10p

Hogyan lehetnek ekkora eltérések a közvélemény-kutatások között?
Magyar Péter miatt ekkora a bizonytalanság?
Milyen módszerrel készülnek a felmérések?

Online Klasszis Klub találkozó élőben Hann Endrével!

Vegyen részt és kérdezzen Ön is a Medián ügyvezető igazgatójától!

2024. június 5. 15:30

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!

A magyar gazdaság tőkevonzó képessége mellett a hazai vállalatok külpiaci befektetéseit is vizsgálja Bod Péter Ákos az aktuális elemzésében. Az MNB korábbi elnöke szerint veszélyes tendencia lehet, ha a kormány külpolitikai céljainak próbálják alárendelni az üzleti lépéseket.

Gyakori a zavar a fejekben a külföldi tőkével kapcsolatban. Volt olyan idő, amikor egy vezető francia politikus az amerikai kihívás (le défi americain) címmel bestsellerben riogatta a francia közvéleményt azzal, hogy rémisztő sebességgel telepednek be amerikai cégek a francia gazdaságba. Aztán fordult a világ, jött egy időszak, amikor a gazdaságfejlesztés leghatékonyabb fegyvereként tekintettek a közvetlen külföldi beruházásra (foreign direct investment, FDI). Ezt egyébként a magyar köznyelv működő tőke néven említi, ami pontatlan szóhasználat, hiszen minden tőke működik, a bankoktól felvett kölcsöntőke ugyanúgy, mint a közvetlen befektetés. Csakhogy az utóbbi nem teremt adósságot, mivel a külföldi nem kölcsönadja a pénzt, hanem maga fekteti be, vállalja a működés kockázatát. Eladósodott országban különösen fontos szempont, hogy ezzel nem visszterhes forrás kerül a gazdaságba: a mások által befektetett és működtetett tőkét nem kell visszaadni. Idegen forrás, de nem adósság-instrumentum.

A Suzuki az elsők között lépett a magyar piacra - Göncz Árpád köztársasági elnöknek ajándékozták a 10 ezredik autót (Fotó: MTI / Mónos Gábor)
A Suzuki az elsők között lépett a magyar piacra - Göncz Árpád köztársasági elnöknek ajándékozták a 10 ezredik autót (Fotó: MTI / Mónos Gábor)

Technológiailag kevésbé fejlett gazdaság számára nemcsak a többlet-tőke a vonzó a bejövő FDI-ban: új technológia, gyakran szervezeti és vezetési innováció kerül így a gazdaságba – ez volt egyébként az a szempont, ami miatt Nyugat-Európában az 1970-es évektől a modernizációs hajlamú kormányok letelepedésre biztatták az amerikai cégeket. A volt tervgazdaságok 1990-től különösen vágytak az FDI-ra, mint ami tőkét, menedzsment-tudást és piacot egyaránt hozott olyan térségbe, amely mindháromban hiányt szenvedett. A rendszerváltozás idején egy-egy régió fellendülését, egész iparágak talpon maradását lehetett attól remélni, hogy valamelyik nagynevű külföldi cég és annak beszállítói köre letelepszik nálunk. Láttuk is, hogy a Ford (Visteon), Alcoa, IBM és más nagyvállalatok korai megjelenése milyen gyorsan túllendítette Székesfehérvárt a rendszerváltozással járó elkerülhetetlen válságon.

Győr és az Audi, Esztergom és a Suzuki: nem szükséges taglalnunk az FDI helyi, sőt regionális jelentőségét.

Aztán idővel e vonatkozásban is fordult a közhangulat. Más hangsúllyal került be a köznyelvbe a „multi”. Kinél azért, mert sokkal kevesebb bért fizet a munkaerőért a magyar (román, vietnámi, indiai) munkaerőpiacon, mint a cég anyavállalatánál, és ezt sérelmezi a helyi munkavállaló – meg a külföldi tőkével szemben eleve fenntartásokkal élő politikus. A kis- és középvállalkozók magukban inkább azért zsörtölődnek, mert a betelepülő külföldiek a hazai bérszintnél többet fizetnek, és ezzel elszívják a legalkalmasabbakat, drágítják munkaerőt. Aztán az is kiderül, hogy a nagybefektetők, amelyek válogathatnak a világ potenciális telephelyei között, komoly anyagi támogatást kapnak a kormánytól, a helyi önkormányzattól, kedvezményes elbántásban részesülnek a hatóságok részéről - ezek a kedvezmények viszont nem járnak a helyi cégeknek.

A „multik” nálunk most leginkább német, koreai, amerikai nagyvállalatok. Letelepedésük szalagcím az újságokban, az ünnepi alapkőletétel alkalom a kormánynak az öndicséretre. De már másnap hangot kap az ellenérzés is.

A külföldi tőke kritikus megítélése hamar megjelent a magyar politikai életben, és idővel a politikai paletta legkülönfélébb árnyalataira kiterjedt.

Ma a Jobbiktól a zöld és progresszív pártokig a legtöbb mozgalom – noha egymástól eltérő értékalapon – kritikusan tekint az FDI-re.

