Diocletianus császár rendelete szerint egy mezőgazdasági dolgozó bére ellátással 25 dénár volt. Az ágazatban ma egy órára a munka jellegétől függően 500-1000 forintot fizetnek - azaz tíz órával és átlagosan 700 forinttal számolva 7000 forint jut egy embernek.
Akkoriban durván 30 deka nyers sertéshúst 12 dénárért adtak a piacon, azaz a polgár napi fizetésének csaknem felét kellett hogy odaadja ennyiért. A sertés kilója jelenleg 700 és 1000 forint között mozog.
Tovább árnyalja a képet, hogy egy szimpla szandál 50 dénárt kóstált, egy tunica pedig minőségtől függően 20-60-at. Azaz kiszámolható, hogy legkevesebb hat napot kellett dolgoznia egy idénymunkásnak, hogy új ruhát és cipőt tudjon magának szerezni. Ezen idő alatt ma csaknem 42 ezer forint üti a markát a mezőgazdasági dolgozónak - ebből azért lehet úgy pótolni a tönkrement ruhát és gumicsizmát, hogy közben marad is valami. S arról sem szabad elfelejtkezni, hogy a modern ipari anyagok olykor tartósabbak és könnyebben karbantarthatóak, mint bőrből és durva vászonból készült elődeik. (Elég például a mosásra gondolni.)
Igaz, jelenleg nem jár ebéd, arról mindenkinek magának kell gondoskodnia, s az sem szól a mai világ javára, hogy akkoriban nem kellett például utazásra, mobiltelefon-, tévé- és internet- előfizetésre, valamint fedélre költeni. Az emberek nem mentek messzebb néhány tucat mérföldnél, a szállást pedig általánosan ingyen adta a gazda valamilyen istállóban vagy fészerben. S az is igaz, a régi embernek nem voltak olyan igényei, mint ma nekünk…
(Írásunkban napi bérekkel és az egyszerűség miatt az SI mértékegységekkel számoltunk.)
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
Árak és bérek az ókori Rómában - és ma
Az mfor.hu Mesél a múlt című sorozatában ezúttal megkíséreljük átszámolni a régi római jövedelmeket a mai viszonyokra. Borítékolható, a összehasonlítás nem lesz haszontalan, még annak ellenére sem, hogy nem lehet teljesen pontos.
