügyi mizéria előtti improvizálást (bár annak a jogszerűségét nem érhette kritika), amikor az állami regulátor úgy változtatta meg a magánnyugdíjpénztári megtakarítások összetételére vonatkozó szabályokat, hogy a pénztári vagyon kisebb része menjen részvényekbe, és nagyobb az állampapírokba. Akkor nagyon kellett minden szabályozási eszköz, hogy pénzhez jusson a magyar állam, ám 2008 októberében így sem lehetett elkerülni azt, hogy az Európai Bizottsághoz, majd az IMF-hez forduljon hitelért a fizetésképtelenség határára került magyar állam.

Ez most még csak távoli párhuzam. De emlékeztet arra, hogy a külső, majd belső egyensúlytalanságok gyorsan képesek elszabadulni, és akkor a kapkodó, kiigazító manőverek már nem elégségesek. Akkor bizony megeshet, hogy az eladósodott tagállamnak a Valutalaphoz kell fordulnia pénzügyi segítségért– onnantól viszont az IMF szakmai megállapítása nem csupán egy a sok külső vélemény közül, amelyet vagy figyelembe vesz a kormány, vagy nem.

Kellhet-e hamarosan az IMF? Ezt a kérdést nemrég már körbejártuk (Kellhet-e IMF-hitel? - 2022. október 19.). Azóta nem jeleztek jelentős fordulatot a gazdasági helyzet mutatói, ám ez nem jó hír: az infláció az árrögzítések fenntartása ellenére is gyorsult, a gazdasági aktivitásról nyert adatok szerint a harmadik negyedéves output a második negyedévi szinthez mérve már recessziós előjelű, az üzleti hangulati indexek lefele tartanak.

Egyelőre viszonylagos szélcsend van a pénzügyek világában. Sikerült devizakötvényekkel ismét kilépni a pénzügyi piacokra: novemberben 1 milliárd euró összegű középlejáratú (négy és negyed éves) kötvényt helyezett el az AKK, 5,3 százalékos kuponnal, majd egy kisebb volumenű jüan-kötvényt (3 éves futamidő, 2 milliárd jüan, 3,75 százalékos kuponnal). Az árazás jelzi, hogy a magyar szuverén kockázat nem csekély, így az adósságszolgálat terheink is jelentősek. Ám egyelőre ezek a kuponok elviselhető finanszírozási kötelezettséget rónak ránk a következő években. A legújabb kormányzati beavatkozás azonban nyugtalanító, és növeli a magyar politikacsinálást övező kételyeket.

A szélcsend nem tart sokáig. Napokon belül sok minden eldől az uniós viszonylatban. Annak alakulása közvetlenül és jelentősen érinti a magyar államadóssági helyzet megítélését. A kormányra nézve előnytelen kimenetel esetén már jóindulatú tanácsnál nagyobb lenne a súlya annak, hogy az IMF Magyarországgal foglalkozó szakmai csapata mit gondol a következetes és hiteles gazdaságpolitika ismérveiről.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!