Formabontó módon értesült a magyar közvélemény arról, hogy milyen költségvetési tervei vannak a kormánynak a következő esztendőre: a Magyar Nemzeti Bank kürtölte világgá, hogy 2022-ben a hiány a GDP 5,9 százaléka lehet, egyben ebből a tegnap este megjelent közleményből tudtuk meg azt is, hogy az államadósság az év végére 79,3 százalékos lehet.
Eddig a kormány, illetve a büdzsétervek értékelésére fenntartott Költségvetési Tanács tájékoztatóiból, szakmai anyagaiból értesülhettünk első körben a tervezett számokról, ám a jegybank ezúttal beelőzött. Aminek okát megtalálni véljük abban, hogy a tanács - melynek egyik tagja történetesen a jegybank vezére, Matolcsy György - véleménye szokatlan módon kritikus a kormánnyal szemben. Nem elégedettek ugyanis sem a deficit, sem az adósság csökkentésének tervezett mértékével, szinte felróják a kormánynak, hogy nem tesz meg mindent a kiadások minél nagyobb mérséklése érdekében, holott ez szolgálná azt a célt, hogy a gazdaság ne váljon túlfűtötté.
A tavalyi, járvánnyal sújtott év után ugyanis idén már igyekszik kikecmeregni a gödörből a magyar gazdaság, és erre - a tanács megítélése szerint - önerőből is képes lesz, nem kell hozzá a költségvetés túlzott támogatása, azaz a gazdaságserkentő kiadások magas szinten rögzítése. Ha túlpörög a gazdaság, az például a kapacitáskorlátok keletkezése miatt visszaüthet az árak emelkedésén keresztül, ami a jegybank 3 százalékos inflációs céljának teljesítését veszélyezteti. Ezért a tanács azt javasolja, hogy a kormány ne költekezzen erőn felül, hanem közelítse inkább a 3 százalékhoz a hiányt, még úgy is, hogy Brüsszel várhatóan a következő évre is felmentést ad a makrokritériumok teljesítése alól, a járvány utóhatásai miatt. Egyben az adósságnál is dinamikusabb csökkentést látnának szívesen.
Ez logikus okfejtés, mégis van egy bukéja az egésznek, ha figyelembe vesszük, hogy ki adott hangot elsőként a kritikának, és hogy ez a kritikai hang pont egy olyan költségvetést talál el, amely a kurzus számára létfontosságú év gazdálkodását foglalja össze.
Mindjárt ki is fejtjük, mire gondolunk. Amikor Matolcsy György megszólal fiskális ügyekben, akkor a track record miatt rögtön élni lehet a gyanúperrel, hogy a szakmai kifogásokon túl személyes motivációi is vannak a jegybankelnöknek. Több, mint legenda a gazdaságpolitika két kulcsfigurájának, Varga Mihály pénzügyminiszternek és az MNB elnökének már-már kibékíthetetlen szakmai kapcsolata: az elmúlt években számos csörtét vívtak egymással a nyilvánosság előtt, olykor valóban személyeskedő hangnemig süllyedve, szóval ez egy jól dokumentált viszonyrendszer. Nem lehet véletlen tehát, hogy mikor a legkritikusabb véleményét állítja össze a Költségvetési Tanács a kormány aktuális büdzséterveivel kapcsolatban, a jegybank váratlanul elsőként publikálja a részleteket.
Amire válaszul a Pénzügyminisztérium egy válaszközleményben azt a részt emeli ki a tanács véleményéből, amelyben a tervszámok és a makrogazdasági folyamatok összhangjáról értekeznek. Hogy mennyire máshova helyezi a hangsúlyt a két intézmény, arra álljon itt egy példa, az államadósság alakulásáról:
Ez szerepel a Magyar Nemzeti Bank közleményében: "Magyarország 2022. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat Költségvetési Tanács által megkapott tervezete GDP-arányosan 5,9 százalékos deficitet és 79,3 százalékos év végi adósságrátát jelöl ki 2022-re. Az MNB megítélése szerint a gazdasági környezet ennél gyorsabb ütemű hiánycsökkentést is lehetővé, illetve szükségessé tesz."