De a kormányoldal sem különbözik ebben.  Az Orbán-kormány a „patrióta gazdaságpolitika” 2010-es meghirdetésével, a Nemzetközi Valutaalap budapesti irodájának becsukásával, kiválasztott nyugati cégek kiszorításával (mint az európai bírósági pervesztést eredményező munkahelyi étkeztetési affér is mutatja) szóban és időnként tettel fellép a külföldi tőkebevonás ellen. Másfelől viszont roppant nagy reményeket táplál a feldolgozóipari nagyvállalatok idecsalása és itt-tartása iránt; ennek érdekében a német autógyáraknak, a távol-keleti akkumulátorgyáraknak, gumiabroncsgyártóknak hatalmas szubvenciókat nyújt.

A belpolitikai propaganda-üzenetek és a súlyos pénzbeli támogatások ellentmondásossága újabb példa a kettős beszédre, és nem tesz jót a tőkebevonó képességnek. Egészében véve azonban a magyar gazdaságban, amely a térségben elsőként nyílt meg igazból az FDI előtt, még mindig igen nagy a külföldi tulajdon súlya.

Az Eurostat adatai a nem-pénzügyi vállalatok körében az 2017-es tulajdoni viszonyok szerint mutatja be a külföldi irányítású vállalatok részarányát a nettó termelési érték létrehozásában
Az Eurostat adatai a nem-pénzügyi vállalatok körében az 2017-es tulajdoni viszonyok szerint mutatja be a külföldi irányítású vállalatok részarányát a nettó termelési érték létrehozásában

A néhány évvel ezelőtti adatok bizonyára a mai állapotot is megfelelően jellemzik. Az Eurostat számításai szerint a pénzügyi szektoron túli összes termelő ágazatot tekintve a külföldi tulajdonú cégek által előállított nettó termelési értéknek (makrogazdasági felfogásban: a létrehozott GDP-nek) átlagosan bő negyede származik az európai gazdaságokban a nem hazai tulajdonú cégektől. A német gazdaság például átlagosnak tekinthető e vonatkozásban: a nem német irányítású ipari, kereskedelmi vállalkozások állítják elő a német GDP negyedét. Eközben természetesen német tulajdonú cégek sokasága működik más gazdaságokban. Azaz egyszerre létezik német tőkeexport (kifele irányuló FDI) és tőkeimport (befele jövő FDI). A francia gazdaságot nem öntötte el a sok külföldi tőke; a korábbi félelemek alaptalannak bizonyultak. Sőt talán az uniós átlagnál szerényebb FDI-intenzitás az olasz, francia esetben valahogy összefügg e gazdaságok átlag alatti dinamikájával. Az ír és a luxemburgi eset sajátos, mert földrajzi, nyelvi, adózási okokból mindkét ország igen kedvelt letelepedési célpontja a tőkével jól ellátott magáncégeknek; adataikat érdemes kivenni a nemzetközi összehasonlításokból.  

A magyar vagy a szlovák adatok viszont valódi gazdasági nyitottságot jeleznek. De figyelemre méltó, hogy a mienknél nagyobb belső piaccal rendelkező, és így a nagymértékű külgazdasági nyitottságnak kevésbé kitett román vagy lengyel gazdaságban is igencsak megnőtt a külföldi tulajdonú, irányítású cégek súlyaránya. E vállalatok rendszerint jóval termelékenyebbek a helyi cégeknél, és így aránynövekedésükkel együtt a hazai gazdaság munkatermelékenységi szintje is nő. Ez is tényezője annak a gyakran kétkedéssel fogadott fejleménynek, hogy olyan volt tervgazdaságok, amelyekben a termelékenység az 1990-es évtizedben jócskán elmaradt a magyar átlagértéktől, miként érhetett utol minket; a válasznak bizonyosan része az, hogy az FDI-vonzás terén fennálló kezdeti lemaradásukat idővel behozták velünk szemben. A magyar helyzetről lényeges információ olvasható ki a Magyar Nemzeti Bank fizetési mérleg-statisztikáiban.

A külföldiek közvetlentőke-befektetései (FDI) Magyarországon: állomány és az FDI jövedelme
A külföldiek közvetlentőke-befektetései (FDI) Magyarországon: állomány és az FDI jövedelme

Az adatok szerint a magyarországi külföldi tőkeállomány jelentős, bár euróban mérve 2012 óta nem nő, miközben a térségbe rengeteg friss tőke érkezett. Többségében részvényvagyonról van szó, amihez társul az anyavállalat és magyar leánya között hosszú távú (tőkepótló) hitel is. Ennek a bő 80 milliárd eurós befektetett állománynak köszönhetően évi 6-8 milliárd euró jövedelme keletkezett a tulajdonosoknak, amiből 7 és 10 százalék közötti profitráta adódik (ha nincsen olyan jövedelemtranszfer, belső áras pénzmozgatás, ami jelentősen eltérítené a statisztikai adatokat a valóságos viszonyoktól). Ekkora eredményráta nem tekinthető túlzottnak vagy meghökkentőnek. Az is látható, hogy a megtermelt profit elég nagy részét nem repatriálják, hanem újra befektetik nálunk (kivéve 2009-ben és 2010-ben, amelyek történetesen válságévek voltak).

