A munkakeresés az egyik legfrusztrálóbb és legmegalázóbb feladat. Ha valaki végre időt és energiát nem kímélve rászánja magát, hogy munkát keressen elvárja, hogy emberszámba vegyék és megkapja a kellő tiszteletet.
Sajnos a gyakorlatban ez gyakran másként történik. Habár a jelentkezők zömét vissza kell utasítani, azok között bújik meg az az egy is, akit a jövőben alkalmazni szeretnénk, ezért nem mindegy, hogyan kommunikálunk az interjúk során. A felvételi beszélgetésen senki sem szeretné magányosnak, megalázottnak érezni magát. Íme néhány jó tanács, hogy megfelelően kezeljük potenciális alkalmazottainkat:
- Ha az állást betöltötték, küldjünk az összes jelentkezőnek egy rövid e-mailt, ezzel is megkímélve őket a várakozástól egy olyan telefonhívásra, amely soha nem jön el
-
- A homályos, nehezen értelmezhető hirdetések helyett, leírásunk vonatkozzon létező pozícióra, ahol a cég neve is szerepel, nemcsak egy fax szám, ahova az önéletrajzokat várjuk
-
- Adjuk meg a lehetőséget az álláskeresőknek, hogy telefonon beszélhessenek valakivel, aki ismeri a betöltendő posztot
-
- Amint betöltötték az állást szedjük le a hirdetést minden olyan honlapról, ahol megjelent
-
- Amennyiben lehetőség van online jelentkezésre, ne kérjük a pályázókat arra, hogy sorról sorra begépeljék önéletrajzukat, inkább tegyük lehetővé a csatolt pdf vagy word dokumentum küldését
-
- Ha valaki megbeszélt időpont nélkül próbálkozik a vállalatnál, világosítsuk fel a biztonsági és recepciós személyzetet, hogy mit tegyen, s ha érdemiekben nem is tud a pályázóval senki sem foglalkozni egy önéletrajzot mindenképpen kérjünk tőle
-
- Mindig tisztelettel és méltósággal bánjunk a pályázóval
Ne feledjük a név és arcnélküli emberek is megveszik termékünket, használják szolgáltatásunkat, s élesen megőriznek minket emlékezetükben. A vállalat prosperitását pedig semmi sem ássa alá gyorsabban, mint ha rossz hírét keltik.
(Menedzsment Fórum)