Ez pedig a Pénzügyminisztériuméban: "A Tanács megállapította, hogy az Alaptörvény előírásával összhangban az államadósság-mutató csökkenése tartós marad, ugyanakkor a várhatóan gyors gazdasági helyreállás a tervezettnél kisebb mértékű hiánycélt is lehetővé tehet. A költségvetési politika kiemelten fontosnak tartja a költségvetés stabilitását, a hiányszint és az államadósság-ráta ennek megfelelően továbbra is az uniós átlag alatt marad és a járvány legyőzésével ismét csökkenő pályára áll. A hiány mérséklését ugyanakkor fokozatosan célszerű végrehajtani annak érdekében, hogy a költségvetés a gazdaság újraindításához, a családok, a vállalkozások és a beruházások támogatásához szükséges forrásokat továbbra is maradéktalanul biztosítani tudja."
Érezni a különbséget, ami nem leheletnyi: a jegybank szinte kötelezőnek tekinti a gyorsabb hiány- és adósságcsökkentést, a PM ellenben csak mint egy lehetőségre, úgy tekint erre.
Itt jön a másik csavar a történetben: egy olyan év költségvetési tervét gyomrozzák meg Matolcsyék, amely létfontosságú az egész jobboldali kurzus jövőjét illetően: 2022-ben országgyűlési választást tartanak, és a friss közvéleménykutatások szerint egyáltalán nem lehet biztosra venni a Fidesz-KDNP győzelmét. Sokan ezzel magyarázzák a nagy igyekezetet az állami vagyon ilyen-olyan alapítványokba menekítésekor, amelyre tegnap tettek pontot a kormánypárti képviselők a vonatkozó előterjesztések parlamenti megszavazásával.
Tehát oka, mégpedig politikai oka van annak, hogy az Orbán-kormány az idei 7,5 százalékos deficit után jövőre csak 5,9 százalékra csökkenti az államháztartás GDP-arányos hiányát. Amit azzal indokol a kormány - derül ki a tanács értékeléséből -, hogy a gazdaság talpra állítása továbbra is megköveteli a költségvetés nagymértékű hozzájárulását a kilábaláshoz. Ennek érdekében alakítják át a gazdaság védelmére létrehozott alapot és tartják fenn a járvány elleni védekezésre szolgáló alapot. Az persze kérdés - majd a büdzséterv május eleji benyújtásakor tudjuk meg -, hogy mennyiben lesz más az alapok szerkezete 2022-ben, vagy marad minden a régiben, és ahogy apáink mondták: "sz.r, szappan, szalámi is lesz benne". A gazdaságvédelmi alap ugyanis idővel elvesztette orientáltságát, és céltól függetlenül bármilyen kiadás forrásául kezdett szolgálni, függetlenül attól, hogy volt-e annak érdemi gazdaságvédelmi vonatkozása, avagy sem.
Ami tehát eddig tudható: a kormány szerint még jövőre is meg kell védeni a magyar gazdaságot, és ennek érdekében továbbra is fenn kell tartani a forrástömeget, a tanács - azon belül is kiemelten a jegybank - álláspontja szerint azonban nem feltétlenül lesz szükség az államháztartás ekkora áldozatvállalására, az adófizetői pénzeket inkább csak akkor kell elkölteni, ha a gazdaság robogása elakadna.
Ennek érdekében úgy kell megképezni a gazdaságfejlesztési forrásokat a büdzsén belül - tanácsolják -, hogy a GDP akár 3 százalékát is kitevő forrástömeget "feltételhez kötötten felhasználható" pántlikával lássa el a kormány. De már azzal is beljebb lennénk, ha a GDP 1-1,5 százalékát kitevő kiadást így kezelnék - teszik hozzá a tanácsban. Eközben "a megszólított" azon izzad - olvasható ki a számokból -, hogy még véletlenül se hasaljon el egy banánhéjon, azaz nehogy egy fillér ki nem helyezett támogatáson múljon a kurzus jövője.
