Erről lesz szó a cikkben:
- Dogmák, amelyekkel mielőbb le kell számolni
- Elkerülhető az agrársokk a következő években-évtizedekben?
- Mit kellene tennünk?
- Így nem tudunk versenyezni a világgal
Szemünk láttára változik a magyar agrárium helyzete, ráadásul viharos gyorsasággal. A változások gyökeresen érintik mind a piaci viszonyokat, mind pedig a termelési viszonyokat. Sajnos ezek a trendek jelenlegi tudásunk szerint mind negatív irányúak, amelyek nagyon jelentős nemzetgazdasági problémákhoz fognak vezetni a következő években. Ahhoz, hogy ezen változásokat legalább részben kezelni tudjuk, szükséges volna leszámolni a magyar mezőgazdaságot már évtizedek óta meghatározó dogmákkal, amelyek elképesztő mértékben fertőzik az agráriparban tevékenykedők gondolkodását. Talán egy ilyen „járvány” nagyobb károkat tud okozni, mint a sertéspestis, a madárinfluenza, vagy éppen valamelyik szántóföldi növényt támadó betegség.
Vegyük tehát sorra, mik azok dogmák, amelyekkel kiemelten foglalkozni szükséges, és le kellene számolni mielőbb, ha erős hazai agrárgazdaságot szeretnénk a jövőben.
1. Magyarország agrárország, tehát bármely agrártevékenység sikeresen és profitábilisan végezhető az országban.
2. Magyarország vízben gazdag. Olyan víznagyhatalom, amire joggal irigykedhetnek más országok.
3. Az ősi agrártudás és állat-, növényfajták visszahozása minden kihívásra megoldással szolgál.
4. Az aranykorona-rendszer használatát érdemes fenntartani.
5. Hungarikumokra támaszkodó agrárgazdaság egy sikeres fejlesztési koncepció.
6. A mikrogazdaságok támogatásokkal történő életben tartása jó a nemzetgazdaságnak is.
7. A világ népessége folyamatosan növekszik, ezért a mezőgazdasági termékekre mindig lesz igény.
A továbbiakban kísérletet teszek ezen dogmák cáfolatára, és igyekszem rámutatni a sérülékenységükre, továbbá a gyakorlatban való kudarcos működésükre. Vegyük tehát sorba a fenti dogmákat, de most a valóság, a tények érzékenyebb figyelembevételével.
1. Magyarország agrárország?
Elvben igen, hiszen hazánk területének nagy aránya alkalmas a földművelésre és/vagy erdőgazdálkodásra. De miért nem érdemes kizárólag erre alapozni? Magyarország teljes területén egyetlen éghajlat uralkodik. Ez még lehetne előny is, ám egyéb agrártermelő országokkal összehasonlítva a rendelkezésre álló földterületünk kicsi és sokszor töredezett birtokrendszerben működik. Noha az agrártermelés szinte teljes vertikuma (növénytermesztés, zöldség-gyümölcs, borászat, méhészet, állattenyésztés, stb.) megtalálható nálunk, igazán kiemelkedő minőségű termék nagy mennyiségben történő előállítására az ország adottságainál fogva sem alkalmas.
2. Magyarország vízben gazdag?
Sajnos azt kell mondanunk, hogy az ország „saját” vízben meglehetősen szegény. Ugyanis a nálunk fellelhető vízkészletek túlnyomó többsége a környező országokból érkezik hozzánk (Kárpátok, Alpok). A természetes folyók vize csak átfolyik rajtunk. A víz megtartására irányuló fejlesztések nélkül országunk délkeleti része félsivatagos területté változik, méghozzá nem sok évtized távlatában, hanem már a közeljövőben.
3. Az ősi agrártudás, ősi állat-, növényfajták
Az ősi agrártudás és az ősi fajták jelentős része sajnos a mai viszonyok között már nem alkalmazható, vagy azon nem jelentenek valódi előnyt.. A klímaváltozás okozta kihívások és a fejlett agrártechnológia meghaladottá tette a régi korok tapasztalatait. Noha nem szabad hagyni, hogy ezek a feledés homályába vesszenek, erre önmagában nem lehet alapozni a nemzeti agrárium jövőjét.
Fotó: Depositphotos
4. Az aranykorona-rendszer használata jó bárkinek is?
Az aranykorona-rendszer már évtizedek óta nagyon sok sebből vérzik és folyamatosan szorul ki a köznapi használatból, mégsem sikerült még teljesen meghaladnunk. Égető szükség van egy gyökeresen új megközelítésű talajértékelési rendszer bevezetésére, ami megfelelően tükrözi a 21. századi viszonyokat, nagy hangsúlyt fektetve a hidrológiai, különösen az öntözhetőségi viszonyok figyelembevételére is.
5. A hungarikumokra támaszkodó agrárgazdaság sikeres?
A hungarikum agrártermékek fontos színt adnak a termelési vertikumnak, de gazdasági értelemben csupán marginális szerepük van, mivel mennyiségük a világpiaci színtéren elhanyagolható. Bár az országmarketinget segíthetik, érdemi, széleskörű gazdasági potenciál nem rejtőzik bennük, tehát aránytalanul nagy pénzügyi támogatás nem indokolt a részükre.