Amit a magyar politikai vezetés valahogy képtelen megérteni: az ide behozott külföldi tőke - a hazai tőkéhez hasonlóan - nyereségre törekszik. Az itt megszerzett jövedelem (kamatjövedelem a nyújtott hitelek után, vagy osztalék) megilleti a tőketulajdonost; az pedig szuverén tulajdonosi döntés, hogy a jövedelem teljesen vagy részben repatriálja-e, vagy inkább további helyi befektetésekre használja. Az a gyakran hallgató állítás, hogy az európai uniós transzferekre nekünk, az uniós átlagfejlettséget el nem érő országként azért van jogunk, hogy kárpótoljanak az innen kivitt jövedelmekért, minden logikai alapot nélkülöz. A tőkejövedelem a behozott és kockáztatott tőke fejében jár az nálunk tevékenykedő német, koreai és amerikai tőketulajdonosnak; mint ahogy a MOL vagy az OTP által mondjuk a Balkánon, a Richter esetén

Oroszországban elért nyereséges működés után jogszerűen és logikusan jár a tőkejövedelem. Roppant meg lennénk sértődve, ha az említett és egyéb magyarországi cégek nyereséges külföldi tevékenységére hivatkozva az érintett országok kormányai a magyar adófizetőktől kárpótlást várnának el.   

Nézzük meg ezután a magyarországi központú, magyarnak mondott cégek kifele irányuló FDI-tevékenységét.

Magyarországi vállalatok közvetlentőke-befektetései (FDI) külföldön: állomány és az FDI jövedelme
Magyarországi vállalatok közvetlentőke-befektetései (FDI) külföldön: állomány és az FDI jövedelme

A magyarországi cégek - „multik”, mint az OTP vagy a MOL, vagy kisebb méretű hazai tulajdonú vállalatok – alacsony bázisról jelentős mértéket értek el a tőkekivitelben. A nagy felfutás 2012 és 2015 között ment végbe. Egészében természetesen nettó tőkeimportőr maradt Magyarország, de a 2000 előtti évekhez képest immár nem jelentéktelen az inneni tőkekivitel. Annak hozama első ránézésre nem igazán nagy: évente egy és kétmilliárd euró a kamat- és osztalékjövedelem, ami 3 és 6 százalék közötti profitrátát ad. A részletesebb elemzéshez sokkal több adat és szempont figyelembe vétele szükséges, mint például ismerni kell a befektetések időbeliségét: időt igényel a kapacitások termőre fordulása, és bizonyos iparágakban egy ideig a gyors méretnövekedés fontosabb, mint az, hogy „cash cow” módjára stabil és erős profit-áramot eredményezzen a projekt. Az a körülmény, hogy az itteni külföldi tulajdonú cégek nyereségessége jóval meghaladja a tőlünk kimenő FDI profitabilitását, nem szól az ellen, hogy a magyarországi vállalkozások még aktívabbak legyenek a „kifektetésekben”.

Az ilyen döntés azonban a cégek felelőssége. Közvetlen állami késztetésre nincs ok. Ami e vonatkozásban a miniszterelnöktől a Kamara ülésén elhangzott, nem megnyugtató.

A keleti nyitásra való utalás nélkülözi az őszinte szembenézést azzal, hogy az elmúlt időszakban a távolkeleti partnerek felé fordulás a külkereskedelmi forgalom és egyenleg mércéjén mérve nem bizonyult sikeresnek.

A keleti orientáció mellett a balkáni térség hangzott el, mint ígéretes terület: az valóban közelebb van, és lehetnek is esélyes ügyletek, de ott sem kockázatok nélkül. Különösen kockázatos lenne, ha a magyar politika az állami befolyás alatt álló cégek befektetési tevékenységén keresztül kívánná külpolitikai törekvéseit alátámasztani. A politikailag motivált nyomulásra reakcióként megjelenhet a helyi ellenállás, amire már van is példa Szlovéniából. De máskülönben is az átlagosnál nagyobb az üzleti kockázat a „feltörekvő piacokon”.

Bárhogy nézzük az adatokat, a magyar gazdaság mind tőkeimportőri, mind tőkekiviteli minőségében lendületet vesztett az utóbbi években. Az államilag irányított, döntően nagy volumenű ügyletek erőltetése nem bizonyult jó stratégiának. A kiszámíthatóbb belső versenyviszonyok mellett érdemesebb ide belépni közvetlen befektetőként, és érdemes lehet a nemzetköziesedés stratégiáját választó magyarországi cégeknek bizonyos tevékenységeket külföldre kitelepíteni. Ne a kormány döntse el, hogy kell-e külföldön bővíteni egy cégnek: a tiszta, kiszámítható szabályozási és egyéb gazdaságpolitikai viszonyok mellett a megnyíló lehetőségeket észlelni fogják a vállalkozók.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!