Az egyébként árulkodó a kormány szándékait illetően, hogy a tavaly májusban - tehát bőven a járvány első hulláma idején - benyújtott 2021-es költségvetési javaslatában előretekintve 2022-re még 2,6 százalékos államháztartási deficitet tartott teljesíthetőnek. Akkor pedig már bőven látszott a járvány gazdaságromboló hatása, igaz, még lehetett azt hinni, hogy őszre túljutunk a nehezén. Mindenesetre egy év elteltével már nem 2,6, hanem 5,9 százalékos hiánnyal számolnak 2022-re. Amit nem lehet magyarázni a rosszabb gazdasági kilátásokkal: míg idénre 4,3 százalékos GDP-vel számol jelenleg a kormány, jövőre 5,2 százalékkal, ami magasabb a tavaly májusban kalkulált 4,6 százaléknál is. A növekedés tehát dinamikus lesz, ami a bevételen keresztül elvileg segíti az államháztartási egyenleg kordában tartását, egyben a GDP-arányos adósságmutatót is javítja - a tervszámok mégsem tükrözik teljesen ezt a hatást. Azért nem, mert a kiadások - bár állítólag idén leküzdjük a válságot, és a második félévtől berobban a gazdaság - még a járványhelyzeti időszakhoz igazodnak.
Olyannyira, hogy emiatt muszáj lesz módosítani a Stabilitási törvényt. Amely csak a GDP csökkenése esetére ad felmentést a 3 százalékos hiány teljesítése alól, de ez az eset ugye jövőre nem áll fenn. Az élet tehát úgy hozta, hogy egy újabb, sziklaszilárdságúnak gondolt törvényi előírást "kénytelen" módosítani a kormány. Illetve ezt a tanácsot kapta a Költségvetési Tanácstól, melynek Matolcsy György mellett tagja Kovács Árpád (mint elnök) és Domokos László, az Állami Számvevőszék vezetője.
A tanács arra is felhívja a kormány figyelmét, hogy túl alacsonyra lőtték be a tartalékok szintjét. Mint írják, kockázatosnak tartják a 0,4 százalékos keretet, tekintve, hogy idén is 0,5 százalékot tartalmaz a büdzsé, pedig az is alacsony.
Összességében a kiadások jövőre 21,1 százalékkal haladják meg az idei eredeti előirányzatot, míg a várhatót 1,2 százalékkal. Fontos azonban hozzátenni, hogy ezen belül a működési célú ráfordítások egyensúlyban vannak a bevételekkel, vagyis nullszaldósak. A hiányt a fejlesztési célú és a kamatkiadások emelik.
Ami a hangsúlyokat illeti, a járvány elleni védekezésre szolgáló alap 10,5 százalékkal bővül az idén várható teljesítéshez képest! A gazdaság újraindítására szolgáló alapot pedig közel 7000 milliárd forinttal töltik fel, ebből több mint 3000 milliárd uniós forrásból származik.
S hogy mire megy el ez a rengeteg pénz? A tanács ezt is felsorolja a jelentésében: "A gazdaság-újraindítás keretein belül forrást lehet igénybe venni oktatási, egészségügyi, közlekedési, kulturális-, szabadidő és sport, turizmusfejlesztési, egyházi, illetve környezetvédelmi célokra, valamint a zöldenergia és a körforgásos gazdaság felépítésére. Az újraindítást szolgálja a Magyar Falu Program és a Modern Varosok Programja is."
Vagyis mindenre, ami közvetlenül szolgálja a választók elérését, leegyszerűsítve. De kiemelt státuszt kap az egészségügy és a nyugdíjasok ellátása is a következő évben, utóbbiak újabb egy héttel több 13. havi járandóságban részesülnek, és számíthatnak nyugdíjprémiumra is. Lesz itt pénz mindenre, mindenkinek, mondhatnánk.