6. A mikrogazdaságok támogatása megéri?
A mikrogazdaságok léte egyszerűen szöges ellentétben áll a piacgazdaság és a kapitalista logika működésével. Noha van sok társadalmi előnye, haszna gazdasági szempontból, hosszabb távon mégis fenntarthatatlan. Természetesen fontos megemlíteni, hogy az óriásvállalatok, a kereskedelmi monopóliumok szintén ellentétesek a piaci logikával. Korlátozzák a versenyt, túlhatalmat és lobbierőt biztosítanak a tulajdonosaiknak és szélsőségesen korlátozzák az amúgy is csak „homeopátiás szinten” jelenlévő versenyt. Ökölszabályként kijelenthető, hogy 50 hektár alatt túl kicsi 5000 hektár felett pedig egyszerűen túl nagy egy agrárvállalkozás Magyarországon. Különösen, ha csak alapanyagot termel és nem lép előre a termékfeldolgozottsági skálán.
7. A világ népessége folyamatosan nő?
A világ népessége folyamatosan nő és a táplálásukhoz szükséges kalóriamennyiség is meredeken emelkedik, ez persze ténykérdés. De az összesített igény mindig sokkal magasabb lesz a tényleges, fizetőképes keresletnél. Ugyanis hiába van szükség valahol nagy mennyiségben gabonára, ha azt a szükségben szenvedő nem tudja megfizetni. Ez a kialakult egyenlőtlenség jelenleg is hatalmas problémát okoz világszerte. A nemzetközi segélyprogramok ezt a kérdést csak részben kezelik. (Például a globális élelmiszersegélyek az élelmiszerhiány sújtotta területeken gyakran csak a szükségletek 60-70 százalékát tudják kielégíteni, és e segélyek finanszírozása rendszeresen elmarad a kitűzött céloktól.)
Elkerülhető az agrársokk a következő években-évtizedekben?
Mit és mikor tegyünk tehát, hogy a magyar mezőgazdaság túlélje azt a hatalmas sokkot, ami rá vár a következő 1-2 évtizedben?
Az időbeli kérdésre lehet a legkönnyebben válaszolni. Most, lényegében azonnal kell cselekedni, szinte már a mai döntések ai elkésettek lehetnek. Még létezik az EU közös agrárpolitikája (KAP), még létezik ezen belül a területalapú támogatás.
Sőt, a klímaváltozás hatásai még nem értek el olyan súlyos szintet, ami visszafordíthatatlan károkat okozna az országban. Továbbá egyelőre számunkra is elérhető a legmodernebb technológia és minden fejlett gép és rendszer, még létezik az EU egységes (többé-kevésbé) védett piaca. Most kell cselekednünk vagy évszázados lemaradásba kerülünk, aminek leküzdése szinte lehetetlen lesz.
Mit kellene tennünk? Íme néhány javaslat!
Ez már egy nehezebb kérdés, ám van néhány dolog, amit biztosan szükséges megtenni:
Vízgazdálkodás:
Azonnali vízgazdálkodási akciótervek létrehozása országszerte. Nagyobb folyóink mentén víztározók építése, a meglévő csatornarendszerek kitisztítása és felújítása, a felszín alatti vizeink fokozott védelme, az öntözhető mezőgazdasági területek arányának legalább tízszeresére növelése. Vízlépcsők és gátak létesítése, ahol csak lehet.
Élelmiszeripari nagyberuházások:
Jelentősen növelni szükséges az élelmiszeripari nagyberuházások számát és az azokra fordított támogatások összegét. Cél a magyar lakosság 100 százalékának feldolgozott élelmiszerrel való ellátásának biztosítása. Hiába termelünk sok alapanyagot (búza, kukorica, stb.), azt megenni nem lehet. Ha nincs feldolgozóipar és a búzából nem lesz liszt, a sertésből pedig hentesárú, akkor maradunk Afrika szintjén, amely bár nyersanyagban gazdag, mégis koldussorban él, hiszen manapság a feldolgozása és finomítása a nyersanyagoknak sokkal fontosabb, mint maga a nyersanyag.
Integrált agrárvállalkozások:
Vertikálisan integrált agrárvállalkozások létrehozása. A földtől az asztalig szemlélet érvényesítése, ahol csak lehet. Ennek keretében szabályozásokat kell alkotni, amelyek a lehető legjobban összekötik a növénytermesztést és az állattenyésztést.
Állami gabonakereskedelmi cég:
Állami gabonakereskedelmi vállalat létrehozása szükséges. Ennek segítségével pedig az EU-s intervenciós modellhez hasonló hazai rendszer kialakítása és bevezetése lenne indokolt, amivel az óriási piaci kilengések kezelhetőek lehetnének. Ezt a szerepet egy állami felvásárló vállalat sikeresen tölthetné be.
Így nem tudunk versenyezni a világgal
A magyar mezőgazdaság vesszőfutása még csak most kezdődött el. A klíma- és a piaci viszonyok fundamentális változása alapjaiban rengeti meg a magyar agráripart. Fontos lenne belátni, hogy
növénytermesztésünk hosszú távon képtelen versenyezni a „szovjet” (ukrán, orosz, kazah, stb.) gabonával, állattenyésztésünk pedig az észak- és dél-amerikai, továbbá a kínai állattenyésztéssel, borászatunk esélytelen a dél-amerikai, ausztrál és új-zélandi termelőkkel szemben és akkor még nem is beszéltünk az EU-s versenytársakról.
Ha ehhez hozzávesszük élelmiszeriparunknak még a hazai piacon is alacsony részesedését, könnyen kirajzolódhat szemünk előtt, hogy a klímaváltozás által sújtott magyar mezőgazdaság lényegében kilátástalan helyzetbe kerülhet néhány évtizeden belül.
Most kell cselekednünk, ha nem szeretnénk elveszteni agrártársadalmunk és élelmiszer-önrendelkezésünk jelentős részét!
A Benchmark rovat cikkei itt olvashatók el.
